A probiotikumok fogalma mostanra valószínűleg mindenki számára ismerős: olyan baktériumokról és gombákról van szó, amelyek elviekben jótékony hatással vannak az egészségre, elsősorban azáltal, hogy helyreállítják vagy fenntartják az emésztőrendszer mikrobáinak egyensúlyát. Hogy a probiotikus élelmiszerek, például a joghurt, és táplálékkiegészítők valóban gyógyhatásúak-e, arról akadnak viták tudományos körökben, de a mögöttük álló koncepció alapvetően értelmesnek tűnik. Főleg annak tükrében, hogy az utóbbi években egyre több betegség kapcsán került fókuszba az emberi mikrobiom, vagyis a bennünk élő mikrobák, és hogy ezek nem megfelelő összetétele milyen problémákhoz vezethet.
A legnépszerűbb probiotikumok egyike a Lacticaseibacillus casei, amelyet különösen jótékonynak tartanak az emésztés szempontjából. (Ez egészen április 15-ig Lactobacillus casei néven volt ismert, amikor is a prokarióták rendszertani elnevezéséért felelős nemzetközi bizottság átnevezte azt, azon kutatásokra alapozva döntést, amelyek azt sugallták, hogy a korábban egységesnek hitt Lactobacillus nemzetség valójában több nemzetség keveréke.) Egy új kutatás alapján azonban úgy tűnik, hogy a baktérium a szervezet más részein is nagyon hasznos lehet.
Sarah Lebeer, az Antwerpeni Egyetem kutatója és kollégái a felső légutak, egészen pontosan az orr mikrobiomját tanulmányozták. Ennek során 100 egészséges embertől és 225 krónikus arcüreggyulladásban szenvedő betegtől vettek mintákat, összehasonlítva az alanyok orrában található mikrobiális közösségeket. Mint kiderült, ezek összetételében jelentős eltérés van az egészségesek és a beteg esetében. Az egészségesektől begyűjtött mintákban a baktériumok közel 80 százaléka a Lacticaseibacillus nemzetség tagja volt, míg ezek aránya az arcüreggyulladásos betegek orrában csak 55 százaléknak mutatkozott.
Ez azt sugallta, hogy az említett baktériumok valamiféle védelmi szerepet tölthetnek be a légutakban. Ennek igazolására a kutatók laborkísérletekbe kezdtek, amelyek során a Lacticaseibacillusok különféle törzseit különböző elterjedt bakteriális kórokozókkal, például Staphylococcus aureusszal és Haemophilus influenzaevel eresztették össze.
A vizsgálatok alapján az említett patogének ellen különösen hatásosnak bizonyult az L. casei AMBR2 nevű törzse. Ezek a baktériumok egyrészt úgy akadályozzák meg a kórokozók terjedését, hogy a felszíneken megtapadva szorosan egymáshoz kapcsolódnak, megakadályozva a többi baktérium hozzáférését az emberi szövetekhez. Ezen kívül a jelek szerint valamiféle kémiai anyagot is termelnek, amely gátolja a patogének osztódását.
Ennek fényében Lebeer és társai úgy vélik, hogy az L. casei AMBR2 potenciálisan bevethető lehet a krónikus arcüreggyulladás kezelésére. Ennek igazolására már meg is kezdték a klinikai vizsgálatokat. Egyelőre elsősorban a terápia biztonságosságát vizsgálták: orrsprayvel 20 egészséges önkéntes orrába juttattak L. casei AMBR2 baktériumokat naponta kétszer, két héten keresztül. Jelenleg úgy tűnik, hogy a módszernek nincsenek mellékhatásai.
A kutatók azt is megvizsgálták, hogy a bevitt baktériumok képesek voltak-e megmaradni az orrban. Úgy tűnik, hogy igen, a kezelés hatására az AMBR2 törzs tagjainak jelenléte megnőtt az orrban és a garatban, ami azt sugallja, hogy a baktériumok a betegek felső légutait is képesek lehetnek kolonizálni, potenciálisan hozzájárulva az alanyok gyógyulásához.
