A porgyűrűről a szakértők régóta sejtették, hogy létezik, de az új felvétel kapcsán bizonyossá vált, hogy a Vénusz Nap körüli útja mentén valóban egy porból álló sáv húzódik. A struktúra létezésére a NASA Helios szondája szolgáltatta az első bizonyítékokat az 1970-es években, majd a 2007–2014 között működő STEREO küldetés keretében is látták a por nyomait. A Parker napszonda azonban most először teljes kiterjedésében rögzítette annak képét.
A Parker szonda mostanáig hétszer kerülte meg a Napot, amelyhez minden kör során egyre közelebb merészkedik. Az űreszköz WISPR nevű eszköze, egy széles látószögű optikai teleszkóppár pedig közben folyamatosan vizsgálja a napkoronát és a napszelet. Munka közben persze más dolgokat is lencsevégre kap, így sikerült rögzíteni a Vénusz porgyűrűjét is, amit a másodlagos célpontok egyikeként eleve terveztek vizsgálni a küldetésben közreműködő kutatók.
Hasonló orbitális porgyűrűvel valószínűleg minden bolygó rendelkezik, de ez az első alkalom, hogy a Belső-Naprendszerben teljes egészében sikerült feltárni egy ilyen struktúra jelenlétét. A releváns adatokat a Parker harmadik Nap körüli köre során, 2019 augusztusa és szeptembere között gyűjtötték a szonda műszerei. Közben az űreszköz egy sor forgással járó manővert is elvégzett, így a WISPR szokásosnál is nagyobb területet tudott befogni, teljes egészében rögzítve a Vénusz pályáját kísérő port.
A porgyűrű az adatok feldolgozása és zavaró háttérbeli fények eltávolítása után nagyon tisztán rajzolódik ki a felvételen. A szakértők biztosak abban, hogy nem a felvétel készítése vagy feldolgozása során keletkezett műtermékről van szó, és abban is, hogy az a Vénuszhoz köthető, minthogy pozíciója teljesen egybevág a bolygó pályájával.
A friss vizsgálatok szerint a gyűrűt alkotó por nagyjából 10 százalékkal sűrűbb, mint a körülötte lévő por. A gyűrű anyagát a teóriák szerint részben a Naprendszer formálódásának idejéből visszamaradt anyag, részben pedig az ütköző kisbolygók és üstökösök törmeléke adja, amely csapdába esett a Vénusz gravitációja miatt. Azzal kapcsolatban azonban, hogy pontosan hogyan formálódnak a hasonló gyűrűk, még sok a kérdés a szakértők részéről is.
A kutatók a következő lépésben a gyűrű sűrűségét és méreteit szeretnék pontosítani. Ehhez nagy segítséget jelenthet a NASA és az ESA közös napszondája, a Solar Orbiter, amely elsődleges feladataként a Nap poláris régióját vizsgálja. Ennek érdekében egyre magasabbra emelkedik ki a bolygók pályájának síkjából, így a Parkerhez képest egészen új szemszögből vizsgálhatja a Vénuszt és az annak pályája mentén gyűlő port is.
