1. oldal
Néhány napja egy 94 fényévnyire található csillag került a csillagászok figyelmének kereszttüzébe, mivel egy orosz kutatócsoport bejelentette, hogy olyan jeleket fogott az égitest irányából, amelyek intelligens élet létezésére utalhatnak a rendszerben. A HD164595 Naphoz hasonló méretű és fényességű csillaga nagyjából kétmilliárd évvel idősebb saját rendszerünknél. A Kaukázus északi lábainál található Zelencsukszkajai Asztrofizikai Obszervatórium RATAN–600 rádiótávcsövével végzett észlelések alapján a kutatók szerint ezen égitest irányából olyan jelek érkeztek a Földre, amelyek mögött talán egy ismeretlen civilizáció állhat.
A rendszer egyetlen ismert planétával rendelkezik, amely akkora, mint a Neptunusz és nagyon szoros, 40 napos pályán kering csillaga körül, így majdnem bizonyosan alkalmatlan az életre. A csillagot ugyanakkor más, eddig felfedezetlen bolygók is kísérhetik, amelyek már az élhető zónába eshetnek. A különös jel detektálásáról a napokban számoltak be az orosz szakértők és Claudio Maccone, a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség SETI Bizottságának tagja, aki egy SETI-kutatóknak szóló e-mailben részletesen leírta a detektált jelet.
A szignált egyrészt az teszi érdekessé, hogy leírói értelmezése szerint meglehetősen szűk frekvenciatartományú, ami az esetek többségében a mesterséges adók védjegye. A természetes, erős kozmikus „adók”, például a pulzárok, a kvazárok és a csillagközi gázfelhők nem adnak ennyire tiszta jelet, hanem adásuk sokkal jobban szétterül a spektrumon. A másik ok, ami miatt a jel érdekes, hogy azt egy Naphoz nagyon hasonló csillag irányából vették. A HD164595 0,99 naptömegű, és színképe is csillagunkéra hajaz.
A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján azonban Seth Shostak, a Földön kívüli intelligens élet után kutató SETI központjának vezetője szerint az oroszok hírverése ellenére sem érdemes túlságosan beleélni magunkat abba, hogy a kutatók egy idegen civilizációt találtak. Először is egyáltalán nem biztos, hogy a jel valóban az említett csillag irányából származik, írja Shostak a felröppenő hírek kapcsán közzétett elemzésében. Az 577 méter átmérőjű gyűrűt formáló RATAN–600 szerkezetéből adódóan az égnek nem egy pontjára, hanem egy, a távolságtól függő méretű foltjára érzékeny.
Az észlelt jel hullámhossza 2,7 centiméter (frekvenciája tehát 11 GHz), ennél a hullámméretnél pedig a teleszkóp észlelési nyalábja egyik irányba 20 szögmásodperc, a másikba pedig 2 szögperc széles, vagyis a kérdéses folt erősen megnyúlt alakú. A HD165695 valóban beleesik ebbe a nyalábba, de ez még nem garancia arra, hogy valóban ebből a rendszerből eredeztethető a jel.
A második fontos kérdés a jel karakterisztikájára vonatkozik, hangsúlyozza Shostak. A megfigyelést egy 1 GHz-es sávszélességű vevővel végezték, ami egymilliárdszor nagyobb tartományt jelent, mint amit a SETI-kutatások során hagyományosan monitoroznak. A jel ráadásul rendkívül gyenge, amivel kapcsolatban nem tudni, hogy a nagy távolság vagy az észlelő műszer tulajdonságaiból adódik. Egy ennyire széles tartományt vizsgáló műszerrel ugyanis nagyon nehéz egy szűk hullámhossztartományt felvonultató jelet vizsgálni, még akkor is, ha az kifejezetten erős. Így viszont az is kérdéses, hogy valóban annyira tiszta volt-e a jel, ahogy azt az oroszok állítják. Ilyen szélessávú észlelés esetén ugyanis egy csillagkitörés vagy egy, a távcső előtt elhaladó műhold is produkálhat hasonló szignált.
2. oldal
A jel erejéből a szakértő szerint ugyanakkor arra is következtetni lehet, hogy mekkora lehet az a feltételezett idegen adó, amely útjára indította a szignált. Két eset lehetséges, mondja Shostak, az idegenek vagy úgy döntöttek, hogy minden irányba egyszerre adnak, vagy irányított jelükkel telibe találták a Földet. Az első opció esetén 10ˆ20 wattról beszélünk, ami több százszorosa a Földet elérő napfény teljesítményének. Hasonlóan erős energiaforrással tehát az emberiség, csak akkor rendelkezne, ha képesek lennénk hasznosítani a Nap szinte összes (minden irányba szétsugárzott) energiáját, és azt bolygónkra irányítanánk.
Ha mi voltunk az adás célpontjai, az jelentősen mérsékli az energiafogyasztást is, de még mindig olyan nagyságú számról lenne szó, amely csak az egész emberiség teljes energiafogyasztásával hasonlítható össze. Mindkét eshetőség messze meghaladja tehát jelenlegi technológiai színvonalunkat. A második opció kapcsán továbbá az is kérdéses, hogy vajon miért próbálna bárki célzottan üzenni a Földnek közel 100 fényév távolságból, amikor a tévéadások hullámai vagy a radarjelek 1920 körülig, amikor a jel útjára indult, nem érhették el a kérdéses rendszert, hiszen ehhez nem léteztek elegendő ideje. Honnan tudna tehát bárki is rólunk ilyen messzeségben?
A jel és annak valószínű forrása ennek ellenére további vizsgálatra érdemes, mondja Shostak, aki erősen kétli, hogy az oroszok megtalálták E. T.-t. A lehetőséget azonban mindenképp ki kell vizsgálni, hiszen nagyon fontos témáról van szó. A 42 darab 6,1 méter átmérőjű antennából álló Allen Távcső Hálózat (ATA) éppen ezért máris a HD164595 irányába fordult. Jon Richards és Gerry Harp kutatók elmondása szerint a megfigyelések kezdete, augusztus 28. óta semmiféle jelet nem detektáltak a csillagot magába foglaló, méretes folt irányából, amelyet az ATA monitoroz.
A rendszer ugyanakkor még nem vizsgálta meg az orosz vevő által észlelni képes összes frekvenciát, hiszen egyszerre csak jóval kisebb sávszélességet tekint át, mint a RATAN–600. Az ATA vélhetően néhány napon belül végez az áttekintő vizsgálattal, és ha esetleg talál valamit, más rádiótávcsövek is ráállnak majd a célpontra. A másik nagy SETI-távcső, az újonnan létrehozott panamai Boquete Optikai Obszervatórium 50 centiméteres teleszkópja közben szintén elkezdi vizsgálni a csillagot, feltéve, hogy tiszta éjszakák jönnek a következő napokban.
Shostak elmondása szerint a történetben az is különös, hogy a jelet tavaly májusban észlelték az orosz csillagászok, de csak most riadóztatták a SETI-közösséget. A bevett gyakorlat az és a protokoll azt diktálja, hogy a mesterségesnek tűnő, távoli űrből származó jelek észlelése esetén a csillagászok minél gyorsabban értesítik a többi nagy teleszkóp személyzetét, hogy ezek azonnal megerősíthessék vagy cáfolhassák az adatokat. Jelen esetben azonban ez nem történt meg. (Tovább rontja a földönkívüli elmélet esélyeit az is, hogy a RATAN–600 összesen 39-szer nézett a rendszer irányába, de csak egyszer fogta a jelet.)
Shostak szerint egyáltalán nem zárható ki, hogy egy idegen civilizáció üzenetét fogták az orosz csillagászok, de rengeteg más, sokkal valószínűbb magyarázat is akad a jel jelenlétére – köztük az is, hogy földi eredetű interferenciáról van szó. Megerősítés nélkül tehát egyelőre csak annyit lehet mondani, hogy érdekes az eredmény, de hogy mit jelent, azt még senki sem tudja. Érdekes mindenesetre az is, hogy a két másik híres(en gyanús) hasonló jelet, az 1977-ben a SETI kutatói által észlelt Hűha! jelet és Tabby csillagának furcsa viselkedését is üstökösök jelenlétének, tehát teljesen természetes okoknak tulajdonítja a szakértők többsége. Nagyon valószínűnek tűnik tehát, hogy E. T.-re még egy kicsit várnunk kell.
