Az őslakos afrikaiak évezredek óta úgy tartják, hogy az elefántok rettegnek a méhektől. Ezt a vonatkozó kutatások is megerősítették, Lucy King zoológus például vizsgálatai során többször is dokumentálta, ahogy egész elefántcsordák menekülnek a méhek elől, amelyek csupa érzékeny helyen, a szemek környékén, a fülek mögött, a szájban és az ormány belsejében is képesek megcsípni a nagy testű emlősöket. Emiatt már a rovarok zümmögése is elég lehet ahhoz, hogy megriassza az állatokat. Ezért is volt meglepetés, amikor King 2007-ben azt látta, hogy egy elefánt nyugodtan heverészik egy méhkaptár alatt.
A szokatlan viselkedés kapcsán aztán hamar kiderült, hogy csak átmeneti: az elefántok mindaddig nem félnek a méhektől, amíg azok nem kezdenek rajzani. Amint a kutatók megbolygatták a kaptárt, a békésen heverésző elefánt is rögtön menekülőre fogta. Kingnek ugyanakkor az elsőre ellentmondásosnak tűnő megfigyelése igazi áttörést hozott: a szakértőnek az az ötlete támadt, hogy a kaptárokat kerítés gyanánt használva a méheket a mezőgazdasági területek védelmére lehetne használni.
Ez több szempontból is fontos lenne, hiszen az elefántok és az emberek közti konfliktusok csökkentésével az elefántok is jól járnak. Ezek a konfliktusok ugyanis egyre gyakoribbak, aminek meg is van az eredménye: míg az emberi népesség létszáma ugrásszerűen növekszik Afrikában, az elefántok száma a konzervációs törekvések ellenére folyamatosan csökken, és a tendencia legfeljebb egyes területeken mutat némi javulást.
Az elefántokkal a gazdáknak van a legtöbb gondjuk, hiszen az állatok óriási pusztítást tudnak véghez vinni a földeken. Egyetlen elefánt egy nap alatt akár az egész évi munkát tönkretehet, amiért egy család dolgozott, komolyan veszélyeztetve a helyiek megélhetését és túlélését. Az elefántok ráadásul közvetlenül is veszélyeztethetik az emberi életeket, ha nekiállnak feltúrni a mezőgazdasági épületeket és az otthonokat táplálék után kutatva.
Az ilyen konfliktusoknak aztán gyakran az a vége, hogy a földre betörő állatokat kilövik. King ötlete egy ennél jóval békésebb megoldást kínál. A szakértő elképzelése nyomán máris közel 10 ezer méhkaptárt telepítettek 20 afrikai és ázsiai országban a termőföldek védelmére. A „méhkerítéseket” készletben biztosítják a gazdálkodóknak azokban a régiókban, ahol a leggyakoribbak az emberek és elefántok közti konfliktusok. A készletekben 12 valódi kaptár és 12 álkaptár van. Utóbbiak csak hasonlítanak az igaziakra, de többletköltségek és -munka nélkül segítenek kiterjeszteni ezek védőhatását.
A kaptárokat faoszlopok között kifeszített drótokra lógatják fel. Amikor egy elefánt megpróbálja keresztezni a kerítést, belesétál a drótokba, megriasztva a méheket, amelyek aztán elkergetik az állatot. A készletek árát a projektet menedzselő elefántvédő szervezet állja, ez 4000 négyzetméter termőterületenként nagyjából 1200 dollárnyi összeget jelent a telepítéskor. A készletek nagyjából 10 évig biztosítják a terület védelmét.
A projekt eddigi eredményei meglehetősen biztatóak. A kaptárokat használó gazdálkodók 61 százaléka szerint a méhkerítés sokkal hatékonyabb, mint más módszerek, így a tüskés bozótok telepítése, a füsttel való védekezés, a reflektorok felszerelése vagy a fémlemezek ütögetése. Egy 2010-es vizsgálat szerint a King által vizsgált 10 földterületen a méhek az esetek 80 százalékában hatásosan riasztották el az elefántokat.
Azzal ugyanakkor King is tisztában van, hogy nem ezek a kerítések jelentik a végső választ a problémára, amely egyre nagyobb kereteket ölt. A méhkerítésekkel ráadásul több gond is akad, például hogy más állatok olyan intenzíven fosztogatják belőlük a mézet, hogy a méhek gyakran új otthont keresnek maguknak. A száraz évszakban szintén gondot okoz a méhek megtartása, amelyek ilyenkor gyakran keresnek maguknak nedvesebb területeket.
A megoldás része lehet a gazdálkodók képzése, például hogy olyan növényeket kezdjenek termeszteni és célzottan telepíteni, amelyeket az elefántok nem kedvelnek. A „szagos” kerítések szintén javíthatnak a helyzeten. Ezekhez a gazdák marhatárgyával, záptojással, gyömbérrel, fokhagymával és más bűzös összetevőkkel teli flakonokat akasztanak a kerítésre. Amikor az elefánt nekimegy a drótnak, a flakon lyukaiból kiárad a bűzös szag, ami esetlegesen elriasztja az állatokat. King és társai egy hangszórós megoldást is tesztelnek, amelyben dühösen rajzó méhek hangját játsszák le a közel merészkedő elefántoknak.
A méhkerítésnek ugyanakkor addicionális hasznai is vannak, a legnagyobb, hogy a kaptárak új bevételi forrást jelentenek a gazdáknak, akiket a méhészkedésre is betanítottak, és védőfelszereléssel is elláttak. Botswanában ráadásul egy helyi szervezet kifejezetten a nőket célozta meg a méhészkedés betanításával, ami társadalmi szinten is nagyon hasznosnak bizonyul. Az extra bevételen túl az utóbbi időben a nők elleni erőszakos cselekmények száma is csökkenni látszik, ahogy egyre több nő lát el meghatározó pozíciót a mezőgazdaságban méhészként, illetve a méz feldolgozásában alkalmazva.
