Az Európai Unió vezetése folyamatosan dolgozik azon, hogy a környezetvédelmet előremozdítsa, és a szabályozóknak már hosszú ideje a célkeresztjében van a mobilipar. Úgy vélik, hogy az okostelefonok rendkívül károsak összességében a környezetre elsősorban abból a pörgésből eredően, ami az új termékek bevezetését illeti.
Már több olyan szabályozás is van, ami a mobilgyártókat érinti az EU-ban, de a mostani még semmi ahhoz képest, amit a napokban kilátásba helyeztek. Az Európai Bizottság egy olyan tervezeten dolgozik, ami hatalmas jelentőséggel bírna. Részleteket hivatalosan még nem lehet tudni, de állítólag úgy számolnak a szakemberek, hogy a különböző intézkedések révén jelentősen meg tudnák hosszabbítani az okostelefonok élettartamát, ezzel együtt pedig akkora széndioxid kibocsájtást spórolnának meg, mintha eltűnne az utakról 5 millió autó.
Ez a példa persze meglehetősen sok sebből vérzik, de a lényeg az, hogy az EU szerint a mobilok óriási ellenségei a környezetnek, és tenni kell azért, hogy ez minél hamarabb változzon. A tervezet minden eleme nem ismert egyelőre, de néhány nagyon érdekes pontot már tudni vélünk.
Az Európai Bizottság kényszeríteni szeretné a gyártókar arra, hogy minden okostelefonhoz 5 éves alkatrészellátást biztosítsanak onnantól kezdve, hogy a forgalmazásuk elindul. A fontosabb és egyszerűbben cserélhető, de egyben nagyon sokszor elhasználódó komponenseket kell majd raktáron tartani ötéves ciklusban az eszközökhöz. 15 különböző elemet kíván előírni az EU: olyan dolgokra kell itt gondolni, mint például az akkumulátor, a megjelenítő, a töltő, a hátlap, a memóriakártya és a SIM kártya tárolására alkalmas fiók, és még lehetne sorolni.
Azáltal, hogy ezek a mostaninál sokkal tovább lennének elérhetőek, az Unió szerint a gyártók bele lennének kényszerítve abba, hogy az okostelefonokat megjavítsák ahelyett, hogy a felhasználókat egy új termék megvásárlása felé terelik. Más kérdés, hogy azért olyan alkatrészeknek a pluszba legyártása, szállítmányozása és raktározása is CO2 kibocsájtással jár, amikre talán sosem lesz szükség, és adott esetben évek múltán úgy kell majd ezeket feldolgozni, hogy soha nem voltak hasznosítva.
Szerepel a tervezetben az is, hogy a gyártóknak strapabíróbbra, ellenállóbbra kellene terveznie a készülékeket. Ez azt jelenti, hogy jobban kellene viselniük, ha például leejtik őket. De ezen túl egyébként eléggé nehezen ellenőrizhetőnek és persze nehezen betarthatónak érződik ez a felvetés. A vállalatok egyébként erre maguktól is szoktak figyelni, egyre jobb üvegeket használnak, és szaporodnak a nedvességet jobban viselő eszközök is. De mindenképpen érdekes lenne például egy olyan iránymutatás, hogy az összes telefonnak legalább IP53 védettséget kellene nyújtania.
Terítéken van elvileg a javíthatóság fokozása, de ez nem új. A javításhoz való jog biztosítása egy olyan kezdeményezés, ami mögött már igazából évek óta van mozgolódás, de túl sok dolgot elérni nem sikerült. Továbbra is jelennek meg úgy okostelefonok, hogy szinte lehetetlen őket anélkül javítani, hogy ne tennének benne kárt a művelet során.
Arra is kényszerítheti majd az Európai Bizottság a gyártókat, hogy nagyobb arányban kelljen újrahasznosított anyagokat alkalmazniuk, amellett, hogy kidolgoztatnák velük a magasabb szintű újrahasznosítási eljárásokat. Továbbá már tényleg bevezetésre kerülhet egy olyan energiacímke rendszer, mint amilyen a televízióknál már hosszú ideje van, azt azonban most még nem tudni, hogy ez miként nézne ki.
Azt mondanunk sem kell, hogy a legtöbb okostelefon manapság már nem feltétlenül a lassulás miatt kerül a kukákba, hanem azért, mert az akkumulátor tönkremegy benne, és ilyenkor a legtöbb ember úgy érzi, hogy egyébként is ideje lenne egy új eszközt venni. Ezzel az EU illetékesei is tisztában vannak, éppen ezért állítólag elő akarják írni azt is, hogy az okostelefonokba kerülő telepeknek 1000 töltést ki kelljen bírni úgy, hogy nem csökken a kapacitásuk 80 százalékos szint alá. Ezen a téren az átlag jelenleg olyan 800 töltés körül van, ennyi ciklus alatt szoktak a telepek 80%-os szintre degradálódni.
Emellett pedig még azt is előírásba rögzítenék a szabályozók, hogy mindenféle trükközés tiltott legyen szoftveres oldalon, amivel lehet befolyásolni az üzemidőt. Ne fordulhasson olyan elő, hogy egy vállalat szándékosan úgy alakítja a rendszert, hogy a készülékek gyorsabban lemerüljenek vagy lassabbak legyenek, hogy tovább húzzák.
Bár eddig jellemzően az okostelefonokat emlegettük, ezt az új, szigorúbb szabályozást a törvényalkotók a táblagépekere is ugyanúgy alkalmaznák. Ezen a téren viszont van egy kiskapu egyelőre, ugyanis egyáltalán nem esik szó a tervezetben a hajtogatható, feltekeredő készülékekről. Ez persze minden bizonnyal megváltozik majd, mire oda eljut a tervezet, hogy beépítsék a törvényekbe.
Ez az új szabályozás lényegesen nagyobb hatással lenne a piacra, mint a töltő csatlakozók egységesítése volt. A betartatás is sokkal bonyolultabbá válna, ráadásul még hézagok is bőven vannak, például a szoftvertámogatásról nem esett szó. Ez alapján a mobilok gond nélkül használhatóak maradnának 5 évig, viszont az androidos termékeknek a jelentős része két év után már egyáltalán semmilyen frissítést nem kap, még biztonsági javítást sem. Szóval erre a frontra is érdemes lenne kitérni ilyen törvények bevezetése esetén.
Ha a fenti dolgok megvalósulnak, az egészen biztos, hogy a kínálat megritkulását eredményezheti. A gyártók idővel kevesebb okostelefont adhatnak majd ki az EU-ban a készülékekkel járó „extra törődés” biztosítása miatt. De egyéb változások is beállhatnak, amikkel most talán még számolni sem tudunk.
