A Xiaomit talán senkinek sem kell bemutatni, hiszen a kínai tech vállalat szó szerint meghódította a világot minőségi termékeivel, illetve széleskörű választékával az ár- és termékkategóriák szintjén egyaránt. Aktuális tesztem tárgya pedig szépen demonstrálja mindezt, hiszen az immár kilencedik kiadásánál járó Mi Band széria a megfizethető sportkarkötők, illetve aktivitásmérők egyik úttörőjeként indult még 2014-ben, ekkor még kijelző nélkül. Alig két évet vártak a megjelenítő beszereléséig, így a gyártó közelebb hozta a terméket az okosórákhoz és ezzel tovább növelte a sorozat népszerűségét.

A Band tehát elsősorban azok számára lehet izgalmas, akik kifejezetten a testmozgásukat és a napi aktivitásukat szeretnék nyomon követni, beleértve az alvásukat is, hiszen már erre is lehetőséget nyújt. A kifejezetten barátságos áron kínált eszköz természetesen kommunikál a telefonunkkal és okosfunkciókkal is szolgál, ám a visszafogott árszabásért cserébe nélkülöz néhány olyan funkciót, amelyeket csak a Pro sorozat tagjaitól kaphatunk meg. Ez nem mást jelent, mint az alapmodell árának dupláját, de a még mindig korrektnek tűnő összeg láttán mindkét ajánlat kifejezetten jó ár-érték arányt ígér, a sima Mi Band 9 ráadásul egy kifejezetten karcsú és visszafogott darab, ami testmozgás során reális szempont lehet.

Ez tehát a zsebbarát ajánlatok egyik legszimpatikusabb képviselője, hiszen a gyártó szándékosan nem próbál konkurálni a felsőbb kategóriás okosórákkal, ehelyett hasznos tulajdonságokat zsúfol egy kompakt eszközbe. Aki tehát a Garmin vagy az Apple komolyabb megoldásait keresné töredék áron, annak sajnos még várnia kell a csodára. Azt viszont nyilván elvárjuk egy termék kilencedik generációs kiadásától, hogy előre lépjen, így természetesen a gyártó több ponton is megújította az eszközét és fejlesztette annak képességeit, ezzel erősen megszorongatva a konkurenciát. A próba során arra voltam kíváncsi, hogyan teljesít a Xiaomi aktivitásmérője és hogy az alacsony ár ismeretében mit és mit nem kaphatunk meg a gyártó karcsú kis apróságától.

Csomagolás, dizájn és tartozékok 

A doboz olyan letisztult, mint az eszköz maga, hiszen a lapos karton előlapjának fehérségét jóformán csak a termékfotó töri meg, alul a terméknévvel, a jobb felső sarokban pedig egy kis narancssárga márkajelzéssel. A diszkrét, de hatásos tálalás tehát kellemes első benyomás, főleg a specifikációkat tekintve, melyek alapján nehezen foghatnánk rá a Mi Band 9-re, hogy túlárazott lenne.

A tokból kihúzott kartontálcán az óra egy külön kis tasakban fekszik, különösebb extra védelem nélkül. Ez alapvetően nem nagy gond, bár lehet, hogy nem ártott volna fölé is egy további réteg ebből a vastagabb papírból, csak a biztonság kedvéért. Tovább nézelődve gyorsan kiderült, hogy egy töltőkábel, illetve a felhasználói kézikönyv jár mellé, más egyebet nem találunk a csomagban. Ezúttal mondjuk nem is számítottam semmiféle extrára vagy meglepetésre, ennyi pénzért a legtöbb esetben ennyi jár. Maga az USB-A töltőkábel amúgy két kis mágneses csatlakozópontban végződik. A jó hír, hogy szorosan tart, a rossz, hogy ez az egyetlen opció a töltésre, a wireless opció sajnos a drágább Pro kiadás sajátja.

A termék dizájnja és megjelenése olyan egyszerű, amilyen csak lehet, ami nekem alapvetően kifejezetten szimpatikus, sportkiegészítőként nem az a dolga, hogy felkeltse a figyelmet. A magam részéről nem vagyok nagy órás, de az a helyzet, hogy akár ezt, akár a Pro verziót is sz szerint el tudnám viselni magamon, a funkciói mellé ugyanis diszkrét, de ízléses stílus társul, ami szimpatikus és könnyedén meg tudtam szokni.

A Xiaomi Smart Band 9 fémből készült, legalábbis ami a megjelenítőt és a hátoldali szenzorrészleget körülölelő házat illeti, bár elvileg készült belőle kerámia változat is. Szerencsémre a dobozban engem egy hagyományos fekete változat fogadott, pedig érhetett volna olyan meglepetés, hogy a további fehér, kék és rózsaszín kiadások közül pont az utolsót fogom ki. A fellelhető képek alapján amúgy a fehér szíjak és az ezüstszínű fém kombinációja legalább olyan jól néz ki, mint az én fekete pántjaim és a sötét, finoman matt tapintású óratest.

A minőségérzetre tehát nem volt panaszom, legalábbis ami magát az órát illeti, a nem egészen 16 grammos kis apróság a maga egyszerűségével, visszafogottságával együtt szuperül mutat. Egy aktivitásmérőtől én nagyjából ezt az igényes egyszerűséget várom el., ráadásul 50 méterig vízálló, bár ez már az előző modell esetében is így volt. Az óraszíj már kevésbé volt egyértelmű. Na nem arról van szó, hogy a fekete szilikonpántokkal alapvetően bármiféle minőségi kifogásom lenne, ráadásul a csatlakozásnál benyomható gomboknak köszönhetően el is távolíthatjuk őket, hogy a gyártó által kínált csere- és színopciók közül másikat válasszunk.

Nekem a két pánt összekapcsolása, tehát a rögzítési mechanizmus volt fura egy kissé. Ez a szimpla benyomós megoldás pont olyannak tűnik, amit reggel, még kómásan simán elronthatok annyira, hogy később a rögzítőpontokba ügyetlenül beletuszkolt kis bütyök kicsússzon, az óra meg a földön landoljon. Néha bűvészkedtem is vele, először is, hogy a szíjak összekapcsolás előtt ne csússzanak el egymástól, másrészt, hogy sikerüljön végre összepattintani őket. Egy kis megszokást igényel, de aztán megfelelően tartott, tehát összességében nincs félnivalónk, a szíj ellátja a feladatát.

A magam részéről azért nem biztos, hogy ezt a megoldást választottam volna, még szerencse, hogy a gyártó egy sor különféle alternatívát kínál erre a helyzetre, külön értékesített kiegészítők formájában. Vásárolhatunk hagyományos bőrszíjakat fém csattal, szövetpántokat, sőt, elegáns és valamivel agresszívabb stílusú fémszíjakat is kínálnak. Ezen opció némelyike talán már szemben áll egy kicsit a termék eredeti arculatával, mindenesetre, ha a napi kocogás után este étterembe vagy szórakozni mennénk, simán átválthatunk lazábbra vagy elegánsabbra.

Ami a technikai specifikációkat illeti, a gyártó több ponton is újított a Band 9-cel. Itt van mindjárt az AMOLED kijelző, mely megőrizte méretét és felbontását, de míg az előző modell 600-nites fényerővel világított, az új kiadás már 1200-nites maximumra képes. Tehát konkrétan a duplájára növelték ezt a meglehetősen fontos értéket, ami jelentős és leginkább látványos előrelépés. Érdemes még megemlíteni az akkumulátor kapacitását is, hiszen a korábbi 190 mAh helyett immár 233 mAh rejlik a készülékben, ami egy ilyen apróság esetében jelentős bővítés az üzemidő növelése érdekében.

A termék mérete is változott, ami nem csak a viselés vagy látvány szempontjából nem jelent számottevő különbséget, de ha minden igaz, a Band 8 csuklópántjai is kompatibilisek maradtak a 9-es modellel, ami jó hír lehet azoknak, akik váltani szeretnének. Sajnos a futáshoz ajánlott rögzítőcsipesz esetében ez már nem igaz, így aki alapvetően nem a csuklóján szeretné viselni, annak számolnia kell némi extra költséggel is. Amúgy a 8 és a 9 közötti súlykülönbség elvileg legfeljebb egy grammban, vagy még annyiban sem mérhető – talán a meghízott akku miatt –, tehát aki emiatt aggódik, jó eséllyel nem fogja észrevenni a minimális eltérést. 

Használat és szoftver 

Feltűnhet, hogy az órán semmilyen fizikai gomb nem található, illetve a kijelzőt leszámítva érintőgombok sincsenek. Hogyan kell akkor bekapcsolni? Nos, a kulcs a két pines, mágneses fejjel ellátott töltőkábel, melyet egy adapterbe vagy egy powerbankba kell dugnunk, aztán csatlakoztatni a hátoldal alján látható mágneses csatlakozóra. Elrontani nem tudjuk, ha rosszul forgatjuk, a pólusok taszítani fogják egymást. Siker esetén az óra életre kel, innentől érdemes legalább 40%-ig elmenni, de ez persze már rajtunk múlik.

Ez talán kissé fura, beleértve a tőltőkábelt is, melyből a Type-C vezetékekkel ellentétben valószínűleg nem hever tucatszám az átlagos háztartásokban. Ha tehát megsérül vagy elöregszik, akkor tartalék hiányában se bekapcsolni, se tölteni nem tudjuk majd az eszközt. Sajnos a Pro verzióval ellentétben nincs opció wireless töltésre sem, kizárólag az egyedi kábel lehet a segítségünkre, ami azért nem a legjobb megoldás. A töltés nagyjából egy órát vesz igénybe 0-ról 100%-ig, majd jöhet a csatlakozás és a kalibráció.

A kijelzőn először nyelvet választhatunk, melyek között szerepel a magyar is, ezzel a mobilos alkalmazás is magyar nyelven szól majd hozzánk. Ezután a megjelenő QR kód elvezet minket a Mi Fitness applikációhoz, mely nélkülözhetetlen lesz, már az első csatlakoztatáshoz is és amúgy a honlap mellett az alkalmazásboltokban is hozzáférhető. A telepítés után az appnak hozzá kell férnie a tartózkodási helyünkhöz, aztán megadhatjuk a régiónkat, illetve muszáj lesz létrehoznunk egy Xiaomi fiókot, anélkül szintén nem lesz sok lehetőségünk. Ha ezzel megvagyunk, a szinkronizáció bekapcsolásának lehetősége automatikusan felugrott, éljünk vele, majd a készülék menüpontban keressük meg a sajátunkat.

A kapcsolat Bluetooth-on keresztül létesül, a különböző engedélyek megadása után pedig megindult a keresés, ami nem tartott sokáig. A párosításhoz szintén szükséges néhány hozzáférési engedély, mely leginkább a hívási adatok eléréséhez és az értesítések működéséhez kell majd. A következő lépések néhány alapbeállítást kínálnak fel, pl. az értesítésekre vonatkozóan, de ezeket természetesen később tetszőlegesen módosíthatjuk. Kissé körülményes, de igazából semmi olyasmi, amivel hasonló eszközöknél nem találkozhatunk, a megfelelő szinkronizációhoz pedig ezek többségére valóban szükség is lesz.

Bekapcsoláskor rövid ideig a HyperOS felirat olvasható, ez felel a UI-ért és az általános felhasználói élményért. A gyártó alapvetően az egyszerűségre, illetve a könnyű kezelhetőségre törekedett és szerintem jó munkát végzett. Amennyire lehetséges, az apró kijelzőn minden jól látható, a felbontás és a pixelarány az apró betűk és jelzések többségét olvasható formában tárja elénk. Ehhez korrekt rendszersebesség társul, akadozást például egyszer sem tapasztaltam és a 60 Hz-es képfrissítés is kellemesen simává teszi az animációkat.

És itt mindjárt ki is emelném a fényerőt, melynek 1200-nites csúcsértéke nappali fényben nagyszerű szolgálatot tesz, a kijelző pedig bár hajlamos a tükröződésre, ezt leszámítva erős fényben vagy tűző napsütésben is kiválóan olvasható. A színek ezzel karöltve élénkek, szinte leugranak a lekapcsolt pixeleknek köszönhetően mélyfekete háttérről. A beépített szenzornak hála arra sem lesz gondunk, hogy a sötét szobában a kis panel kiégeti a szemünket. Az automatikus fénybeállítás nem csak jól működik, de megkímél minket attól, hogy az aprócska kijelző menüiben keresgéljük a kijelző beállításait és a fényerőszabályzót.

Ehhez hozzá tartozik az érintési érzékenység és precizitás, melyekkel szintén nem volt problémám. A jó rendszersebességhez és sima animációkhoz precíz érzékelés és jó reakcióidő társul, alapvetően egyszer sem volt vele gondom és nem tapasztaltam kihagyásokat vagy más furcsaságokat. Az előző modell állítólag több ponton is mutatott kisebb-nagyobb hiányosságokat, ám a Band 9 esetében az hardver, az AMOLED panel és a szoftveres alapok is kifejezetten jól vizsgáztak. Elérhető az Allways-on display lehetőség is, mely eltérő üzemmódokkal dolgozik, de alapbeállításon észreveszi, ha elaludtunk és kikapcsol, hogy ezzel energiát takarítson meg.

Sejthetjük, hogy a Xiaomi nem hagy minket számlapválaszték nélkül, a digitális stíluskavalkád bőséges kínálatot biztosít a számunkra megfelelő dizájn és színvariációk megtalálásához. A klasszikus és egyszerű opcióktól a sportra kihegyezetten át, az extravagáns és játékosabb lapokig sokféle elérhető, tehát akár a funkcionalitás, akár a stílus az elsődleges, van miből válogatni. Az eszközön 11 gyári opció már alapból megtalálható, a többit pedig letölthetjük az online listából. 

Képességek 

A hátoldalon optikai szívritmus érzékelő dolgozik, mely a gyártó állítása szerint szintén fejlődött, az elődjéhez képest 16%-ot. Ebbe beletartozik a véroxigénszint, de légzésfigyelésre és stresszmérésre is képes, tehát egy korrekt pulzoximéterről van szó. A beépített fényérzékelő mellé pedig jár "giroszkóp" és gyorsulásmérő is, szóval alapvetően jól felszerelt apróságról van szó.

A kijelzőn balra és jobbra húzva ujjunkat a különböző widgetek által kínált lehetőségeket érjük el, példéául pulzus, ébresztő, időzítő, időjárás, zene és így tovább, míg lefelé csúsztatáskor az értesítésekhez jutunk, felfelé pedig az edzés menüpontot érjük el. Ha egyéni igényeink lennének, egyéni widgeteket is összedobhatunk, így azokat a funkciókat rendezhetjük egymás mellé, amelyeket a leggyakrabban használjuk. Jópofa és egyben hasznos lehetőség a telefonkereső, így, ha nem tudjuk hol raktuk le a mobilunkat, egy gombnyomással hangos csörgésre késztethetjük.

Ami a mozgási és mérési lehetőségeket illeti, van 150 különböző fitneszmód, de olyan egyszerű opciókat is választhatunk, mint a séta vagy a futás. Az adott tevékenység közben szünetet is tarthatunk, ami hasznos, ha nem akarjuk, hogy a hosszas ácsorgással megtört tevékenység miatt pontatlan adaokat kapjunk, a lezáráshoz pedig hosszan kell nyomva tartani a vonatkozó gombot és akkor megkapjuk az addig megszerzett mérési adatokat. Furcsa, hogy aktív mérés közben a kijelző nem maradhat végig éber, cserébe egy csuklómozdulattal ismét visszatérhetünk a megjelenített tartalomhoz.

Ez és a mobilos fizetéshez szükséges NFC egyaránt olyan tulajdonságot, melyeket a nagyjából kétszeres áron elérhető Band 9 Pro kínál fel a vásárlóknak, akinek viszont ezek nem nélkülözhetetlen extrák, megspórolhatja egy Band 9 árát.

A mérések nekem alapvetően pontosnak tűntek, de azért nem minden esetben voltak maradéktalanok. Az óra egyetlen feltűnő gyengepontjának egyelőre az alvásfigyelés tűnik, egyfelől megfelelő részletezést csak az alkalmazáson belül kaphatunk, az óra kijelzőjén csak limitált információkat láttam. Az is fura volt, hogy bár a mérés magától indul el, miután elaludtunk, kikapcsolni már nekem kellett, amit nem vettem észre és már egy ideje ébren voltam, amikor hozzáfértem az eredményhez. Az óra így egyértelműen hosszabb alvásidőt regisztrált, mint a valós, de egyéb pontatlanságok is valószínűek, például a mélyalvás valós idejét illetően. 

Okosfunkciók

Ezen nagyjából kimerülnek a mobilos értesítések megjelenítésében, tehát a közösségi felületek és appok által küldött üzenetek, vagy online és telefonhívások megjelenítésében. Sajnos válaszolni csak a hívásokra tudunk, szöveges reakciókat semmilyen formában nem adhatunk, sem pötyögni nem lehet, sem előre tárolt opciókból nem választhatunk, ahogy a hangunkból sem tud majd szöveges választ formálni. A hívások fogadására legalább lesz lehetőség, ami azért nem rossz

Üzemidő 

A Mi Band 9 üzemideje egészen kiváló, aktív használat mellett simán kihúzza egy héten át, de az ígért 9 nap is beleférhet. Ha csak simán hordjuk és kevésbé terheljük feladatokkal, akár 21 nap is eltelhet, mire a töltőért kellene nyúlnunk, így óraként is jól funkcionál. Ez egészen kiváló, hiszen napokig is nélkülözhetünk bármilyen áramforrást, mire szükségünk lenne a töltőre, de megeshet, hogy otthon hagyjuk az egyedi töltőkábelét, ami nélkül konkrétan lehetetlen is lenne megetetni. Utóbbiból én biztosan beszereznék tartalékot, helyette pedig kitalálhatnának valami rugalmasabb megoldást, ha már a vezetéknélküli töltés nem fér bele az árba. 

Kell ez nekem?

A Xiaomi Mi Band 9 ezért a baráti árért cserébe talán a legjobb aktivitásmérő, amit kaphatunk, hasznos okosfunkciókkal felvértezve, kiváló üzemidővel. Apró, mégis jól használható és praktikus, letisztult és egyszerű dizájnnal, de jó minőségű anyagokkal és igényes kivitelezésben, melyen a csuklópántok kissé esetlen rögzítési megoldása sem ronthat különösebben. Kifejezetten kiemelném a szuper AMOLED kijelzőt a megnövelt fényerővel, mely az egyik leghasznosabb fejlesztés a sorozatban. Összességében egy stabil, jól kivitelezett sportkiegészítő és óra, mely ennyi pénzért nem hagy sok kérdést maga után és nevetve nyeri el az ár-érték arányért járó díjat is.

Hiányosságokat keresve nem kell messzire mennünk a GPS felfedezésééig és bár az NFC is hasznos, egyértelműen ez a legfájóbb. Még akkor is az, ha enni pénzért nem várhatunk el mindent egy hasonló eszköztől. Az alvásfigyelés pontatlan becslései kissé furák voltak, de ez talán szoftveres finomhangolással még javítható, ezt leszámítva én kifejezetten elégedett voltam ezzel a diszkrét kis órával, melyhez gyorsan hozzászoktam és egészen hamar megfeledkeztem róla, hogy rajtam van. A töltőkábelt talán még átgondolnám a Xiaomi helyében, egy rugalmasabb megoldás vagy a Type-C beiktatása ebbe az aprócska formátumba hasznos fejlesztés lenne. Akinek tetszik mindez, jó döntést hoz vele, aki viszont többre vágyik, kevesebb mint kétszer ennyiért ott a Pro kiadás, ami GPS, NFC és gyorstöltés funkciókkal együtt szinte mindent megad, ami az alapmodellből kimaradt.