Ahogy arról korábban beszámoltunk, egy nemzetközi kutatócsoport pár napja bejelentette, hogy jó eséllyel foszfint azonosítottak a Vénusz felhőiben. Ami azért izgalmas, mert földi körülmények között természetes úton a foszfin bakteriális melléktermékként jön létre, vagyis élőlények termelik. A Vénusz esetében tehát, amennyiben nem valamiféle általunk egyelőre nem ismert geokémiai folyamat eredménye a vegyület, elképzelhető, hogy azt a felhőkben élő mikrobák állítják elő.
Bár a gáz jelenlétére, ahogy már említettük, vannak más magyarázatok, illetve az sem teljesen biztos, hogy valóban foszfint találtak, a felfedezés kétségkívül izgalmas és utánajárást kíván. Erre pedig a legjobb módot a helyszíni vizsgálatok jelentenék. Vénuszra irányuló küldetések jelenleg is tervezés alatt állnak, azonban mire ezek ténylegesen eljutnak a bolygóig, arra a lehető legideálisabb körülmények között is még legalább három évet várni kell.
A körülmények szerencsés összjátékának köszönhetően azonban már most is létezik egy olyan űrszonda, amely éppen a Vénusz felé tart. Az elsődlegesen a Merkúr vizsgálatára indított BepiColombo ráadásul pár héten belül, október 16-án megközelíti a Vénuszt. Az európai-japán űreszköz 2018 októberében indult útnak, és valójában két szondából áll, amelyek más szögekből fogják vizsgálni a Merkúrt. A BepiColombo csak 2025 decemberében áll pályára a legbelső bolygó körül, ehhez ugyanis az kell, hogy a Merkúr és a Vénusz gravitációját kiaknázva lelassuljon. Így a pályára állás előtt a Merkúrt hatszor, a Vénuszt kétszer közelíti meg, és utóbbiak közül az első megközelítésre nem sokára sor is kerül.
Az időzítés nem is lehetne tökéletesebb, mondja Jörn Helbert, a BepiColombo MERTIS nevű légkörvizsgáló műszerének egyik mérnöke. Helbert és társai szerint elképzelhető, hogy a MERTIS-t az októberi megközelítés során a Vénusz atmoszférájának vizsgálatára is be tudják vetni, bár azt nem garantálják, hogy értékelhető eredményeik lesznek. Azt ugyanis csak élesben fogják látni, hogy a műszer elég érzékeny-e a vastag felhőrétegben való érdemi vizsgálódásra.
Ha azonban a MERTIS beválik, elvileg képes lehet megerősíteni a foszfin jelenlétét a Vénuszon. Arra nagyon kicsi az esély, hogy ezt az első megközelítéskor sikerül megtenni, mivel nincs sok idő felkészülni a találkozásra (akármennyire is terveztek méréseket az elhaladás idejére), és a szonda ezúttal csak 10 ezer kilométerre közelíti meg a Vénuszt. A következő, jövő augusztusi megközelítés azonban nagyon ígéretes: ennek során egyrészt már fel lehet használni az első megközelítés során végzett mérések tanulságait, másrészt a szonda sokkal közelebb jut a Vénuszhoz, mindössze 1000 kilométerre halad el a bolygótól.
Helbert elmondása szerint az első megközelítéskor nagyon-nagyon szerencsésnek kell lenniük ahhoz, hogy foszfint detektáljanak. A másodiknál viszont már elég lesz, ha „csak” nagyon szerencsések.
