A Naprendszerben a becslések szerint több mint 1,1 millió aszteroida van, ezek egyikét észlelte a Webb, demonstrálva, hogy nem csak távoli, de közeli és nehezen látható célpontok kapcsán is bevethető. A megfigyelt objektum átmérője 100–200 méter közötti, vagyis nagyjából akkora, mint a NASA DART küldetésében nemrég „eltérített” Dimorphos.
Az ilyen objektumok az aszteroidák között a kisebbek közé számítanak, hiszen ezek mérete az 1000 kilométert is elérheti. Egy ilyen, kisebb égitest is katasztrofális károkat okozna viszont, ha a Földbe csapódna, a dinoszauruszok javát elpusztító aszteroida például a becslések szerint „csak” 10 kilométer átmérőjű volt. Szerencsére az ilyen becsapódások nagyon ritkák, és ahogy felfelé haladunk skálán, a nagyobb aszteroidákból egyre kevesebb van. Az ilyen égitesteknél viszont probléma, hogy kozmikus léptékben kis méretük és gyakran sötét felszínük miatt nagyon nehezen észlelhetők. A most megfigyelt égitest például a Mars és a Jupiter között húzódó aszteroidaöv valaha észlelt legkisebb tagjai közé tartozik.
A DART küldetése kapcsán az már látványosan kiderült, hogy a Webb és a Hubble űrteleszkóppal is lehet ekkora méretű égitesteket megfigyelni. A Dimorphos ugyanakkor mindössze 6,8 millió kilométerre volt tőlünk a megfigyelésekkor, a most leképezett aszteroida pedig közel tízszer olyan messze van.
A Webbet használó kutatók egyébként nem keresték célzottan az aszteroidát: az égitestre a Webb középső infravörös tartományt vizsgáló képalkotó eszköze, a MIRI kalibrációs adatai között bukkantak rá. A MIRI egy 25 évvel ezelőtt felfedezett égitestet, a 10920 1998 BC1 nevű főövi aszteroidát vizsgált, amikor egy új, eddig ismeretlen égitest bukkant fel a képben.
Annak megerősítése érdekében, hogy az objektum valóban egy eddig ismeretlen aszteroida, a kutatócsoport a MIRI felvételein látható háttérbeli csillagokkal kapcsolatos utóvizsgálatokat fog végezni, hogy pontosabb képet kapjanak az objektum pályájáról. A szakértők ugyanakkor azt várják, hogy a Webb számos hasonló égitest megtalálásában segíthet a következő években, hozzájárulva saját kozmikus szomszédságunk feltérképezéséhez.
A kutatók elmondása szerint az ilyen kisebb égitestek célzott megfigyelései során a Webb a jövőben akár egy kilométernél kisebb átmérőjű aszteroidákat is kiszúrhat, ami meglehetősen impresszív teljesítmény egy olyan eszköztől, amely közben egyébként az univerzum hajnalát is tanulmányozza.
