Sportórák és okosórák, sportos okosórák és okos sportórák? A Garmin elsősorban az aktiív felhasználók kegyeit keresi és csak másodsorban divatkiegészítő, ám az évek során ők is próbáltak a közönség igényeihez igazodni. A változó trendeknek való megfelelés persze nem mindig és nem mindenkinek megy tökéletesen, de azért a neves amerikai vállalat meglehetősen sikeresnek mondható a területén. Köszönhető ez a tudatos vásárlóbázisnak, mely rendszeres fizikai aktivitáshoz, edzéshez és életmódkontrollhoz keres digitális társat, így elnézi, ha a gyártó órái nem minden tekintetben az Apple vagy a Samsung legdrágább ajánlataival konkurálnak.

Úgy tűnik azonban, hogy mindig akadnak elvárások, amiknek igyekeznek megfelni, igyekeznek a vásárlók kedvére tenni és így többé-kevésbé előre tudnak lépni, mégha ehhez a konkurens gyártók dizájnterveiből is kölcsön kell venniük egy keveset. Ez az elvárás pedig esetünkben a forma, a súly és a méret hármasa által meghatározott kényelem, mely nem épp egy elhanyagolható szempont egy karóránál. Ha azt is hozzávesszük, hogy az üzemidő hasonlóképpen megkerülhetetlen jellemző, akkor válik csak igazán izgalmassá a legutóbb kipróbált Venu X1, mely láthatóan küzd az összhangért, miközben az elérhető funkciók mennyiségével is zsonglőrködnie kell.

Ez a termék ugyanis már első ránézésre sem az a féltégla vastagságú kütyü, melyre számos korábban kipróbált óra láttán gondol az ember. Elég csak a legutóbbi Galaxy Watch Ultrára gondolni, mely minden prémium kategüriás tulajdonsága ellenére is kissé drabálisra sikerült, de a Garmin korábbi termékei is inkább hasonlítottak a hagyományos karórákhoz, mint egy vékonyka karpánthoz, melyet észre sem veszünk edzés és persze alvás közben. Vajon a Venu X1 képében megszületett ez a régóta várt összhang és ha igen, vajon megszolgálja a finoman szólva nem éppen visszafogott vételárat?

Csomagolás és tartozékok

A gyártó a szokott módon tálalja termékét, tehát az ismerős szürke alapszínű kis kartonkockát kapjuk, mely pont akkora, hogy megóvja az órát szállítás közben és persze sok kiegészítőnek ezúttal sem kellett helyet szorítani. A termékfotó ezúttal is jelentős részt foglal el az előlapon, így az is látható, hogy sokkal jobban hasonlít egy Apple Watchra, mint a hagyományos karórákra, de ezt még lejjebb kitárgyaljuk. Amúgy a doboz ezen túl nem túl bőbeszédű, mindössze annyit árul el, hogy ez egy "prémium GPS okosóra", minden mást az érdeklődőre és az internetre bíz, a csomagolásra vésett specifikációkat most sem nagyon érdemes keresni.

Odabent az ismerős elrendezés szerint középen maga az óra helyezkedik el, két oldalról pedig a töltő- és adatkébelt, illetve a használati útmutatót, tájékoztatófüzetet tartalmazó két rekesz fogják közre. Nekem ezúttal sem az a gondom, hogy nem lepnek meg semmiféle extrával, pedig ebben az árkategóriában talán ezt sem lenne túlzás elvárni. Amit viszont nagyon vártam már, az a töltőmechanika és vele együtt a kábel leváltása valami igényesebbre, hatékonyabbra. Ez bizony megint a négytűs töltőcsatlakozó a hozzá passzoló kis kábellel, melynél én azért már el tudnék képzelni modernebbet, illetve várnék valami olyat, ami használat közben megadja azt a prémium érzetet, amit a termék ára sugall.

A vezetéken túl tehát nincs más a dobozban, a szíjat is előre felapplikálták az órára, ami érthető is, főleg, hogy ezúttal a szívemnek és kezemnek is oly kedves tépőzáras megoldást választották. Ez lehet, hogy nem a legelegánsabb, viszont sportkiegészítő esetében kifejezetten praktikus megoldás. Ezúttal pedig olyannyira az egyszerűségre és a kényelemre fókuszáltak, hogy lényegében a fekete szíjjal érkező alapkiadás mellett csak ez az olívazöld pántvariáció kapható még, ami a képeken is látható. 

Dizájn 

Nos, akkor le is csapom a magas labdát: ez a gyártó eddigi legvékonyabb órája. Sőt, tekintve, hogy ez nem épp egy csokitojáshoz mellékelt bóvli kategóriájú darab, így kategóriáján belül is megsüvegelendő a mindössze 7.9 mm-es vastagsága. Eközben a hasonló specifikációkkal bíró Forerunner 970 és az általam is kipróbált 570 egyaránt 12.9 mm vaskosak, de még a tavaly májusban itt járt Venu 3S is 12 mm-es volt, tehát a különbség nem csak a formájukat tekintve látványos. Mindezt úgy, hogy az óratest hasából kikandikáló szenzorszigettel együtt ennyi.

Ha a vékonyka test nem lenne alapból bizalomgerjesztő, emellé ráadásul a szíjával együtt is mindössze 40 grammot nyom, illetve 34-et anélkül, de ez aligha mérvadó. Az órát a kezünkön hordjuk, ahhoz meg szíj kell, ugyanakkor vicces, hogy sok gyártó szíj nélkül hirdeti, hogy mennyit nyom az órája, az X1 azonban a legtöbbnél a pántjával együtt is simán könnyedebb. Ehhez képest maga az óralap egyáltalán nem tűnik aprónak, merthogy nem is az, ám összességében így is alacsonyabb a nagyobb óráknál, szélességével pedig a gyártó legtöbb órájánál visszafogottabb, a mindössze 41 mm-ével.

Szóval alapesetben egyáltalán nem beszélhetünk aprócska felületről, főleg, hogy a nagyszerű AMOLED kijelző nagyobb, mint a felsoroltak bármelyikénél, ugyanis kereken két colos. Mégis, amikor felvettem, egészen meglepett, hogy milyen könnyed és kényelmes viselet. A ComfortFit névre keresztelt szíj esetében sem hazudtak, hiába műanyag a szövet alapja, a textúrája kellemes szövet érzetét kelti, kellően rugalmas és végre tökéletesen a csuklóm méretéhez igazítható, ellentétben a hagyományos, illetve klasszikus óraszíjakkal.

Ez tehát kiváló első benyomás egy, a csuklómat nagyjából teljesen lefedő órától. Azonban ez a látványos - és látványosan az Apple termékekből inspirálódott - dizájnváltás nem járhat egyéb módosítások és persze előre sejthető kompromisszumok nélkül. Kezdeném mindjárt a gombokkal, melyek száma alaposan megfogyatkozott: konkrétan kettő darab fizikai gomb áll rendelkezésünkre.

A Forerunner öt gombot hordozott, de még a Venu 3S-en is három volt, szóval örülhetünk, hogy az érintőpanelen kívül még mást is nyomkodhatunk rajta. Ez értelemszerűen csökkenti a gyakorlatban hasznos funkciók számát és úgy általában a rugalmasabb kezelés is csorbát szenved, mivel az órán futó szoftver, illetve UI logikája nem változott meg különösebben a korábbi modellekhez képest. A két gomb a jobb oldalra került

Ahogy már említettem, nem vagyok oda a töltőkábeltől, illetve magától a csatlakozótól. Ez első sorban annak köszönhető, hogy a fej csatlakoztatás után nem kapaszkodik elég szorosan az órába, ehelyett kissé könnyen mozgatható, kotyogásra hajlamos. Ez a jelenség nem csak a prémiumérzetet csökkenti, de bizony, ha töltés közben szeretnénk az órát kézbe venni, a kapcsolat hajlamos megszakadni, ami töltésnél is zavaró, de adatkommunikáció vagy fájlmásolás esetén kifejezetten problémás. Nyilván egy szilikontömítéssel védelmezett Type-C nem lenne túl elegáns és konstrukciós szempontból sem véletlenül nem jellemző, de tekintve, hogy vezeték nélküli töltés az X1 esetében sem elérhető, nem lenne rossz, ha legalább megerősítenék, kicsit átterveznék a hátlapi csatlakozó kialakítását.

Az óra dizájnja amúgy kifejezetten jól sikerült, már amennyiben kedveljük az Apple Watchra hajazó formát, illetve nem bánjuk, ha egy letisztult, lekerekített sarkú téglalapot viselünk kerek számlap helyett. A kiváló minőségű AMOLED kijelzőt ellenálló zafírüveg védi, ami jól jön majd a karcok ellen, a keret viszont műanyag, ami egyfelől ellehetetleníti az EKG funkció használatát (nincs is), de valamelyest csökkenti a minőségérzetet is, főleg, hogy az óra hátoldala fém.

Egyfelől a masszív, szálerősített polimer keret egyáltalán nem nevezhető sem olcsónak, sem hanyag megoldásnak, de ha már a hátlapot sikerült titánból legyártani, valószínűleg senki nem bánta volna, ha az oldalakra is jut ebből a kiváló matériából. Másrészt ez egy 330 ezer forintot megharadó termék, ami ezzel bőven a prémium kategóriába delegálja magát, szerintem jól állna neki, ha nem vacakolnak az anyaghasználattal.

De ha már a hátlap, a vékonyka óratestből látványosan emelkedik ki a pulzusmérő szenzor, mely elsőre akár ijesztőnek is tűnhet, hiszen mi van, ha nyomni fogja a kezünket. A félelem nyilván érthető, főleg legutóbbi Galaxy Watch Ultra után, amelyben nem volt egy leányálom aludni, legszívesebben az asztalra fektettem volna és mondjuk töltőre dugtam volna. Aggodalomra azonban semmi ok, az X1 esetében ez optikai csalódásnak is tekinthető, mivel az óra kifejezetten kényelmes viselet, melyet már az ágyban is örömmel magamon hagytam.

Extra nyomógombok híján a bal oldalon csak a beépített hangszórónak kialakított lyukakat találjuk. A két gomb pedig a jobb oldalra került, köztük további apró lyukaknak, melyek a környezeti szenzorok számára szükségesek. A felső gombon egy kis piros, illetve narancs színű folt is található, vehetjük úgy, hogy ez az elsődleges gombunk, mely a kikapcsolásért vagy a feladatindításért felel. Érdekesség, hogy míg az alsó részt ezúttal is üresen találjuk, felül egy beépített kis "zseblámpa" is helyet kapott, mely különböző erősségben, illetve fehér és vörös színben is hajlandó világítani. Ez jópofa és hasznos extra, akár a kulcsunkat keressük, akár vaksötét ösvényre érünk futás közben, akár forgalmas út mellett kell haladnunk, ahol szükség lehet rá, hogy lehetőleg észrevehetők legyünk.

Érdemes lehet még kitérni a vízállóság mértékére is, mely ezúttal talán csalódáskeltő lehet, legalábbis, ha valaki búvárkodni tervezett volna az órájával. Ezúttal meg kell elégednünk a sima úszással vagy fürdéssel és bár elvileg az 5 ATM-es besorolása 50 méteres vízmélységig megóvhatja az órát, a fellelhető információk alapján a Venu X1 hasonló tevékenységhez nem ajánlott. Egy habfürdő, egy zuhany, de még egy Balaton-átúszás is sima ügy, de néhány méternél mélyebbre inkább ne vigyük magunkkal. 

Kijelző

A megjelenítőre nem sok panaszunk lehet, a 448 x 486 pixeles AMOLED nem csak éles vagy színekben gazdag, de kellően fényes is. Bár közeleg az ősz, sikerült elcsípnem egy két kellően napfényes pillanatot, ahol az óra továbbra is hibátlanul olvasható maradt. A gyártó amúgy nit-ben meghatározott értéket nem közölt sehol, de akár a nagyjából 2000-res csúcsérték sem tűnik túlzásnak. Ezzel együtt a megjelenített szövegek és karakterek kellően részletesek a megfelelő felhasználói élményhez, de még a két hüvelykre tömörített térkép vékony vonalai és apróbetűs információi is jól kivehetők rajta.

Hardver és teljesítmény 

A gyártó itt meglehetősen sokat sakkozhatott, hogy mi menjen, mi maradjon a méretesebb óráihoz és persze a konkurens ajánlatokhoz képest. Azt mindig furcsának találom, ha egy gyártó semmilyen felületen nem kommunikálja az alkalmazott SoC, illetve CPU típusát, persze a gyakorlatban amúgy is a teljesítmény és az üzemidő lesznek a lényegesek. Az óra általános teljesítménye pedig kifejezetten jó, a képernyők közötti váltások gyorsan lezajlanak, a funkciók vagy appok megnyitása sem tart az örökkévalóságig. Egyedül a térkép esetében érezhető, hogy azért ez valószínűleg nem egy csúcskategóriás hardver, mert bár minden jól működik, a ki-be zoomolásokat inkább komótosan követi, mintsem gyorsan és folyékonyan. Érezhető volt, hogy nem a GPS-re vár, hanem a processzorra, de összességében azért nem volt nagyon zavaró, inkább csak feltűnő.

Az is biztos, hogy számos dolog befért a vékonyka készülékházba, hiszen itt az Elevate Gen5 pulzoximéter, mely a gyártó legfejlettebb megoldása és az amúgy kiválóan teljesítő Forerunner 570-ben is ugyanez dolgozik. Van beépített és kártyás fizetéseknél hibátlanul működő NFC, továbbá WiFi, Bluetooth és ANT+ adatkommunikáció, magasségmérős barométer, gyorsulásmérő, iránytű, fénymérő és hőmérő. Az oldalába épített hangszóró mellett mikrofon is rejtőzik benne, így igény esetén nem csak a GPS-t hangosíthatjuk ki, de hangutasításokat is adhatunk és hívásokat is intézhetünk.

A hangszóró apró méretéhez képest egészen hangos, de hacsak nem csendes szakaszon sétálunk vagy a szobában edzünk, akkor azért már elfogy az ereje, zajos vagy forgalmas környezetben már elvérzik. Hívás során amúgy a másik fél tisztán hall minket, bár amikor befejezzük a beszédet, egy kis zörej jelzi, hogy a rendszer levágja a hangot, mindenesetre, ha edzés közben nem akarunk mobilozni, az órán keresztül is simán beszélgethetünk. 

Szoftver és használat 

Az óra kézhezvételekor már elérhető volt a 12.70-es frissítés, így én már a finomított funkciókínálatot élvezhettem, beleértve az aprólékosabban testre szabható számlapokat is. Sajnos, ami a mobilommal való kommunikációt illeti, a különböző beállítások eléréséhez, vagy az extra appok telepítéséhez ezúttal is váltogatni kellett a Garmin Connect és Connect IQ szoftverek között, cserébe az óra természetesen együttműködik iOS és Android rendszerekkel is. Továbbra sem értem, hogy miért ne férhetne be az alapbeállításokat és extra appokat, számlapokat felsorakoztató részleg egyetlen alkalmazás menüpontjai közé, de ez van, azért nem olyan vészes. Miután a legtöbb dolgot bekalibráltuk, a Connect IQ-ra valószínűleg amúgy is sokkal kevesebb szükségünk lesz majd.

Az óra beállítása ezúttal is elég egyszerű, de legalábbis érthető lesz, magyar nyelv pedig most is elérhető, így a beállítások lépésein is az anyanyelvünkön vezet végig minket az óra, illetve a mobilos alkalmazás. A megfelelő engedélyek után a szoftver figyelmeztet a legfontosabb beállításokra, a működéshez szükséges vagy ajánlott engedélyekre, illetve segít, hogy mihamarabb elkezdhessük az edzéstervek elkészítését is. Sajnos PC-re kötve továbbra sem érhető el a tárhely, így az adatokkal való babrálás vagy épp a belső tárhely használata körülményesebb a kelleténél.

Sajnos hiába jött frissítés a szoftverhez, az alapszoftver kissé mégis átgondolatlannak tűnik. Például logikusnak tűnne, hogy az óralapot hosszan nyomva lehetőség nyílik lecserélni azt, de a számlapokhoz a menüben kell keresgélni. Bár az új verzióval valamelyest rugalmasabb lett az óralapok módosítása, az alapvető készlet szerintem túl sok giccses vagy kissé ízléstelenre sikerült darabot tartogat, lehetne nagyobb a változatosság, hogy mindenki megtalálja az egyéniségéhez és ízléséhez passzolót. A szerkeszthető óralap funkciója mondjuk tetszett, bár az is kissé esetlenre sikerült, a végeredmény azért közel sem olyan elegáns, mint egy gyárilag alaposabban megtervezett megoldás.

A belső tárhely amúgy 32 GB, ami lényegében mindenre elég lesz. A szoftverkínálat amúgy sem letaglózó, de aki edzeni szeretne, az szerencsére nem panaszkodhat, a Google térkép viszont csak arra jó, hogy a telefonunkon lévő gyári térképpel tudjon kommunikálni. Az energiatakarékosság és a kényelem jegyében feltölthetünk rá egy jó adag mp3-at is, így garantálta a kedvenc zenéink szólhatnak, de ez így volt már a Forerunner vagy a Venu 3S esetében is, mondjuk az utóbbi 4 GB-os kapacitásánál azért jóval kényelmesebb dolgunk lesz.

Teljes értékű okosóráról tehát továbbra sem beszélhetünk, pl. Az említett Google-térkép sem teljes értékű, de van azért előre telepített TopoActive térkép. Ez offline is kiválóan kiszolgálja a kirándulni, túrázni vágyókat, rengeteg helyszínt és fontosnak jelölt pontot ismer. A navigáció is kiválóan működik, a megadott útvonalakon szépen végigkíséri a felhasználókat. Ahogy említettem, közelítés vagy távolítás esetén gondolkodni fog és nem tölt be mindent azonnal, de a mozgásunkat pl. szépen követi és pontosan jelzi ki a szükséges adatokat. 

Összteljesítmény

Az a helyzet, hogy a Venu X1 kiválóan teljesít minden területen, amit felkínál, ezen a téren nagyon hasonló volt a legutóbb tesztelt Forerunner 570-hez. A GPS ugyan csak egysávos, de amíg én használtam, a pontosságával vagy stabilitásával nem volt bajom. A rendszer sebessége jó, a változó térkép kirajzolását leszámítva pedig az általános teljesítménye is szuper. A szoftverkínálat nincs túltolva, de ez továbbra sem egy Galaxy vagy Apple termékkel versengő ajánlat, inkább egy áramvonalasított sportkiegészítő, hasznos és komfortnövelő okosfunkciókkal.

Gondolok itt a mobilos értesítéseink megjelenésére is, melyek között az egyik leghasznosabb, hogy amennyiben Androidos felhasználók vagyunk, reagálhatunk a különböző üzenetekre, legyen az SMS vagy épp Messenger. Tehát iOS-en ez valamiért továbbra sem opció, bár gyanús, hogy ez inkább az Apple sara, mintsem a Garminé. Ráadásul nem csak előre tárolt sablonokból válogathatunk, de szükség esetén mi is bepötyöghetünk választ, amennyiben nem bánjuk, hogy hagyományos gombsor helyett csak a régimódi, számlapos megoldást használhatjuk.

Az is fura, hogy mennyire parlagon hagyták a gesztusvezérlést, főleg a 2 fizikai gomb ismeretében. Ha a kijelzőn balról jobbra húzzuk végig az ujjunkat, konkrétan semmi nem történik és nem is adhatunk meg tetszőleges funkciót a mozdulathoz. Egyszerűen nem történik semmi, ami elég nagy ziccer, de akár még lusta vagy buta megoldásnak is nevezhetném, mert annyira adná magát a dolog. Az óralap szerkesztésénél ugyan adhatunk funkciókat a lap alsó részéhez, de milyen egyszerű lenne egy mozdulattal előhívni pl. a mobilfizetést.

Sport mindenek felett

Mindezekkel együtt is az edzéssel kapcsolatos funkciók azok, amik változatlanul kimagaslók. Lényegében végtelen permutációban készíthetünk egyedi edzésterveket, ahogy ez már a Forerunner esetében is aláhúzható volt, sőt, az volt az érzésem, hogy ezt a készletet mintha egy az egyben átemelték volna. Ha akarjuk az óra a fura gépies robothangján, de végigvezet minket az edzésen, miközben mindenről kellően alapos méréseket készít.

Alapvetően a szenzorok jól működnek, bár az is igaz, hogyha a beállított alvásidőhöz képest máshogy alakulnak a napjaink vagy estéink, a mérések összezavarhatják az összesítést, tévesen ítélve meg mondjuk az alvásciklusunkat. Ugyanakkor az elemzés alapján még tanácsokat is kapunk, hogy mire figyeljünk jobban, milyen területeken kell jobban teljesítenünk, legyen szó légzésről vagy hasznos alvásszakaszokról. Figyeli a stresszt, a pulzust, van edzésnaptár, felkészítés és így tovább, a csomag meglehetősen kiterjedt, szerintem a sportolók is egészen elégedettek lennének. Az a helyzet, hogy az adat annyira sok, hogy hiába harmadik Garmin jár a kezemen, még így is alaposabb vizsgálatot igényel mindennek a megértése, szóval a gyártó bőven tud mit ajánlani.

A pulzusmérő kiváló, a véroxigént viszont mintha nem mérné tökéletesen és néha egy-egy mozdulatot benéz sétának, így minimális eltérések vagy hibák előfordulhatnak a 100%-hoz képest. Ezt figyelembe véve is kiváló az összkép, a gyártó továbbra is tudja, hogy mit csinál, még akkor is, ha nincs EKG és cak egysávos a GPS. A sebességünk vagy a pulzusunknál fellépő változásokat szépen követi, akár futunk, akár sétálunk, akár egyhelyben mozgunk. Mondjuk ezt már el is várom itt 300 ezer forint fölött. 

Üzemidő 

Ezzel pedig elérkeztünk az egyik legnagyobb kompromisszumhoz, hiszen a Garmin alapvetően a jobb üzemidőt kínáló termékeiről volt híres, így a felhasználói valószínűleg továbbra is elvárják, az akár több héten át kitartó használatot. A vékonyka készülékház azonban valószínűleg nem jöhet össze anélkül, hogy le ne faragnának az akkumulátorból is. Így történhetett, hogy aktív kijelzővel mindössze 2 napig bírja, de anélkül is legfeljebb 8 napig, ami távol van mondjuk egy impozáns, kéthetes intervallumtól.

Ez persze a használat mértékétől függ, nálam 5 napig simán bírta, ám én közel sem használtam annyit edzésre, mint a valós célközönsége tenné. A dolog tehát úgy áll, hogy szimplán okosóraként használva 8 napunk lehet, edzésekkel, GPS használatával megtoldva viszont 3 és 5 nap közötti időnk lesz, mielőtt a töltőért kell nyúlnunk. Amennyiben aktívan GPS-ezünk, legfeljebb 14-16 óránk lesz, ami egy kiadós kiránduláshoz elég, de hazafelé már valószínűleg muszáj lesz tölteni. Nyilván nem várunk tőle Fenix 8 kaliberű teherbírást, mely közelíti a 100 órán át tartó aktív GPS-t, ám ezzel a Venu X1 a gyártó legkevesebb ideig kitartó órája lett. A töltés amúgy 1 óra alatt megvan. 

Kell ez nekem? 

A Garmin láthatóan igyekszik, hogy egyedit készítsen, de valahogy mindig fura kompromisszumokkal jár a dolog. A Venu X1 vitán felül egy fantasztikusan karcsúra és könnyűre sikerült óra, mely így kiváló sporteszköz és pofás divatkiegészítő lett egyszerre. Konkrétan a gyártó legvékonyabb órája lett, miközben a 2 hüvelyyes képátló szokatlanul nagy, még az okosórák között sem általános. Ehhez az OLED-re jellemző kiváló megjelenítés, jó fényerő és általában véve jó olvashatóság társul.

Ránézni tehát jó, ugyanakkor használat közben előbukkannak kisebb-nagyobb hiányosságok, amire nem számítana az ember, sem egy ilyen tapasztalt gyártótól, sem egy ilyen drága órától. Lehetne átgondoltabb a szoftver, ha már elhagyták a kerek számlapot, igazán figyelhettek volna rá, hogy a megváltozott kijelzőhöz igazítsák, illetve érdemben reagáljanak rá, hogy már csak két fizikai gombot nyomogathatunk. Emellett bár nem érvágás, de hiányzik a többsávos GPS és bár csak megközelítő mérésre jó, az EKG is beleférhetett volna. A dizájnért járó díjat nálam a karcsú formáért, a könnyed és kényelmes viseletért mégis megkapja, mert bár elfér rajta a kritika, ezen a téren az egyik legkellemesebb csalódás volt, főleg, hogy az átlagnál igényesebb készülékről van szó, melyet valóban élmény volt viselni.

Itt van tehát egy rendkívül kényelmesre sikerült óra, melyben egy profi pulzoximéter dolgozik, az edzéshez és egészséghez kapcsolható funkciók zöme kiváló és részletes, eközben az üzemidő az eddigi talán leggyengébb. Aki nem vár el továbbfejlesztett felhasználói felületet vagy világbajnok üzemidőt, az egy nagyszerűen kidolgozott és kényelmes órát kap, mely elsőosztályú sportfunkciókkal bír, ugyanakkor durván 332 000 Ft-ért már joggal lehetünk szigorúak. Nagyon szerettem hordani és elégedett is voltam vele, de ezért a pénzért nehezen nevezném egyértelmű vételnek, főleg, ha az üzemidőt is figyelembe veszem. Vagy fejlesszenek még, vagy kezdjenek valamit az árával, mert így nincs képem hozzá, hogy ennél jobb értékelést adjak neki.