Minden légi jármű hanghullámokat kelt, amikor a levegőben halad. Ha a repülő sebessége kisebb a hangsebességnél, a hanghullámok megelőzik a gépet, ha viszont átlépi a hangsebességet, a repülő megelőzi saját hanghullámait, amelyek ráadásul a gép előtt feltorlódó levegőben össze is gyűlnek. A földi megfigyelő ezt hangrobbanásként érzékeli, mivel egyszerre hallja mindazon hullámokat, amelyek alacsonyabb sebességnél a gép előtt szétterülnének.
Ilyen, úgynevezett szuperszonikus lökéshullámokat fotóztak a NASA szakértői, akik a levegő apró sűrűségingadozásait megjeleníteni képes Schlieren-technikával tették láthatóvá a jelenséget. A kutatók többek közt két egymástól mindössze pár méterre haladó T–38-as vadászrepülőt is lefényképeztek a módszerrel, amire eddig még sosem volt példa a szakértők elmondása szerint.
A felvételek segítségével a kutatók a szuperszonikus lökéshullámok viselkedését és interakcióit igyekeznek jobban megérteni, amire többek közt azért van szükség, hogy a ma létezőknél halkabb szuperszonikus gépeket tervezzenek. A NASA és a Lockheed Martin ugyanis évek óta dolgozik egy ilyen rendszeren, amelynek prototípusa, az X–59 QueSST a tervek szerint 2022-re állhat készen az első tesztrepülésre. Ez a gép úgy lesz kialakítva, hogy nem kelt hangrobbanásokat, hanem a hangsebesség fölött is csak halk morajlást lehet majd hallani a területen, amely fölött elhalad.
A tervezők és a támogatók reményei szerint egy ilyen repülőgép könnyen megkaphatja az engedélyt arra, hogy a szárazföld felett repülhessen, amire jelenleg szuperszonikus gépek esetén Európában és az Egyesült Államokban is csak nagyon különleges esetekben megengedett. A tiltásra jó okuk volt a szabályozó szerveknek, hiszen a hangrobbanások azon túl, hogy zavaróak, komoly károkat is okozhatnak, például ablakokat törhetnek be.
Bár az 1976–2003 között repülő, egyetlen tartósan használt szuperszonikus utasszállító repülőtípus, a Concorde nyugdíjazásában sok más tényező is szerepet játszott, az egyik fontos faktor az volt, hogy a gépeket a szárazföld feletti szuperszonikus repülés tiltása miatt csak korlátozottan lehetett használni, vagyis csak az óceán felett lehetett átlépni velük a hangsebességet. Ez pedig egyáltalán nem segített az amúgy is csillagászati gyártási és üzemeltetési költségeken.
Ha viszont a mérnököknek sikerülne megoldaniuk a szuperszonikus repülés „lehalkítását”, amit elsősorban a repülőgép különleges formai kialakításával remélnek megvalósítani a szakértők, a szuperszonikus repülés elterjedhetne a kontinenseken belül is. A fejlesztés során fontos szerepet kap majd a most készült képek rögzítéséhez tökéletesített rendszer, amely a korábbihoz képest háromszor annyi adat, másodpercenként összesen 1400 képkocka rögzítésére képes.
