Az utóbbi években – Dolly, a bárány híres és eredményes kísérlete óta – egyre többféle emlőst klónoztak sikeresen, az azonban egyelőre ritkának számít, hogy a procedúrának konkrét gyakorlati célja legyen a tudományos eredményeken túl. A feketelábú görények klónozásába azonban konkrét tervvel vágtak bele a szakértők: a cél az egyik leginkább veszélyeztetett emlősfaj genetikai sokféleségének fokozása a populáció megóvása és bővítése érdekében.
Ezzel a céllal végezték el a kutatók az első sikeres klónozást, amikor egy Willa nevű, több mint három évtizede elpusztult állat genetikai állományát másolták le, létrehozva annak másolatát, akik az Elizabeth Ann nevet kapta. A feketelábú görények száma a 19. század óta folyamatosan csökken, egyrészt zsákmányállataik, a prérikutyák számának csökkenése, másrészt a prérikutyák körében terjedő, és a görényeket is megfertőző pestis miatt.
Az utóbbi években nagyszabású konzervációs kezdeményezések indultak az állomány megóvására, és az állatok több régi élőhelyre való visszatelepítésére, ezek megvalósítását azonban nehezíti, hogy még élő populáció genetikai sokfélesége igen mérsékelt. Ami egyre inkább meg is látszik az állatokon, akik közt egyre több a beltenyészetből, vagyis közeli rokonok párosodásából született példány, ennek minden egészségügyi problémájával együtt.
Utóbbi egyáltalán nem meglepő annak fényében, hogy jelenlegi, nagyjából 600 fős tenyészállomány, amelyből a visszatelepítést végzik, kivétel nélkül hét egyed leszármazottja, akiket az utolsó szabadon élő populációból fogtak be a nyolcvanas években. Willa, akinek sejtjeit 1988-ban fagyasztották le, ehhez képest kívülálló, hiszen bár egyike volt a befogott 18 állatnak, sosem születtek utódai, és a jelek szerint nem állt rokonságban a hét „alapítóval”. Willa – és Elizabeth Ann – DNS-e így óriási lehetőséget jelent a genetikai diverzitás növelésére, tekintve, hogy a genomvizsgálatok szerint génállománya majdnem háromszoros sokféleséget mutat a többi példányhoz képest. Így ha a decemberben világra jött görényt sikerül szaporítani, nyolcadik alapítóvá léphet elő.
A klónozás persze önmagában nem lesz elég a faj megmentéséhez, de az egyéb konzervációs törekvésekkel együtt sokat jelenthet. Utóbbiak többek közt a pestis elleni vakcinációt, az élőhelyek állatok számára alkalmassá tételét és a populációk más módszerek való stabilizálását foglalják magukba. Az első sikeres klónozás (egyben az első veszélyeztetett őshonos észak-amerikai faj sikeres klónozása) így egy apró, de nagyon fontos lépést jelenthet a feketelábú görények megóvása felé.
