A Kaliforniai Egyetem kutatói a földrengéshullámok mozgását vizsgálták a bolygó belsejében, és úgy találták, hogy ezek a köpenyben gyorsabban haladnak a vártnál. A szeizmikus hullámok jól bevált módszert jelentenek a Föld összetételének vizsgálatára, hiszen ahogy különféle rétegeken áthaladva módosulnak, információt szolgáltatnak azok anyagi minőségéről. És mivel a bolygó mostanra tele van szeizmográfokkal, minden rengés újabb információkkal szolgál arról, hogy milyen is Föld mélye.
A földrengéses vizsgálatoknak köszönhetően tudjuk, hogy bolygónk magja részben folyékony, de a közelebbi rétegek megismerésében is segítenek a szeizmikus hullámok. A most megjelent tanulmány az Egyesült Államok Földtani Szolgálatának (USGS) mérési adatain alapul, és úgy tűnik, hogy az ezeket elemző kutatók megoldást találtak egy régi rejtélyre. A szakértők ugyanis egy ideje már tudják, hogy a kőzetlemezek magján, az úgynevezett ősmasszívumokon gyorsabban haladnak át a földrengéshullámok, mint amit a jelenlegi összetételi modellek sugallnak.
Az ősmasszívumok (vagy kraton) a szárazföldi litoszféra, vagyis a kéreg és a köpeny felső rétegének ősi, legkorábban megszilárdult részei, amelyek általában a kőzetlemezek belsejében helyezkednek el. Az ősmasszívumok közvetlen mélységi vizsgálatára nincs mód, hiszen ehhez nagyjából 160 kilométer mélyre kéne fúrni, és a legmélyebb ember alkotta lyuk mélysége sem éri el ennek tizedét sem. Ezért a kutatók egy virtuális modellen tesztelték, hogy milyen összetélűnek kellene lennie a köpenynek ahhoz, hogy a földrengéshullámok a mért adatoknak megfelelően terjedjenek abban.
A megfigyelési adatokhoz legjobban passzoló összetétel szerint az ősmasszívumok mélyén a köpeny döntően peridotitból és eklogitból, 1–2 százalékban pedig gyémántokból áll. Ez megmagyarázhatja, hogy ezeken a régiókon miért haladnak át gyorsabban a földrengéshullámok: az ősmasszívumokhoz tartozó köpeny kevésbé sűrű, mint a környező anyag. A szeizmikus viselkedés alakításában a gyémántok is szerepet játszanak: bár aránylag kevés van belőlük, segítenek stabilizálni az ősmasszívumokat, és rendkívül gyorsan továbbítják a földmélyi rezgéseket.
