Ezen változatott egy több mint 100 évvel ezelőtt előkerült foglelet, amely az eddigi legjobb alapot jelenti arra, hogy a neandervölgyiek és a modern emberek hibrid közösségekben éltek. A fogakat Jersey szigetén (a Csatorna-szigetek egyike), a La Cotte de St. Brelade nevű barlangban 1910–11-ben. A két egykori emberhez tartozott fogak jellegzetességei arra utalnak, hogy tulajdonosaik modern és neandervölgyi felmenőkkel is rendelkeztek.
Mostanra a fosszilis leletek és a modern genomok alapján is meggyőző DNS-bizonyítékok vannak arra, hogy a neandervölgyiekkel való keveredést tényként kezeljük, mondja Chris Stringer, a fogak elemzéséről beszámoló tanulmány egyik szerzője, a londoni Természettudományi Múzeum kutatója. Az Afrikán kívül élő népesség jellemzően 2 százaléknyi neandervölgyi eredetű DNS-t hordoz genomjában. Ugyanakkor az továbbra is kérdés, hogy ez milyen mértékű keveredés eredménye, és mi történt a neandervölgyiekkel: a keveredés szórványos volt, és jobbára kihaltak, vagy elterjedt, és gyakorlatilag beleolvadtak a modern emberi populációkba.
Az, hogy a paleolitikum középső időszakában, 48 ezer évvel ezelőtt kevert közösségek léteztek, azt sugallja, hogy a kihalás talán nem a legjobb fogalom, amit a neandervölgyiekkel kapcsolatban használhatunk, folytatja a szakértők. A helyzetet valószínűleg pontosabban írja le, ha úgy fogalmazunk, hogy ez az emberfaj fokozatosan beolvadt az Európában egyre inkább dominánssá váló modern emberi közösségbe.
La Cotte de St. Brelade barlangja nagyon értékes lelőhely a kérdéses időszakra vonatkozóan, mivel több mint 200 ezer éven keresztül lakott volt. A 20. század elején végzett ásatások során több mint 20 ezer kőeszköz, és rengeteg állati eredetű lelet, mamut- és orrszarvúcsont került elő. Az utolsó jégkorszak idején a rendkívül alacsony tengerszint lehetővé tette a Csatorna-szigetek gyalogos elérését, így a régióban folyamatosan éltek emberek.
Az előző század elején előkerült, és most újra elemzett foglelet 13 fogból áll, amelyek egy tűzhely mögül kerültek elő. A régészek eredetileg azt hitték, hogy a leletegyüttes egyetlen neandervölgyi emberhez tartozhatott, Stringer és kollégái azonban korszerű technikákkal megállapították, hogy két egyed fogairól lehet szó, és azok nem tisztán neandervölgyiek. A fogak a neandervölgyi és a modern emberi jellegek érdekes keveredését mutatják: a foggyökér kifejezetten neandervölgyinek tűnik, míg a fognyak és a korona modern jellegeket hordoz, mondja Stringer.
Hogy a keveredés mikor történhetett, azt egyelőre nem lehet megmondani, de Stringer szerint pár generáción belül kerülhetett rá sor. Erre a végső választ majd a DNS-elemzés alapján lehet megmondani, amire rövidesen szintén sort kerítenek a kutatók. A lelet a friss datálás szerint 48 ezer éves lehet, így nagyjából 8000 ezer évvel előzi meg a neandervölgyiek feltételezett kihalásának időszakát.
A neandervölgyiek 400 ezer évvel ezelőtt tűntek fel, és maradványaik az ezt követő időszakban – egészen 40 ezer évvel ezelőttig – egész Eurázsiában mindenhol feltűnnek. Az utóbbi pár 10 ezer évből viszont hiányoznak, és helyettük a fosszíliák tömegét a modern emberi fajhoz sorolt egyedek maradványai adják.
A neandervölgyiek feltételezett kihalásával kapcsolatban számos elmélet napvilágot látott, a modern emberekkel való erőszakos összecsapásokat, betegségeket, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás hiányát és a két faj összeolvadását egyaránt valószínűsítették különböző szakértők. A Csatorna-szigeteken jelenleg az összeolvadás tűnik a legvalószínűbb magyarázatnak, de persze lehetséges, hogy más régiókban más volt a viszony a régóta ott tartózkodó neandervölgyiek és a frissen érkező modern emberek között. Így helyi szinten a kihalás sem kizárható, mondják a szakértők.
