A koncepció a gyakorlatban úgy néz ki, hogy az ember videót készít például egy állítható magasságú lámpa kézzel való mozgatásáról, majd a Robiot megtervezi azokat az alkatrészeket, amelyekkel a lámpa motorikusan állíthatóvá válik. Ezeket aztán a 3D nyomtató legyártja, és miután a felhasználó egy apró szervomotorral együtt felszerelte ezeket, kész is az igény szerint távirányítható lámpa.

Bár ahogy telnek az évek, egyre több körülöttünk az okoseszköz, amelyekkel a dolgok internete révén kommunikálni tudunk, a konnektivitással alapvetően nem rendelkező, mindennapi tárgyak automatizálása még gyerekcipőben jár. Pedig egy távirányítható lámpa, szemetes vagy ajtó óriási segítséget jelenthet például a mozgásszervi problémákkal küzdők számára, és persze az egészségesek életét is megkönnyítheti.

A Robiot pedig pontosan arra kínál megoldást, hogy ezeket a hétköznapi tárgyakat interaktívvá tegyük, anélkül, hogy ehhez ismernünk kellene a CAD-eszközöket vagy más tervezőszoftvereket. A rendszer ugyanis egyszerűen a tárgy használatának demonstrálásáról készült videó alapján képes megtervezni, hogyan valósítható meg az adott mozgás automatizált verzióban.

A program ehhez először is azt méri fel, hogy milyen típusú csuklóra lesz szükség a mozgatáshoz, például ha egy szemetes fedelét akarjuk motorizálni. Majd egy 3D modelleket tartalmazó könyvtárból kiválasztja a kérdéses tárgyat, és meghatározza, hogy annak melyik részei képezik az alapot, és melyek a mozgatott részeket a mozgás során. Ennek során azt is megállapítja, pontosan hova kell a megtervezett csuklót elhelyezni, hogy működjön a mozgás.

A módszerrel számos különböző mechanizmus előállítható, amelyeket aztán személyre is lehet szabni, beállítva például, hogy milyen határok között mozogjanak a részek, és milyen sebességűek legyenek a mozdulatok. Ha a terv elkészült, azt a rendszer olyan formába önti, ami alapján a 3D nyomtató le tudja azt gyártani, így a végén csak fel kell szerelni a darabokat a megfelelő helyekre.