Érdekes eredményt hozott egy erszényesekkel foglalkozó kutatás: a Szentpétervári Állami Egyetem munkatársai igazolták, hogy a kenguruk egyes fajainak túlnyomó többsége balkezes. Az eredmény azon túl, hogy ellentmond annak a korábbi feltevésnek, miszerint az egyik kéz populáción belüli preferálása sajátosan emberi tulajdonság, sokat elárulhat az emlősök evolúciójával kapcsolatban, és az erszényesek sok tekintetben vitatott rendszertani helyével kapcsolatban is.
Az utóbbi évtizedekben egyre több eredmény erősítette meg azt az új teóriát, miszerint a bal- vagy jobbkezesség, és ezzel együtt az agy aszimmetriája sokkal elterjedtebb az állatvilágban, mint korábban gondoltuk, mondja Jegor Malasicsev, a mostani kutatás vezetője. Valamelyik oldal előnyben részesítése a méhektől kezdve, a férgeken át, a legkülönbözőbb gerinces fajokig előfordul. A legtöbb esetben azonban ez a fajta preferencia csak bizonyos tevékenységekhez kötődik, és a populáción belül az egyedek közt egyik oldal kedvelői sincsenek túlsúlyban, szemben a döntően jobbkezes emberiséggel.
A kenguruk azonban kivételek: a jelek szerint balkezességük (vagy ritkább esetben jobbkezességük) az élet minden területén, vagyis minden tevékenység közben jellemzi őket, ahogy az embert is. Ami még érdekesebb, a kenguruk az eredmények alapján nagyobb fokú „oldaliságot” mutatnak, mint a nem ember főemlősök.
Malasicsev és kollégái hét különböző erszényes emlősfaj vadon élő képviselőit tanulmányozták, precízen rögzítve, hogy az állatok melyik mellső végtagjukat használják, amikor vakaróznak vagy megragadnak valamit, és melyik végtagjukra támaszkodnak, amikor legelnek. Az eredményekből a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a vadon élő kenguruk nagy része balkezes. A bal végtag preferálása különösen kiugró két faj tagjai, a keleti szürke óriáskenguruk, illetve a vörös óriáskenguruk közt.
A Bennett-kenguruk ugyanakkor érdekes munkamegosztásban használják végtagjaikat: amikor precíz mozdulatokra van szükségük, akkor bal kezüket használják, amikor viszont nyers erőre, akkor a jobboldali végtagot preferálják. További érdekesség, hogy azon fajok esetében, amelyek tagjai sok időt töltenek a fák ágai közt, sokkal kevésbé jellemző az egyik vagy a másik oldal preferenciája.
Az emberek és balkezes kenguruk közt első pillantásra nem sok közös vonást lehet felfedezni, akad ugyanakkor egy nagyon fontos jellegzetesség, amely mindkét csoport viselkedésében meghatározó: mind a kenguruk, mind az emberek jelentős időt töltenek két lábra egyenesedve. Malasicsev és kollégái éppen ezért úgy vélik, hogy egyéb tényezők mellett a két lábon járás nyomán alakulhatott ki az erős jobb- vagy balkezesség ezen fajokban.
A balkezesség azért is nagyon meglepő az említett kengurufajok körében, mert az erszényesek agya nagyon különbözik a többi emlősétől. Legjobb tudásunk szerint agyukból például hiányoznak azok az idegpályák, amelyek összekötik a két agyféltekét, bár ezt az állítást az új eredmények ismeretében mindenképp érdemes lesz felülvizsgálni. A szakértők ezzel összefüggésben a következő időszakban más erszényesek, például a koalák körében is tanulmányozni akarják az „oldaliság” problémáját, illetve olyan emlősöket is bevonnának a kutatásba, amelyek időről időre két lábra emelkednek, mint például a szurikáták.
