Amikor ujjainkkal megérintünk egy felületet, jellegzetes mintázatot hagyunk hátra a bőrünkről átkerülő zsírok és olajok által. Egyúttal apróbb bőrdarabokat is elhullajtunk, amelyek tartalmazzák DNS-ünket. Ezen kívül hátrahagyjuk mikrobiomunk, vagyis a rajtunk (és bennünk) élő mikrobák egyes képviselőit is, amelyek a legfrissebb kutatások alapján korlátozottan ugyan, de szintén alkalmasak lehetnek azonosításunkra.
Az elmúlt évek vizsgálatai világossá tették, hogy mindannyiunk egyedi jellegzetességeket hordozó mikrobiális közösségnek ad otthont testében, illetve annak felületén. Bár az emberi mikrobiomot mindenkiben nagyjából hasonló fajú mikroorganizmusok alkotják, ezek pontos létszáma és genetikája erősen függ a gazdatesttől, magyarázza Curtis Huttenhower, a Harvard szakértője. Felmerülhet tehát a kérdés, hogy a bennünk élő mikrobák genomjának apró eltérései révén szintén lehet-e azonosítani az egyes embereket, ahogy az ujjlenyomat és a humán DNS alapján ez megtehető.
Lax és kollégája, Sean Gibbons nemrégiben újabb kísérletbe kezdtek. Napokon keresztül óránként mintákat vettek telefonjuk képernyőjéről, saját cipőtalpukról, illetve arról a padlóról, amelyen éppen álltak. Az elemzések alapján úgy tűnik, hogy mind a cipőtalp, mind a telefon elég mikrobát szed össze tulajdonosától annak nagy biztonsággal való azonosításához. Az is kiderült ugyanakkor, hogy ezeket a tárgyakat nagyon erősen befolyásolja a környezet. A cipőtalpon nagyon könnyen megragadnak a padlón található mikrobák, ami azért érdekes, mert elképzelhető, hogy ezek alapján vissza lehet követni az adott személy korábbi útvonalát.
Arra kérdésre, hogy ezek az azonosító metódusok nagyobb populációk esetében is működőképesek-e, Eric Franzosa és Huttenhower igyekeztek választ találni. A vizsgálathoza Humán Mikrobiom Projekt adatait használták fel, amelynek keretében a kutatók 120 ember különböző testtájairól vettek mikrobiális mintákat több alkalommal is. A különböző alkalmakkor levett mintákat egyénenként összehasonlították, és azt vizsgálták, hogy a meglehetősen változékony mikrobiom mely részei tekinthetők állandóak. Ebből minden önkéntesre konstruáltak egy egyéni kódot, és pár hónappal később ezen kód alapján igyekeztek összepárosítani a résztvevőket a frissen begyűjtött, névtelenül kezelt mintákkal.
A módszerrel csak a minták egyharmadát tudták egyértelműen egy-egy személyhez kötni, ami nem rossz eredmény, de egyelőre nem versenyképes az ujjlenyomat és a humán genom igazságügyi orvostani alkalmazhatóságával. Sokkal jobb eredményt tudtak felmutatni a kutatók azon kísérlet során, amikor csak a bélflóra mikrobáira koncentráltak. A mikrobiom ezen része meglepően állandó képet mutat, és az ez alapján történő azonosítás 86 százalékban sikeresnek bizonyult.
Huttenhower szerint pontosabb genetikai adatokkal és jobb algoritmusokkal mindkét eredmény feljebb tornászható. A szakértő azt is hozzátette, hogy a módszer jelen formájában ugyan nem tökéletes, viszont közel tévedhetetlen. Ez annyit jelent, hogy bár a technikával nem mindig lehet a mintát egy konkrét személyhez kötni, ha a begyűjtött mikrobákat sikerül valakivel összepárosítani, akkor gyakorlatilag biztosra vehető, hogy azok valóban az illetőhöz tartoznak.
A kutatók ennek ellenére nem gondolják, hogy a mikrobiom valaha is érdemben használható lesz az igazságügyi orvostanban. Ennek nagyon egyszerű oka van: ha mikrobákat hagyunk hátra bőrünkről, valószínűleg saját DNS-ünkből is „elpotyogtatunk” valamennyit, ezt pedig a génszekvenálás felgyorsulásával és olcsóbbá válásával sokkal egyszerűbb elemezni, mint a baktériumokat. A hasonló projektek viszont nagyon sokat segíthetnek a bennünk élő bakteriális közösség jobb megismerésében, és annak megértésében is, hogy az egyéni eltérések mögött milyen komplexebb egészségügyi és élettani okok állhatnak.
