Egy nemzetközi kutatócsoport sikeresen igazolta, hogy az állatok időfelfogása szoros összefüggést mutat azzal, hogy mekkorák, illetve milyen gyors metabolizmussal rendelkeznek. A szakértők magyarázata szerint a légy például azért képes az esetek túlnyomó többségében megszökni az összecsavart újságpapír elől, mert finomabb beosztású időskálán érzékeli a mozgásokat, mint mi magunk. (A jelenség leginkább ahhoz hasonlítható, mint amikor a Mátrix című filmben Neo elhajol a golyók elől.) Ennek ellenkezője is előfordul persze az élővilágban: a homokfutrinkák egyik faja például olyan gyorsan fut, hogy szeme nem képes a mozgással egyező ütemben feldolgozni a látottakat, így időről időre meg kell állnia, és újra felmérnie zsákmánya pozícióját.
Az Animal Behaviour oldalain nemrégiben publikált tanulmány szerzői azt állítják, hogy a kistestű, gyors metabolizmussal rendelkező állatok egy időegység alatt több információt dolgoznak fel, mint az élővilág náluk „lassabban élő” tagjai, így az időt is lassabb üteműnek érzik, mint például a rendkívül lassú metabolizmusú, nagyobb teknősök.
Ahogy a kutatás vezetője, a Trinity College Dublin munkatársa, Andrew Jackson elmagyarázta, az egyes élőlények sikerességének titka abban rejlik, hogy olyan ökológiai fülkét „találnak” maguknak, amelyet rajtuk kívül senki más nem képes elfoglalni. Az idő felfogásának módja pedig gyakorlatilag ismeretlen területet jelent ebben a rendszerben, hiszen ennek szempontjából eddig még senki sem próbálta tanulmányozni az állatvilág felosztását. Egyre világosabbnak tűnik azonban, hogy számtalan olyan apró részlet létezik a világban, amelyet kizárólag a legapróbb, legrövidebb ideig élő állatok képesek feldolgozni. Nagyon érdekes abba belegondolni, hogy mennyire másképpen érzékelhetik ezek az élőlények környezetüket, mondja a szakértő.
Az idő percepciója, vagyis hogy adott idő alatt mennyi információt képes feldolgozni egy állat, rendkívül fontos faktor lehet például a ragadozók és potenciális zsákmányaik szempontjából. Ezt a fajta időérzékelést többek közt különböző ütemben villogó fények révén lehet tesztelni: minél magasabb az a frekvencia, amelynél már „összefolynak” a felvillanások, és folyamatosan világító fényforrásként érzékelődnek, annál finomabb beosztású skálán képes érzékelni az adott élőlény az időt. A kutatóknak sikerült igazolniuk, hogy a különösen gyorsmozgású állatok esetében (seregélyek, mókusok, galambok, legyek) ez frekvencia jóval magasabb, mint a nagyobb testű és/vagy lassabb metabolizmussal rendelkező fajoknál (európai angolna, feketeorrú cápa, kérgesteknős).
Mindehhez nem elég azonban annyi, hogy a szem rövidebb idő alatt több információt továbbít az agyba, vagyis jóval gyakrabban „frissíti” a környezetről alkotott képet. Az agynak is képesnek kell lennie ezen információözön feldolgozására, ami azt jelenti, hogy a legkisebb, legmulandóbbnak tűnő élőlények nagyon is lenyűgöző elmével rendelkeznek. A legyekről igazán nem mondhatjuk, hogy nagyon összetett lenne a gondolkodásuk, de kétségtelen, hogy jóval gyorsabban hoznak helyes döntéseket, mint az ember, mondja Graeme Ruxton, a kutatás skót résztvevője.
