Alapjaiban változtathatja meg a gyermekszemészeti terápiákat egy friss klinikai vizsgálat, amely rövidlátó gyerekek részvételével zajlott. A kutatásban 7 éves kortól vizsgáltak gyerekeket, akik közül két csoport bifokális, egy pedig hagyományosabb, egyfókuszú kontaktlencsét viselt három éven keresztül. A hagyományosan az idősebb korosztálynak felírt bifokális lencsék a gyerekek esetében enyhébb látásromlást eredményeztek, mint az egyfókuszú lencsék, ami azt sugallja, hogy az összetettebb lencsék révén a gyerekek jobb látással érhetik el a felnőttkort.

A rövidlátás a 40 év alatti korosztályok egyik leggyakoribb látásproblémája. Bár a miópiának is nevezett állapot okai sokrétűek lehetnek, a genetika és a környezet gyakran szerepet játszik a látás romlásában. Egyes vizsgálatok szerint a túl korán megkezdett iskola oktatás és a kinti játékidő csökkenése például szerepet játszhat a rövidlátás kialakulásában, mivel a gyerekek egyre kevesebb időt töltenek távoli dolgok nézegetésével, és inkább közeli célpontokra koncentrálnak napjuk nagy részében.

A rövidlátás első jelei gyakran már 7 éves kor körül jelentkeznek, és serdülőkorban általában gyors látásromlás következik be. Az orvosok régóta vizsgálják, hogyan lehetne ezt a folyamatot lelassítani vagy mérsékelni, hogy a felnőtt kort, amikor ismét lelassul a látásromlás, kevésbé rossz látással érjék el az érintettek. Ennek érdekében például speciális szemcseppekkel, bifokális szemüvegekkel és lencsékkel is kísérleteznek. A már említett BLINK nevű kutatás azonban az első, amely empirikus alapon vizsgálja az erős bifokális kontaktlencsék rövidlátó gyerekek esetében történő használatát úgy, hogy egy normál, egyfókuszú lencséket használó kontrollcsoportot is alkalmaztak a kutatók.

A látás minőségét dioptriában mérik a szemészek, és ha valaki rövidlátó, a látását jelző dioptriaszám negatív értékű. Bár mind az egyfókuszú, mind a kétfókuszú (vagy multifokális) lencsék alkalmasak arra, hogy viselőjük távolra látását korrigálják, a többfókuszú lencsék egyes részeiken eltérő mértékű dioptriaszámmal javítják a látást, így precízebb korrekciót tesznek lehetővé (például felpillantáskor, távoli célpontok esetén erősebbek, mint amikor lefelé nézünk, és mondjuk olvasunk). A multifokális lencséknek viszont hátránya, hogy nehezebb hozzászokni használatukhoz, és korlátozottabb látóteret eredményeznek az egyfókuszú lencséknél.

A kísérlet során közel 300 7–11 éves gyereket válogattak be véletlenszerűen károm csoportba. Az első csoport tagjai erős bifokális kontaktlencsét kaptak, amelynek távollátó része 2,5 dioptriával volt erősebb a gyengébb résznél, a második csoportban 1,5 dioptria eltérés volt a két lencseterület között, a harmadik csoport tagjai pedig egyfókuszú lencséket kaptak. A gyerekeket három éven keresztül követték nyomon.

A kutatás legjelentősebb eredménye, hogy a legerősebb bifokális lencsét használó gyerekek látása romlott a legkevésbé a három év alatt. Ezen csoportban átlagosan –0,6 dioptria volt a látásromlás, míg az egyfókuszú lencsés csoportban –1,05 dioptria. És bár a bifokális lencséket a felnőttek rendszerint nehezen szokják meg, és sokan tapasztalnak fejfájást, illetve egyensúlyproblémákat kezdetben, gyerekek körében nem számoltak be hasonló mellékhatásokról, valószínűleg azért, mert a szemük könnyebben adaptálódott az új helyzethez.

Úgy tűnik, hogy a már gyermekkorban bifokális lencsét használókból kevésbé rövidlátó felnőttek lehetnek, akiket aztán mérsékeltebben érintenek az olyan szövődmények, mint a retinaleválás, a zöldhályog és a rövidlátáshoz kötött makuladegeneráció, mondja Jeffrey Walline, az Ohiói Állami Egyetem kutatója, a vizsgálat vezetője.

A szakértők a következő években is nyomon követik a kísérlet résztvevőit, akik további két évig bifokális lencsét használnak majd, aztán egyfókuszú lencsére váltanak. A szakértők úgy sejtik, hogy a látásromlás fokozódni fog, amint abbahagyják a bifokális lencse viselését. Az eredmények alapvetően megváltoztathatják a gyermekkori rövidlátás kezelését, hiszen azt sugallják, hogy a lencse típusának a látás azonnali korrekcióján túl a látásromlás alakulására is komoly hatása lehet.