A szaharai ezüsthangyákról egy ideje már tudják a szakértők, hogy rendkívül jól tűrik a meleget, mostanáig azonban nem volt világos, hogy mindezt pontosan hogyan is képesek megtenni. Míg a többsejtű élőlények túlnyomó többsége nagyon nehezen viseli, ha a hőmérő higanyszála 40 °C fölé kúszik, a sivatagi hangyák 70 °C-on is egészen jól érzik magukat, és akkor bújnak elő táplálkozni, amikor a többi élőlény mozdulni sem bír a melegtől, vagy már bele is pusztult a hőségbe. Többségében ez utóbbi, kevésbé szerencsés rovarokat fogyasztják el a dögevő hangyák.
A hangyák testét szőrszálak borítják, amelyek visszaverik a napfényt, mint egy új kutatásból kiderülazonban ennél többet is tesznek. Nanfang Yu, a Columbia kutatója pontosan ezüstös kinézetük miatt kezdte vizsgálni az állatokat, és meg akarta fejteni, hogyan bírják a hihetetlen forróságot. A hangyák általában akkor bújnak elő táplálkozni, amikor már a ragadozó gyíkok is árnyékba vonultak. Erre általában a déli hőségben kerül sor, amikor a homok felszínének hőmérséklete eléri a 70 °C-ot.
Mivel a hangyák testhőmérséklete nem emelkedhet 53,6 °C fölé, gyorsnak kell lenniük, különleges „ezüstkabátjuk” és más adaptációik ugyanakkor lehetővé teszik, hogy nagyjából 10 percet károsodás nélkül kibírjanak a rekkenő hőségben. Az állatok kizárólag hosszú lábaikkal érintkeznek a talajjal, testüket eltávolítva a felszíntől, és gyakran felszaladnak a magasabban fekvő kövekre vagy növényekre, hogy egy kicsit lehűtsék magukat a hűvösebb levegőben.
A hő elleni védekezésben a legfontosabb szerep azonban azoknak a háromszög keresztmetszetű szőrszálaknak jut, amelyek nagyon sűrűn borítják be a hangyák testét. A szálak visszaverik a látható fény és az infravöröshöz közeli hullámhosszak javát, az infravörös tartományban érkező sugarak egy részét ugyanakkor elnyelik, majd hőmérsékleti sugárzás formájában újra kisugározzák azt a relatíve hűvösebb ég felé, passzívan hűtve saját testüket.
Yu és kollégái számítógépes modellekkel igazolták, hogy a szőrszálak alakja és mérete biztosítja azok hőszigetelő hatását. A szőrök visszaverik a látható és a közeli infravörös tartomány hullámait, vagyis a meleg javát adó beeső sugarak szóródnak rajtuk, innen ered az ezüstös kinézet. A közepes hullámhosszú infravörös sugárzást viszont méretükből adódóan elnyelik, majd kisugározzák. A szakértők kísérletileg is igazolták a szőrök szerepét: leborotváltak néhány hangyát, majd egy forró xenonlámpa alá tették ezeket, és folyamatosan figyelték hogyan alakul testhőmérsékletük. A szőrtelen hangyák teste azonos körülmények közt 5−10 °C-kal melegebbre hevült, mint szőrös társaiké, ami élet és halál közt dönthet a Szaharában.
A hangyák további érdekessége, hogy a szőrök csak testük felső felén, illetve oldalán vannak jelen, így a homokról visszaverődő infravörös fényt nem nyelik el. A fényvisszaverés és a hőmérsékleti sugárzás útján történő passzív hűtés ilyen jellegű kombinálása nagyon szokatlan megoldásnak számít, mondja Aaswath Raman, a Stanford anyagkutatója. Raman olyan felületek létrehozásán dolgozik, amelyek a különleges mintázatuknak köszönhetően szintén hasonló módon hőszigetelnek. A szakértő nagyon érdekesnek tartja, hogy a természetben is létezik és láthatóan jól működik egy ahhoz hasonló megoldás, mint amilyenekkel ő és kollégái kísérletezgetnek.
