A zika vírusa arról vált híressé, hogy agyfejlődési rendellenességeket okoz a magzatokban. Egy kutatócsoport szerint azonban pontosan ezért lehet alkalmas arra, hogy felnőttekben felszámolja az agydaganatokat. A vírus, amely négy évvel ezelőtt Polinéziából érkezett Dél-Amerikába, az állapotos nőkre a legveszélyesebb, mert mikrokefáliát okozhat a magzatokban, vagyis a gyermekek koponyája rendellenesen kicsi lesz, ami miatt agyuk is kisebb méretűre fejlődik. A terhesen megfertőződött nők körében ráadásul a vetélések aránya is magasabb az átlagnál.
A zika kórokozója azért képes ennyi gondot okozni, mert képes átjutni a vérből az agyba, ahol megfertőzi és megöli az őssejtek egy részét. Ez a képessége pedig akár hasznosítható is lehetne, hiszen megfelelő módon használva a vírus alkalmas lehet az agyi tumorsejtek kivégzésére is, amelyek szintén őssejtek, csak éppen rendellenesen működnek.
Végül a szakértők egerekbe beültetett glioblastomasejteken is kipróbálták a zikát. Normális esetben a tumorsejtekkel fertőzött állatok egy hónapon belül elpusztulnak, de azok az állatok, amelyeket zikával injektáltak kilencből négy esetben két hónap elteltével is életben voltak. Mindez ugyanakkor egyáltalán nem jelenti azt, hogy a vírus az emberi páciensekben is hatásos lesz, hangsúlyozza Rich.
A szakértőknek egyelőre nincsenek terveik a vírus emberi tesztelésére, mivel túl nagy a kockázata annak, hogy a zika a kezelt daganatos betegekről terhes nőkbe kerül át. Az ugyanis már bebizonyosodott, hogy a vírus az azt terjesztő szúnyogok kívül nemi érintkezés útján emberről emberre is átkerülhet. Ezért a következő lépés a vírus genetikai módosítása lenne, hogy azt biztonságosabb legyen gyógyászati célra használni, de közben hatásosságából se veszítsen.
A Cambridge-i Egyetem kutatói viszont, akik szintén vizsgálják a zikával való kezelés lehetőségeit, reménykednek abban, hogy a vírus változtatások nélkül is használható lehet a daganatok ellen, legalább egy klinikai teszt erejéig, hogy kiderüljön, érdemes-e tovább folytatni a kutatást. Harry Bulstrode és kollégái ugyanis úgy látják, hogy a dél-amerikai járványból egy dolog biztosan kiderült: a vírus felnőttekben nagyon enyhe lefolyású, és tényleg csak a terhes nőkre, illetve ezek magzataira veszélyes.
Továbbá mivel a fertőzések túlnyomó része a szúnyogok révén történik, amelyek a brit klímán nem élnek meg, a szexuális átadás pedig kellő odafigyeléssel megelőzhető, az újabb megbetegedések kockázata minimálisra szorítható. És bár nem túlságosan valószínű, hogy a vírus jelentősen megnyújtja a kezelt betegek életét, ha erre egy pici esély is van, azt érdemes megvizsgálni, mondja Bulstrode. Egy olyan betegség esetében ugyanis, amely a diagnózis felállítását követően 12–15 hónapon gyakorlatilag biztos halált okoz, a legkisebb pozitív eredmény is nagyon messzire vihet.
