A SpaceXjanuár 10-én első alkalommal kísérelte meg egy éles kilövés során épségben visszahozni a Földre hordozórakétájának első fokozatát. Bár nem állítható, hogy a teszt sikerrel zárult volna, nem sokon múlott a dolog, és a próbálkozás roppant biztató a jövőre nézve. Elon Musk magánűrhajózási cége a Nemzetközi Űrállomásra teherrakományt szállító Dragon űrhajó Falcon−9 rakétájának első fokozatát igyekezett a leválás után egy óceánon úszó platformra visszairányítani, majd azon kontrollált leszállást végrehajtani.
A korábbi tesztek során a cég több alkalommal is sikerrel irányította vissza az óceán egy bizonyos pontja fölé a rakétafokozatot, és annak lelassítása is kielégítő volt, ez volt azonban az első alkalom, hogy a visszatérő, függőleges pozícióba irányított elem nem a vízbe csobbant, hanem egy szilárd felületre igyekezett leereszkedni. A leszállóhelyként szolgáló platform 52 méter átmérőjű, és ezt kellett eltalálnia a kinyitott, rugós lábaival 18 méter átmérőjű Falcon−9-nek. A kísérlet a rendelkezésre álló adatok alapján az utolsó pillanatokig rendben zajlott, a rakéta a leválás után megtalálta, és rendben megközelítette az úszó platformot, az ereszkedés végső fázisában azonban kifogyott a hidraulikus folyadék az irányításban fontos szerepet játszó csűrőlapokból, így a fokozat lágy landolás helyett belecsapódott a platformba.
A tökéletesen zajló kilövés során a rakéta rendben elvégezte dolgát, és megfelelő magasságba emelte az űrállomás felé tartó Dragont, majd a leváló első fokozat kilenc Merlin−1D hajtóművének egyike három alkalommal újra bekapcsolt, hogy lelassítsa, és a platform fölé jutassa a rakétát. A műveletben kulcsszerepet játszottak a fokozatra szerelt, finoman irányítható csűrőlapok, amelyek pontosan a megfelelő helyre terelték az ereszkedő űreszközt.
A rakétával minden rendben volt, ahogy szuperszonikus sebességről szubszonikusra lassult, a jelek szerint azonban az ereszkedés során nagyobb terhelést kaphattak az irányítást végző szárnyacskák, mint azt a szakértők eredetileg gondolták. Mivel a csűrőlapok hidraulikus rendszerének mindössze 4 percig kell működnie, tömegmegtakarítási okokból ezt nem zártra, hanem nyíltra tervezték a SpaceX mérnökei, így viszont a fokozott igénybevétel következtében idő előtt kifogyotta szárnyak irányításához szükséges folyadék. A becslések szerint a mostani leszállási kísérlet sikeréhez nagyjából 10 százalékkal többre lett volna szükség az anyagból, ez a probléma azonban könnyen orvosolható.
A következő kilövésre előkészített rakéta már eleve 50 százalékkal több hidraulikus folyadékot hordoz, így a februárban esedékes start után hamar kiderülhet, hogy valóban csak ez az apróság választotta-e el a SpaceX-et attól, hogy január 10-én történelmi jelentőségű landolást hajtson végre. Ha Musk és kollégái terve bejön, és sikerül valóban újrafelhasználható rakétákat létrehozni, az űrrepülési költségek jelentősen alacsonyabbá válhatnak.
Ami a jelenlegi próbálkozás utóéletét illeti, a becsapódás következtében megsérült platformot − rajta a ripityára tört rakétával − már bevontatták a kikötőbe, így megkezdődhet a maradványok vizsgálata, és a felkészülés a következő hasonló tesztre. Ahogy Musk találóan megfogalmazta, a következőkben igyekeznek minél pontosabban összerakni, hogy mi történhetett, egyrészt a telemetria adatokból, másrészt a tényleges darabokból.
