Az ujjbegyek kifinomult tulajdonságait utánozza egy újfajta félvezető készülék, amelynek révén a sebészeti kesztyűk következő generációját remélik létrehozni a kutatók. A kesztyűbe épített szerkezet nagy érzékenységgel reagál a nyomásra és a feszítésre, vagyis kiválóan közvetíti mindazon érzeteket, amelyeket akkor tapasztalunk, ha ujjunkkal megérintünk, kitapintunk valamit. A technológia továbbfejlesztése révén a kutatók olyan gumikesztyűket kívánnak létrehozni, amelyek aktív eszközként használhatók a különféle orvosi procedúrák alatt.
Az ultravékony, nyújtható, szilícium alapú elektronikát és a szenzorokat egyfajta mesterséges bőrbe ültetik, amely a kesztyű alapanyaga. Az „okos kesztyű” révén a jövőben a sebész érzékelheti például a kitapintott szövet elektromos tulajdonságait, így precízebben képes eltávolítani a kívánt részeket, de akár az ultrahangos képalkotás is elképzelhető általa, magyarázza John Rogers, a technológiát részletező tanulmány egyik szerzője.
A kutatók elképzelései szerint a kesztyűk révén újfajta sebészeti robotok is létrehozhatók lesznek majd, amelyek az érintés révén jobban képesek tájékozódni a műtéti területen, és így jobb munkát tudnak majd végezni az eljárások során.
A mesterséges bőr nyílt áramkörei arany vonalakból és ultravékony szilícium lapokból állnak, a rendszer maga pedig egy flexibilis polimerbe van ágyazva, amelyet egy szilikonból megformált, az ujj alakját precízen követő kesztyűbe építenek bele. A készülék az áramkör kapacitásának változásai révén méri az érintéskor alkalmazott nyomás mértékét: ha nagy erő fejtődik ki a bőrre, az „tömörebb” lesz, ami növeli a kapacitást. A mért eredményt pedig a készülék átadja viselője bőrének, egyelőre csak egyfajta bizsergő érzésként, de a jövőben olyan elektromos jeleket produkál majd, amelyeket az idegrendszer képes az érintés érzeteként értelmezni. A rendszer másfajta szenzorokkal is ellátható, amelyek például mozgást vagy hőmérsékletet mérnek, vagy mint már említettük bonyolultabb diagnosztikai feladatokat látnak el (pl. ultrahang).
Az igazi áttörést az jelenti, hogy a most kifejlesztett készülék rendkívül rugalmas és vékony anyagból áll. A hasonló haptikus észlelést közvetítő rendszerek általában vagy nagyobb méretűek, vagy sík alakúak, és alapanyagukból adódóan képtelenek lennének követni a test alakját. Az új fejlesztés erre maradéktalanul képes, így bármilyen olyan testrészre ráalakítható, amely folyamatos megfigyelést igényel. Elképzelhető például, hogy a szív köré kreálnak belőle egy tokot, amely észleli, hogy az izmok megfelelően dolgoznak-e.
