A pár hete felfedezett égitest napközelsége idején mindössze 20 millió kilométerre van csillagunktól, ami kevesebb mint fele a Merkúr napközelségi távolságának. Naptávolpontja pedig a Vénusz pályáján kívülre esik, ilyenkor 118 millió kilométerre van a Naptól. Az égitest ezzel a legrövidebb pályaidejű ismert objektum a Nap körül. A korábbi rekordot a 2019 LF6 és a 2020 AV2 nevű aszteroidák tartották, 151 nappal.
Az úgynevezett Atira osztályú aszteroidákból, amelyek teljes pályája a Föld pályáján belülre esik, egyelőre mindössze nagyjából 20-at ismerünk, így minden újabb képviselőjük izgalmas érdekességekkel járulhat hozzá az összképhez. Az újonnan detektált objektum kapcsán például nagy kérdés, hogy hogyan képes egyben maradni egy ilyen pici égitest a Nap közelében.
Felszínén a hőmérséklet 500 °C-ig hevülhet, amin az ón, az ólom és számos más kőzettípus is megolvad. Az égitest mindössze 1 kilométer átmérőjű, így valószínűtlen, hogy víz létezzen rajta. Ebben a mérettartományban a legtöbb ismert égitest egy törmelékhalomra hasonlít, amelyben a gravitáció csak lazán tartja össze az anyagokat.
Így különösen érdekes lehet, hogyan marad egyben a Nap közelében, és hogy szerkezete és alakja hogyan változik, amikor a Naphoz közeledik pályáján. A Nap kapcsán ráadásul nemcsak a gravitáció meghatározó tényező ebben az esetben, hanem a napfény fotonnyomása is: ennyire instabil környezetben a becsapódó fotonok ereje is megváltoztathatja a törmelék elemeinek mozgását.
Mindezen hatások miatt a szakértők álláspontja szerint egy ilyen égitest csak nagyon korlátozott ideig maradhat meg napközeli pályáján. Így a 2021 PH27 kapcsán is valószínű, hogy távolabb formálódott, és a bolygók gravitációs interakciói nyomán kötött ki a Nap közelében. A Vénusz egyébként jelenleg is hatással van haladására. Legközelebb 2022 októberében közelíti meg a bolygót, amely ekkor ugyan nem fogja jelentősen megváltoztatni pályáját, de egy ilyen helyzetben az apró változások is jelentőssé nőhetnek – nem is beszélve a közelebbi randevúkról.
A 2021 PH27 kapcsán érdekes kérdés annak eredete is. Mivel az égitest pályája 30 fokkal meg van döntve a bolygópályákhoz képest, az is elképzelhető, hogy egy kiégett üstökösmagról van szó, amelyről teljesen elpárolgott a víz.
A hasonló objektumok tanulmányozása nagyon problémás, hiszen nem nagyon bocsátanak ki anyagot, és az égbolton sosem távolodnak el túlságosan a Naptól, így elvesznek annak fényében. Ez a fő oka annak is, hogy ennyire kevés Atira osztályú égitestet ismerünk. Az új felfedezés, és az utóbbi évek hasonló észlelései azonban azt mutatják, hogy az ilyen objektumok detektálása is egyre inkább lehetségessé válik. Ami fontos lenne, hiszen ezek az égitestek sokkal közelebb kerülnek a Földhöz, mint a Kisbolygóöv tagjai, mégis alig-alig ismerjük őket.
