Az elmúlt évek során számos hír érkezett különböző anyagokkal kapcsolatban, amelyek a látható fény, a mikrohullámok, a hanghullámok vagy éppen a földrengések hullámai elől tüntetik el a velük körbevett objektumokat. A mechanikai rejtőanyag ezekhez hasonló szintén metaanyagból készül, azonban míg az optikai metaanyagok szokatlan fénytörésük révén fejtik ki hatásukat, a mechanikai változat a fizikai erőket „téríti el” speciális módon. Minden metaanyagra általánosságban jellemző, hogy különleges, periodikus szerkezete révén képes a környezetből valamilyen szempontból kilógó objektumokat a környezethez hasonlóvá tenni, legalábbis egy bizonyos behatással szemben.
A KIT szakértőinek új metaanyaga rugalmas polimerből készült, hosszú kúpokból áll, amelyek kristályrácsot alkotnak. Bár az anyag maga puha és nyomásra könnyen deformálódik, az alája rejtett objektumokat képtelenség kitapintani, azok ugyanis látszólag teljesen beleolvadnak az aljzatba. Míg a látható tartományban működő láthatatlanná tévő köpenyek a legoptimálisabb jóslatok szerint is évtizedekre vannak a megvalósítástól, elsősorban azért, mert túl széles hullámhossztartományban kellene működniük, a mechanikai rejtőanyagok jóval könnyebben legyárthatóak lehetnek.
Az ilyen matériából készült borítások vagy textilek pedig hatékonyan elrejthetik a talaj kisebb-nagyobb egyenetlenségeit, például a sátor alatt maradt köveket, a szőnyeg alatt futó kábeleket, vagy sötétben alattomosan elrejtőző legódarabokat. Ehhez már csak a metaanyag tömeges előállításának problémáját kellene valahogy megoldani.
