A HIV az immunrendszer sejtjeit fertőzi meg, amelyek a csontvelőben termelődnek, így hozzájárulhat az AIDS-nek nevezett tünetegyüttes kialakulásához. Bár a fertőzés ténye egykor gyakorlatilag halálos ítéletnek számított, napjainkban már jól együtt lehet élni a HIV-vel: az antivirális szerek megakadályozzák, hogy a vírus elterjedjen, és eltűntetik kórokozót a vérből és az egyéb testnedvekből, így csökkentve mások megfertőzésének esélyét.
A vírust teljesen ugyanakkor nem lehet száműzni a testből, mivel az elrejtőzik a szunnyadó immunsejtekben, amelyek például a lépben tartalékolódnak. És ha valaki felhagy az antivirális gyógyszerek szedésével, a vírus szintje újra nőni kezd. Vagyis a HIV-fertőzés nem gyógyítható, de kezelhető, és egész életen át gyógyszerszedést igényel.
Az eddigi egyetlen kivételt a berlini beteg néven emlegetett Timothy Ray Brown jelentette, akit 2007-ben leukémiája miatt csontvelőátültetéssel kezeltek. Ahogy az megszokott ilyenkor, a beültetés előtt sugárkezeléssel elpusztították a beteg saját csontvelőjét, majd azt donorsejtekkel helyettesítették. Az orvosok HIV-vel való fertőzöttsége miatt olyan donort választottak, akinek sejtjei természetesen ellenállnak a HIV legtöbb törzsének, mivel a CCR5 génjének egy ritka változatát hordozzák. Utóbbi gén a vírus sejtbe jutása során játszik fontos szerepet. Brown esetében a kezelés bevált: a férfi a csontvelőátültetés óta nem szedett vírus elleni gyógyszert, mégsem bukkant fel testében újra a HIV.
Most úgy tűnik, hogy ugyanezt egy második beteg esetében is sikerült megvalósítani: a „londoni beteg” két és fél évvel ezelőtt részesült csontvelőátültetésben, és egy évvel a műtét után abbahagyta a vírus elleni szer szedését. A fertőzés azóta nem tért vissza, és bár korai lenne teljes gyógyulásról beszélni, mivel ehhez további 3–4 év vírusmentességre van szükség, a jelek rendkívül biztatóak.
Bár ez a fajta kezelés nem minden HIV-fertőzöttnél vethető be, csak akiknél a rák bizonyos formái is kialakultak, hiszen a csontvelőátültetés eleve kockázatos beavatkozás, az új eset kapcsán vannak bizonyos eltérések a berlini beteghez képest, amelyek azt sugallják, hogy talán szélesebb körben alkalmazható terápiát is ki lehet dolgozni a megközelítésből.
A legfontosabb, hogy a második betegnek Hodgkin-limfómája volt, amelyet máshogy kezeltek, mint a berlini beteg leukémiáját. Nem részesült sugárkezelésben, és nem kapott erős gyógyszereket sem csontvelője és immunsejtjei elpusztításához, hanem csak enyhébb szereket alkalmaztak nála. A HIV-nek ellenálló CCR5-öt hordozó sejtek azonban így is el tudták terjeszteni a rezisztenciát szervezetében. Ez azért fontos, mert míg a berlini beteg esetében a kezelés túlélésének esélye 50 százalék volt a kockázatos beavatkozások miatt, a mostani páciens sokkal jobb, 80–90 százalékos túlélési eséllyel vágott bele a terápiába.
Világszerte több olyan beteget is nyomon követeknek, aki HIV-fertőzöttként csontvelőátültetésen esett át, és a CCR5 rezisztens változatát kapta meg a donortól. Egyelőre senki más nem számolt be hasonló gyógyulásról, de valószínűleg csak idő kérdése, hogy újabb hasonló esetekre derüljön fény. Más kutatócsoportok pedig közben azon dolgoznak, hogyan lehetne a megközelítést a tumorbetegségekben nem érintett HIV-betegeken is alkalmazni. Ez azonban nem lesz könnyű, ugyanis az eddigi kísérletek egyelőre nem hozták meg a várt áttörést: az immunsejtek génmódosítása után a vírus eddig mindig visszatért, ha a betegek abbahagyták a gyógyszerszedést.
