Egy akváriumi díszhalakon végzett vizsgálat szerint a guppikat ugyanúgy át lehet ejteni a valóságosnál nagyobbnak vagy kisebbnek látszó tárgyakkal, mint az embert, bár a halak nem mindig értelmezik hozzánk hasonlóan az illúziókat. A halak mellett eddig a főemlősökről, a kutyákról, a macskákról, a lovakról és a szakállas agámákról bizonyosodott be, hogy hatnak rájuk az optikai illúziók, mondja Maria Santacà, a Padovai Egyetem kutatója, a kutatás vezetője.
Santacà elmondása szerint az a tény, hogy a guppik a vizuális jelek alapján olykor elnézik a nyílások méretét, nagyon fontos, mivel ez veszélyeztetheti túlélésüket a vadonban. A kutató és kollégái akváriumokban kísérleteztek a guppikkal, elsőként azt állapítva meg, hogy optikai illúzió nélkül a halak mindig a nagyobb lyukon való áthaladást választják a kisebbel szemben, akkor is, ha a nagyobb lyuk mindössze 0,4 milliméterrel szélesebb a kisebbnél.
Ezt követően 36 guppit hatos csoportokban egy másik akváriumba helyeztek, amelynek közepére válaszfalat helyeztek be két lyukkal. Bár a két nyílás egyforma méretű volt, de emberekre ható optikai illúziókkal az egyiket nagyobbnak álcázták. A szakértők először az Ebbinghaus-illúziót használták, amelynek lényege, hogy a lyuk köré rajzolt körök méretüktől függően nagyobbnak vagy kisebbnek mutatják a lyukat a valóságosnál. A guppik pedig rendre a számunkra is nagyobbnak látszó lyukat választották a másik helyett, ami azt sugallja, hogy bedőltek az illúziónak.
A kutatók aztán kipróbáltak egy másik illúziót is: a Delboeuf-illúzió egyetlen változtatható méretű körrel operál a lyuk körül. Ez a kísérlet viszont váratlanul sült el, a guppik ugyanis konzisztensen az emberek által kisebbnek látott lyukon úsztak keresztül. Ez alapvető percepciós eltérésekre világíthat rá a halak és az emberek között, mondja Santacà, aki evolúciós hátteret sejt az észlelési különbség mögött. A kutató egyik teóriája, hogy a Delboeuf-illúzióban a lyuk köré írt nagyobb kör egy ragadozó nyitott szájára emlékeztetheti a halakat, amit így érthető módon inkább elkerülnek.
Bármi is legyen a háttérben, az eredmények azt sugallják, hogy a guppik agya az emberekéhez hasonlóan időnként félreértelmezi a külvilág képét, mondja Santacà. Ökológiai szempontból ez azt jelenti, hogy a halakat saját környezetük is átverheti, ami komoly következményekkel járhat, ha például nem jól ítélik meg egy nyílás nagyságát menekülés közben. A szakértő szerint meglepő, hogy egy ilyen hiba nem tűnt el az evolúció során sem az emberben, sem egy csomó más fajban, és ennek mélyebb vizsgálata a látás működésének alaposabb megértésében is segíthet.
