A fosszilis leletek tanúsága szerint a Föld fajainak egy jelentős része időről időre ökológiai katasztrófák áldozatává válik. A tömeges kihalási események durván 26−30 millió évente követik egymást. Érdekes módon, és egyesek szerint nem véletlenül, hasonló időtartam telik el a Naprendszer Tejútrendszer síkján való áthaladásai között is. Néhány kutató úgy véli, hogy a két dolognak köze lehet egymáshoz, és amikor rendszerünk áthalad porral és gázzal teli galaktikus síkon, a korábbihoz képest megnövekedett anyagsűrűség üstökösöket és kisbolygókat téríthet le addigi stabil pályájukról, becsapódási eseményeket és katasztrófákat idézve elő a Földön is. Egy most megjelent tanulmány írói szerint a jelenség hátterében még egy fontos faktor állhat, mégpedig a rejtélyes sötét anyag.
A földi tömeges kihalási eseményeket általában kétfajta globális katasztrófához kötik a szakértők. Egyrészt konkrét becsapódásokhoz, a dinoszauruszok végzetét például valószínűséggel a Yucatán-félsziget közelében Földet érő kisbolygó segíthette elő. Másrészt a becsapódások után, illetve időnként ezektől látszólag függetlenül valamilyen okból átmenetileg erősen fokozódni kezd a vulkáni tevékenység is, amely nagy területeket tehet lakhatatlanná, a légkörbe kerülő por révén pedig az éghajlatot is radikálisan átformálhatja. A hasonló globális katasztrófák valamelyikére nagyjából 30 millió évente kerül sor, és a sötét anyag mindkét fajta eseményre magyarázattal szolgálhat, mondja Michael Rampino, a New Yorki Egyetem kutatója, a tanulmányegyik szerzője.
Mivel a sötét anyag, ahogy a neve is mutatja, a normál anyaggal szemben láthatatlan, jelenlétét csak gravitációs hatásai révén érzékeljük. Az anyag a szakértők szerint fontos szerepet játszik a csillagrendszerek egybentartásában, és éppen ezért a galaktikus síkban több van belőle, mint az alatt vagy fölött. A Tejútrendszer korongjának átmérője nagyjából 120 ezer fényév. A Naprendszer körülbelül 250 millió év alatt kerüli meg a galaxis központját, mivel azonban keringési síkja nem esik egybe a galaktikus síkkal (attól több mint 60 fokkal eltér), útja során rendszeresen keresztezi ezt a fő síkot, amelynek a kutatók becslései alapján minden négyzetfényévnyi területére egy naptömegnyi sötét anyag esik. Ez pedig az áthaladás közben a porhoz és a gázhoz hasonlóan befolyásolhatja a távoli üstökösök és kisbolygók pályáját, a Naprendszer belseje felé küldve ezeket.
A sötét anyag galaktikus síkban található kisebb-nagyobb csomói ugyanakkor közvetlenül a Földre is hatással vannak, mondja Rampino. Ahogy a bolygó áthalad ezeken a láthatatlan felhőkön, a sötét anyag részecskéi csapdába eshetnek a Föld gravitációs terében. Ezek a részecskék előbb-utóbb eljutnak a bolygó magjába, ahol egymással és a normál anyaggal is interakciókba kerülhetnek, jelentős energiákat szabadítva fel a folyamatok során. A galaktikus síkon való áthaladás ideje alatt ezen interakciók akár több száz Celsius fokkal is megemelhetik a mag hőmérsékletét, véli Rampino. A többlethő pedig idővel utat talál magának a felszínre, és az áthaladás után pár millió évvel fokozhatja a vulkáni tevékenységet, globális éghajlatváltozási folyamatokat indítva be a légkörben.

































