A Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén elvégzett egyik kísérlet tanúsága szerint bizonyos gombafajok képesek lehetnek megélnia Marson. A kutatás keretében két antarktiszi gombafaj egyedeit tettek ki a vörös bolygó felszínéhez hasonló körülményeknek az ISS-en 18 hónapon keresztül, és az élőlények nagyobb része túlélte a kalandot. A mikroszkopikus méretű gombákat (Cryomyces antarcticus, illetve C. minteri) az McMurdo-völgyben gyűjtötték be, amelyet régóta a Föld „legmarsibb” régiójaként tartanak számon a szakértők. A gombák úgynevezett kriptoendoliták, vagyis porózus kőzetek belsejében élnek.
A piciny élőlényeket, amelyek még az Atlantis űrsiklóval érkeztek meg az űrállomásra, az Európai Űrügynökség kutatói által kifejlesztett kísérleti tárolóba (EXPOSE) helyezték, amelyet aztán az űrhajósok egy űrséta alkalmával az állomás külső burkolatára rögzítettek. A kisebb rekeszekre osztott tároló egyik fele kontrollként szolgált, míg másik részben szimulált marsi körülmények uralkodtak. Ez azt jelenti, hogy a gombákat körülvevő légtér 95 százalékban szén-dioxidból, 2,7 százalékban nitrogénből, 1,6 százalékban argonból, 0,15 százalékban oxigénből és 0,037 százalékban vízből állt. A belső nyomás 1000 pascal körüli volt (ez századrésze a földi tengerszinti nyomásnak), és a tároló erős ultraibolya-sugárzásnak volt kitéve.
18 hónap elteltével a marsi körülmények között élő egysejtű gombák 60 százaléka életben volt, és DNS-ük sem vált instabillá, mondja Rosa de la Torre, a kísérlet egyik spanyol résztvevője. Ugyanezen gombák közül ugyanakkor csak kevesebb mint 10 százalék volt képes szaporodniés kolóniákat képezni. A kísérlet a LIFE (Lichens and Fungi Experiment) nevű projekt részét képezi, amelynek keretében a szakértők azt vizsgálják, hogyan hat a hosszú távú űrbéli tartózkodás ‒ illetve a marsi körülmények ‒ a különböző gombákra és zuzmókra.
Egy másik kísérlet során alpesi zuzmókat tartottak a tárolóban, marsi és szélsőséges űrbéli körülmények közt tesztelve ezeket. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a tárolón belüli hőmérséklet ‒21,5 és 58,6 °C között ingadozott, a kozmikus sugárzás mértéke időnként elérte 190 megagrayt (összehasonlításképpen egy hasi röntgen során az elnyelt átlagos sugárdózis 1,4 milligray), és a vákuumhoz közeli állapotok uralkodtak.
Másfél év elteltével a szimulált marsi körülmények között tartott zuzmók anyagcseréjének sebessége duplája (egyes esetekben majdnem triplája) volt az űrkörnyezetben tartott egyedeket jellemzőnek. A zuzmók egyébként közel sem bírták olyan jól az űrt, mint a gombák, hiszen csak a minták 2,5 százaléka élte túl a kísérletet. Az űrkörülmények közt tesztelt gombák 4,11 százaléka mutatott életjeleket 18 hónap elteltével, ugyanakkor a sejtek 35 százaléka esetében a sejtmembrán látszólag sértetlen maradt, ami jól jelzi az antarktiszi gombák fokozott ellenálló képességét.
