Elképesztő leletegyüttesre bukkant egy régészcsoport Ausztrália déli, belső vidékén: a feltárt barlang tartalma alapján a területen már 50 ezer évvel ezelőtt is meglepően fejlett emberi közösség élt. A szerszámok, festékek, állati csontok és a barlang egyéb tárgyai felboríthatják a déli kontinens emberi kolonizációjával kapcsolatos korábbi elméleteket.
Az Adnyamathanha nevű ausztrál őslakos nép területén található lelőhely egy mély árkokkal szabdalt síkság fölött helyezkedik el, amelyekben több tízezer évvel ezelőtt még patakok folytak. A barlang feltárása alapján a régészeknek az a véleménye, hogy a menedék 10 ezer évvel ezelőttig rendszeresen lakott volt. A lelőhelyben található talajrétegek mélyére ásva az is kiderült, hogy az első lakók 50 ezer évvel ezelőtt vehették birtokba a barlangot. A lelőhely anyaga alapján ugyanakkor világosnak tűnik, hogy abban huzamosabb ideig senki sem élt. A régészek szerint az őslakosok vélhetően menedékként használhatták a barlangot, amikor ezt az időjárási viszonyok szükségessé tették.
A kutatók a datálás során egyrészt a rétegekben található elégett fadarabok és tojáshéjak szénizotópos kormeghatározására támaszkodtak, másrészt az optikailag stimulált lumineszcenciánal (OSL) nevezett módszerrel azt is megállapították, hogy a rétegekben fellelt kvarcszemcsék mikor láttak utoljára napfényt. Mindkét technikával ugyanaz az eredmény jött ki a legidősebb leletek korára, így a szakértők meglehetősen biztosak az adatok helyességében.
A barlang talajában összesen 17 különböző állatfaj maradványaira akadtak rá a kutatók, köztük az ausztrál megafauna több képviselőjére is. Előkerültek például a bolygón valaha élt legnagyobb erszényes emlős, az orrszarvú méretű Diprotodon csontjai, és a röpképtelen óriási ősmadár, a Genyornis maradványai is. Ezen mára kihalt fajok egyike sem volt barlanglakó, így csontjaik és tojásaik minden bizonnyal emberi közreműködéssel kerültek a menedék belsejébe. Ez pedig azt jelenti, hogy az első emberi lakosok évezredeken keresztül intenzíven vadászták a megafauna képviselőit, megerősítve azt a korábbi teóriát, amely szerint az említett fajok kihalásában meghatározó szerepe lehetett az embernek.
A leletek tanúsága szerint tehát a kontinens belső részei jóval hamarabb váltak lakottá, mint azt bárki gondolta volna. Az elfogadott elméletek alapján az első emberek Dél-Ázsiából szigetről szigetre vándorolva, nádból készült csónakokon érték el Ausztráliát, majd letelepedtek a partvidéken, ahonnan aztán évezredekig nem mozdultak el. A teória ezen része a barlang felfedezésével megdőlt: az új leletek fényében úgy tűnik, hogy az ausztrál partokra megérkezett első telepesek gyorsan megkezdték a kontinensen való terjeszkedést, amely kiterjedt a belső vidékekre is. Az Adnyamathanha földek első felfedezői ráadásul őskőkorszaki szemszögből nézve kifejezetten high-tech közösséget alkottak: változatos vidékeken utaztak, műalkotásokat és szerszámokat készítettek, vágtak, faragtak és varrtak.
