2013 novemberében az Európai Űrügynökség (ESA) fellőtt három egyforma műholdat, amelyeket együttesen Swarm (vagyis raj) néven emlegetnek. A trió feladata a földi mágneses mező vizsgálata, annak megértése érdekében, hogy hogyan képződik ez a mező, és hogyan kerül kölcsönhatásba a Nap által generált mezővel.
A kutatás legújabb eredményeit nemrég hozták nyilvánosságra a szakértők, és ezekből kiderült, hogy a Swarm megfigyelései során a villámlás mágneses mezőre kifejtett hatásait is érzékelni tudta. A villámlás során ugyanis rádióhullámok is keletkeznek, amelyek interakcióba kerülnek az ionoszférával, és így lokálisan befolyásolják a magnetoszféra állapotát is.
Az ionoszféra 80–1000 kilométeres magasságban húzódik, a Swarm-műholdak pedig 500 kilométeren keringenek, így érzékelni tudják a villámlás által keltett rádióhullámokat. Az alábbi videón pedig az is megfigyelhető, hogyan fest ez a villámészlelés hallható hangra „lefordítva”.
A Swarm tagjai ezen túl a napszél és a földi ionoszféra egy érdekes kölcsönhatását is megfigyelték. A Napból időnként a szokásosnál jóval több részecske indul útjára, és ha az ilyen kitörések során távozó ionizált gáztömeg eltalálja a Földet, ott mindenféle problémákat okozhat, például a magnetoszférát befolyásolva megzavarhatja a műholdas kommunikációt, de akár az elektromos vezetékekre is hatással lehet.
A Swarm adatai alapján azonban a napkitörések az ionoszférára is hatnak, amely az elnyelt plusz energia hatására felhevül, és kitágul. 2015. május 17-én pontosan ez történt: a Swarm-műholdak hirtelen az ionoszféra sűrűségének megnövekedését észlelték, ahogy ugyanis a réteg kitágult, magasabb sűrűségű levegő kezdett felfelé áramlani benne. A folyamat az alábbi videón figyelhető meg, a vihar a 40. másodperc környékén kezd igazán tombolni.
Kevésbé napszeles napokon 470 kilométeres magasságban 1 gramm/köbkilométer a légkör sűrűsége: a napvihar ideérkezésével ez az érték triplájára nőtt. És bár ez még mindig nagyon ritka levegőt jelent, olyan szempontból jelentős lehet a felfedezés, hogy ezek szerint heves naptevékenység idején a műholdaknak sokkal sűrűbb anyagon kell áthatolniuk, mint előtte, amitől lelassulnak, és veszítenek magasságukból. Ha pedig egy műhold már eleve alacsony pályán volt, egy ilyen változás katasztrófához vezethet, amire azonban a Swarm adatainak köszönhetően a jövőben fel lehet készülni.
