A bolygók okozhatják a napciklust

Egy német kutatócsoport megmutatta, hogy a naptevékenységi minimum idején a Vénusz, a Föld és a Jupiter jobbára egy vonalba esik.

A bolygók okozhatják a napciklust

Központi csillagunk 11 éves tevékenységi ciklussal rendelkezik, amely során változó kitörési aktivitás és napfoltmennyiség figyelhető meg. Bár a Nap ezen ciklusa régóta ismert a kutatók előtt, és óramű pontossággal működik, azt senki sem tudja, hogy mi lehet az oka a csillag mágneses mezőjében megfigyelt periodikusan változó aktivitásnak, és a polaritás 11 évenkénti átfordulásának.

Az említett német kutatócsoport azonban nemrégiben érdekes új elmélettel állt elő a jelenséggel kapcsolatban: véleményük szerint a bolygók állhatnak annak hátterében, amelyek ugyan tömegre sokkal kisebbek a Napnál, de bizonyos együttállásokban gravitációjukkal képesek szignifikánsan befolyásolni a csillag magnetoszféráját, ezáltal vezérelve a napciklust.

A Vénusz, a Föld és a Jupiter egyaránt észlelhető gravitációs hatást fejt ki a Napra keringés közben. Ez a hatás hasonló mértékű, mint a Hold Földre kifejtett gravitációja, amely az árapályokat okozza. A német kutatók szerint hasonló lehet a helyzet a Nap és az említett bolygók esetén is, amikor ugyanis az elmúlt ezer évre modellezték a napciklust és a bolygók mozgását, meglepően erős összefüggést mutattak ki a két jelenség között. A kutatócsoport eredményei szerint a három bolygó 11,07 évente kerül egy vonalba, és ez gyakorlatilag mindig egybeesik a naptevékenységi ciklus minimumával.

Egy irányt tekintve ilyenkor hat a legerősebb gravitáció csillagunkra, ami még mindig túlságosan gyenge ahhoz, hogy a Nap belsejére észlelhető hatást fejtsen ki, a mágneses mezőre azonban jelentősen hathat. A szakértők teóriája szerint a maximális árapályhatás idején olyan instabilitások ébrednek a mágneses mezőben, amelyek együttesen annak átfordulásához vezetnek, így hozva létre a 11 éves napciklusokat.

Az új modell számos furcsaságra magyarázatot kínál a naptevékenységgel kapcsolatban, többek közt arra, is, hogy a naptevékenységnek miért van kettős maximuma, közte egy rövid nyugalmi idővel: az új szimulációkban ugyanígy kettős maximum jelentkezett. A továbbiakban érdekes lehet például annak vizsgálata, hogyan befolyásolja a bolygók gravitációja a plazmarétegek viselkedését, és hogy ennek milyen hatása van a naptevékenységre. Praktikus oldalról pedig annak tanulmányozása is izgalmasnak ígérkezik, hogy pusztán a bolygók mozgása alapján mennyire lehetséges előre jelezni a Nap viselkedését.

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward