Az Egyesült Államok űrügynöksége most péntek előtt utoljára 2010 szeptemberében mutatott be a nagyközönségnek egy olyan, teljesen amerikai legénységet, amelynek tagjai később az országon belülről, hazai fejlesztésű űreszközök segítségével indultak fel az űrbe. A hosszú szünetnek azonban lassan vége: 2018. augusztus 3-án újra eljövendő amerikai űrküldetések résztvevői álltak színpadra a Johnson Űrközpontban.
Új virágkor
Az utolsó űrsikló 2011-es nyugdíjazása óta a NASA űrhajósai csak orosz közreműködéssel tudtak feljutni a Nemzetközi Űrállomásra, tekintve, hogy az űrügynökség maga nem rendelkezett emberek szállítására alkalmas űrjárművel. Ez azonban rövidesen megváltozik, bár az is biztos, hogy az új amerikai űrkorszak alapvetően más lesz, mint az Apollo-program idején megélt korábbi virágkor.
Az Egyesült Államok új emberes űrrepülési programja ugyanis államilag is támogatott, de alapvetően magánkézben lévő cégekre támaszkodik. A most bemutatott legénységek a SpaceX Dragonján és a Boeing Starliner űrhajóján jutnak fel az űrbe, ami akkor is óriási változást jelent az előzményekhez képest, ha a pénteki ünneplés külsőségei és az elhangzott nyilatkozatok egyaránt az Egyesült Államok űrprogramjának megújuló dicsőségére helyezték a hangsúlyt.
„Fantasztikus és lenyűgöző nap ez a mai. A NASA és az űrkutatási program ereje teljében van, és minden nappal egyre erősebbé válik. 2011 óta először újra készen állunk, hogy amerikai rakétákkal, amerikai földről röptessünk az űrbe amerikai űrhajósokat”
– mondta el egy amerikai zászló előtt állva Jim Bridenstine, a NASA új igazgatója a rendezvényen.
Bár a megfogalmazás módját lehet kritizálni, kétségtelen, hogy a NASA kulcsszerepet játszik az emberes űrrepülés Egyesült Államokba való visszatérésének megvalósításában, még ha nem is egészen olyan módon történik ez, ahogy például Bridenstine fenti nyilatkozatából gondolhatnánk. Az űrügynökség ugyanis ezúttal nem elsősorban a technológiai fejlesztésben, hanem abban volt jó, hogy jókor ismerték fel, egyedül nem boldogulnak.
Kereskedelmi űrrepülési program
Ez vezetett 2010-ben a kereskedelmi űrrepülési program beindításához, amelynek keretében a NASA magáncégeket kezdett támogatni emberi utasok szállítására alkalmas űrjárművek kifejlesztésére. Ez a lépés utólag rendkívül jó döntésnek bizonyult, mert bár a jelenleg befutónak tűnő két jármű is a legjobb esetben csak 2019-ben indulhat útjára, a SpaceX és a Boeing is sokkal jobban áll a fejlesztéssel, mint a NASA saját űrhajója, az Orion, amelybe a legoptimistább becslések szerint sem fognak 2023 előtt embert ültetni.
A kereskedelmi program azonban meghozta gyümölcsét: a befektetésekkel a NASA kétségkívül komoly lendületet adott a magánűrrepülésnek. A SpaceX példátlanul gyors fejlődése elképzelhetetlen lett volna az űrügynökség támogatása és erőforrásai nélkül, és a program, valamint a vele járó verseny sokat dobott a Boeing űrprogramján is.
A NASA az elmúlt évtizedben több mint 8 milliárd dollárt fektetett a kereskedelmi űrprogramba, ami első hallásra soknak tűnhet, de eltörpül az Orion várhatóan 20 milliárd dollárt meghaladó fejlesztési költségei mellett.
Ezért a pénzért ráadásul rögtön két járművet és számtalan fejlesztést is kap az űrügynökség az amerikai emberes űrrepülés újbóli beindításához.
Az első célpont az űrállomás
A program első céljai közt szerepel a Nemzetközi Űrállomás saját erőből való elérése, és ezzel az oroszoktól való függés felszámolása, amely az utóbbi években a politikai helyzet miatt egyre tarthatatlanabbá vált. Az idő szorít, az oroszokkal kötött szerződés ugyanis 2019 novemberében lejár, így ha addigra nem készülnek el az amerikai űrhajók, az Egyesült Államok átmenetileg elveszítheti hozzáférését az űrállomáshoz.
Persze a szerződést valószínűleg meg lehet hosszabbítani majd, de ezt a NASA nagyon szeretné elkerülni, tekintve hogy már jelenleg is több mint 70 millió dollárba kerül egy hely a Szojuzon, és nincs garancia arra, hogy az oroszok nem emelnek árat, ha kiderül az amerikainak nincs más választásuk, mint velük repülni.
Ráadásul így sem lesz garantált a folyamatos jelenlét az űrállomáson, ugyanis általában nagyjából 3 év telik el, mire a helyekre való bejelentkezés után valóban el lehet foglalni azokat (a bürokratikus és a gyártási folyamatok miatt), így ha a NASA most rögtön megrendeli a „jegyeket”, akkor is lehetséges, hogy csak 2021-ben szállhatnak fel az űrhajósok a Szojuzra, így több mint egy év is kimaradhat az amerikaiak számára az űrállomáson.
Szoros befutó várható
A helyzet tehát nem egyszerű, mert bár a pénteki bejelentés nyomán végre úgy látszik, a végső határidő környékére végül mégis lehet embert szállító űrhajója az Egyesült Államoknak, a helyzet korántsem tűnt ennyire biztatónak az elmúlt években. A NASA 2014-ben azzal a feltétellel választotta ki több cég közül a Boeinget és a SpaceX-et hogy a járművek 2016-ra, illetve 2017-re már a tesztrepüléseken is túl lesznek, és bevetésre készen várják az űrhajósokat.
A fejlesztés azonban csúszott, jelentős késést okozott például a SpaceX Falcon–9-ének 2016. szeptemberi felrobbanása, amely után hónapokig szüneteltették a kilövéseket, amíg kivizsgálták, mi történt. És még mindig lehetnek további késések, a Boeingnél például nemrégiben fedezték fel, hogy a Starliner üzemanyag-rendszere szivárog. Jelenleg így az a terv, hogy a SpaceX 2018 novemberében, a Boeing pedig egy-két hónappal később hajtja végre az első, még ember nélküli tesztrepülést az űrhajókkal.
Ezeket a teszteket 2019 februárjában, illetve ugyanezen év nyarán követheti az első emberes repülés, amely rögtön az űrállomásra irányul majd.
Az első repülések után pedig mindkét járműnek át kell esnie a NASA engedélyeztetési folyamatán, és csak ezt követően lehet majd rutinszerűen használni azokat amerikai űrhajósok szállítására. Mindkét cég azt reméli, hogy a procedúra még 2019-ben befejeződhet. Hogy ez valóban így lesz-e, vagy a NASA esetleg egy időre kiszorul az űrállomásról, azt nehéz megjósolni, elvégre nem várt bonyodalmak mindig közbejöhetnek, különösen, ha űrrepülésről van szó.
Rutinos csapat
És hogy kik lesznek az első utasok? Meglehetősen rutinos csapatról van szó, a NASA nyolc aktív asztronautával és egy visszavonult űrhajóssal, aki jelenleg a Boeing alkalmazásában áll. Mindannyian évek óta részt vesznek az űrhajók fejlesztésében, így testközelből ismerik leendő járműveiket.
A SpaceX Dragonjának első emberes küldetésén résztvevők űrhajósok:
- Robert Behnken (1970) – 2000-ben kezdte meg űrhajóskiképzését. Kétszer járt az űrben, mindkétszer az Endeavour űrrepülőgéppel. Összesen 29 napot töltött eddig odafenn, ebből egy kicsit több mint 37 órát űrsétával.
- Douglas „Chunky” Hurley (1966) – 2000-ben kezdte meg űrhajóskiképzését. Kétszer járt az űrben, az Endeavour és a Discovery űrrepülő pilótájaként összesen 28 napot töltött odafenn.
A Boeing Starliner első utasai:
- Eric Boe (1964) – 2000-ben kezdte meg űrhajóskiképzését. Kétszer járt az űrben, az Endeavour és az Atlantis űrrepülő pilótájaként összesen 28 napot töltött odafenn.
- Chris Ferguson (1961) – 1998-ban kezdte meg űrhajóskiképzését. Háromszor járt az űrben, egyszer az Atlantis űrrepülő pilótájaként, és összesen 37 napot töltött odafenn. 2011-ben nyugdíjba vonult a NASA-tól, így a Boeing küldetésén már mint az első kereskedelmi űrhajós fog részt venni.
- Nicole „Duke” Mann (1977) – 2013-ban kezdte meg űrhajóskiképzését. Még sosem járt az űrben, de pilótaként 22 különböző légi járművet irányított már.
A második küldetések űrhajósai a tervek szerint a következők:
- Mike Hopkins (1968) – A légierő ezredese, 2009-ben kezdte meg űrhajóskiképzését. A Nemzetközi Űrállomás 37–38. expedíciójának tagjaként összesen 166 napot töltött az űrben, 13 órát űrsétával. A második SpaceX-legénység tagja, amely a tervek szerint hosszabb időt tölt majd az űrállomáson.
- Victor Glover (1976) – 2013-ban kezdte meg űrhajóskiképzését. Még sosem járt az űrben, de pilótaként 40 különböző légi járművet irányított már. A második SpaceX-legénység tagja, amely a tervek szerint hosszabb időt tölt majd az űrállomáson.
- Sunita „Suni” Williams (1965) – 1998-ban kezdte meg űrhajóskiképzését. Két turnust teljesített a Nemzetközi Űrállomáson, a 14–15., illetve a 32–33. expedíció tagjaként összesen 322 napot töltött az űrben. Hét űrséta alkalmával összesen 50 órát tartózkodott csak szkafanderben odafenn. A második Boeing-legénység tagja, amely a tervek szerint hosszabb időt tölt majd az űrállomáson.
- Josh Cassada (1973) – 2013-ban kezdte meg űrhajóskiképzését. Még sosem járt az űrben, de tapasztalt pilóta, részecskefizikából pedig doktori fokozattal rendelkezik. A második Boeing-legénység tagja, amely a tervek szerint hosszabb időt tölt majd az űrállomáson.
