A Kepler–16b nem egészen olyan, mint a Tatuin, inkább a Tatu 1 és a Tatu 2 körül keringő másik két bolygóra, az Ohannra vagy az Adrianára emlékeztet. Ezek a fiktív planéták ugyanis olyan gázóriások, amelyek egy kettőscsillag körül keringenek a Csillagok háborúja univerzumában.
A Kepler–16b tehát ezek létező párja, amely 275 fényévnyire kering egy kettőscsillag körül. A bolygó cirkumbináris, vagyis mindkét központi égitestet megkerüli pályáján. A csillagok a Naphoz hasonlóak, de kisebbek és hűvösebbek nála: a Kepler–16A tömege 65 százaléka a Napénak, fényessége pedig hetede csillagunkénak, a Kepler–16B pedig egy vörös törpe, amely a Nap tömegének 20 százalékával, fényességének pedig kevesebb mint 1 százalékával rendelkezik. A két csillag 33 millió kilométerre van egymástól, és 41 nap alatt kerülik meg a rendszer közös tömegközéppontját.
A Kepler–16b-t 2011-ben fedezték fel a csillagászok a fedési módszerrel. Mivel pályájára majdnem pontosan oldalról látunk rá a Föld irányából, a bolygó rendszeresen átvonul a csillagok korongja előtt, átmenetileg csökkentve fényességüket. A kitakart fény mennyisége alapján a bolygó átmérője nagyjából háromnegyede a Jupiterének, vagyis egy kicsit kisebb a Szaturnusznál. A csillagokat 229 naponta kerüli meg, és nagyjából olyan messze kering tőlük, mint a Vénusz a Naptól. Mivel azonban a csillagok sokkal hűvösebbek a Napnál, a Kepler–16b nagyjából olyan éghajlatú lehet, mint a Mars.
A bolygóról tehát egészen sok mindent kiderítettek már a csillagászok, ugyanakkor a tömegével kapcsolatban a legutóbbi időkig bizonytalanság volt. Ezt végül radiális sebességméréssel állapították meg, vagyis azt vizsgálták, hogy a színkép alapján a bolygó gravitációja milyen hatással van a csillagok mozgására. A módszert régóta alkalmazzák, de kettős rendszerekben nem egyszerű szétválasztani a jeleket, pláne, hogy a két csillag egymásra hatása mellett a bolygóé eltörpül.
Ezt mostanáig nem is sikerült senkinek megtenni, egy csillagászcsoport viszont nemrégiben sikerrel járt a kérdéses rendszer kapcsán. A számításokban segítséget jelentett, hogy jelen esetben a kisebbik csillag annyira halvány és kicsi, hogy fénye alig van hatással arra, amit a rendszerből látunk, így a bolygó gravitációs hatása viszont könnyebben kiszűrhető volt. A bolygó tömegét a megfigyelések alapján 0,313 ± 0,039 jupitertömegnek mérték, ami durván tízszeres földtömeget jelent.
Átlagos sűrűsége így egy kicsit kisebb a víznél, ami valószínűsíti, hogy egy gázóriásról lehet szó. A bolygó tömegét korábban egy másik módszerrel is megbecsülték, akkor 0,3 jupitertömeget kaptak, vagyis az új adatok megerősítik a korábbiakat. Az új mérés igazi jelentősége így nem is a mostani tömegmérésben áll, hanem abban, hogy sikerült igazolni, a módszer kettőscsillagok esetében is működhet, ráadásul nagyon precízen használható.
A mérések során a bolygó orbitális sebességét 1,5 méter/szekundumos pontossággal mérték, ami azt jelenti, hogy hasonló módon sokkal kisebb bolygók tömegéről is pontos tömegadatokat adhat. Az utóbbi években számos olyan exobolygót találtak a kutatók, amely átmérője alapján a szuperföldek rejtélyes kategóriájába sorolódott. Mivel ilyen bolygó saját rendszerünkben nem létezik, egyelőre nagyon keveset tudunk arról, hogy milyen szerkezetűek (kőzet- vagy gázbolygók) lehetnek ezek a planéták. Az új metódussal azonban talán közelebb kerülhetünk ennek megválaszolásához is.
