Japán kutatók májszerű szövethalmazt hoztak létre indukált pluripotens emberi őssejtekből. A mindhárom csíralemez kialakítására, valamint ivarsejtek képzésére is alkalmas sejteket a Jokohamai Egyetem tudósai bőrsejtek újraprogramozása révén állították elő. Az őssejteket aztán speciális táptalajra helyezték, és a kilenc nap elteltével elvégzett elemzés eredményei azt mutatták, hogy a sejtek elkezdtek hepatocitákká fejlődni.
Ezen a ponton a tudósok két újabb sejttípust adtak a rendszerhez, amelyek jelenléte az állatokban segít szervszerű funkciókat létrehozni: a köldökzsinór vérereinek falát bélelő endotél sejteket, valamint a csontvelőből származó, úgynevezett mesenchymalis őssejteket, amelyek multipotens sejtek révén csont-, porc- vagy zsírszövetté képesek fejlődni. Két nap elteltével a sejtek egy 5 milliméter átmérőjű, háromdimenziós struktúrává szerveződtek, amely a máj korai fejlődési szakaszában szerveződő májbimbók szerkezeti felépítésének jegyeit hordozta.
A szövetből hiányoztak az epevezetékek, és a májsejtek sem szerveződtek az igazi májra jellemző rendezett lemezkékbe (parenchyma). A struktúra azonban működőképes vérereket tartalmazott, amelyeket le is „teszteltek”, amikor a mesterséges májat beültették egy egér bőre alá. A genetikai elemzés alapján a sejtekben rengeteg valódi májsejtekre jellemző gén fejeződött ki, és az egérbe ültetve a „műszerv” képes volt olyan anyagokat is metabolizálni, amelyekkel az ember mája képes, az egéré viszont képtelen megbirkózni. Ez az első eset, hogy pluripotens őssejtekből érhálózattal is rendelkező, működőképes emberi szöveteket sikerült előállítani, így a kutatás méltán nevezhető forradalmi jelentőségűnek.
A siker, a tudósok elmondása szerint, azon múlik, hogy sikerül-e a megfelelő időpillanatban hozzáadni a rendszerhez két utólagosan bejuttatott sejttípust. A pontos időzítés eltalálásához több mint egy évnyi munkára és több száz kísérletre volt szükség.
A mesterséges szövetek a jövőben alkalmasak lehetnek a májfunkciók hosszú vagy rövid távú „kisegítésére”, amíg a páciens új májat nem kap, vagy saját mája fel nem gyógyul annyira, hogy már el tudja látni feladatait. Ehhez azonban még további fejlesztésekre van szükség, például el kell érni, hogy a szövetek szerkezetileg klasszikus, hatszögletű májlebenykékbe rendeződjenek. Ez nem lesz könnyű feladat, és nem is biztos, hogy megvalósítható.
Arra azonban már jelenleg is alkalmas a mesterséges máj, hogy új hatóanyagok toxikológiai hatásait ellenőrizzék a segítségével. A további kísérletek pedig előbb-utóbb megmutatják, hogy meddig lehet elmenni az ilyen módon felépített szövetekkel. A következő lépésben a májbimbók „májszerűbbé” tétele lesz a cél, például igyekeznek epevezetékeket is „beleépíteni” a struktúrába.
