Záptojás és lócitrom − Egy üstökös „illata”

A Rosetta mérései alapján a Csurjumov−Geraszimenko közelről kifejezetten büdös, hiszen egyebek mellett ammónia, metán és kén-dioxid jelenlétét mutatták ki kómájában.

Záptojás és lócitrom − Egy üstökös „illata”

Rosetta űrszonda ROSINA nevű műszere a 67P/Csurjumov−Geraszimenko-üstököshöz való augusztusi megérkezés óta igyekszik „kiszagolni” az égitest illatát, vagyis két tömegspektrométerével az üstökösről távozó anyag összetételét vizsgálja. Bár az égitest még több mint 450 millió kilométerre van a Naptól, kómája, vagyis a magot körülvevő laza légkör összetétele már jelenleg is igen gazdag.

A ROSINA eredményeit kiértékelő kutatócsoport előzetesen úgy gondolta, hogy a küldetés ezen szakaszában a központi csillagunktól való nagy távolság miatt még csak a legillékonyabb elemek hagyják el a mag anyagát, tehát főként szén-dioxidot és szén-monoxidot fognak detektálni a műszerek. Ehhez képest az első, szeptember elején nyilvánosságra hozott mérési eredmények alapján a kómában víz, szén-monoxid, szén-dioxid, ammónia, metán és metanol volt megtalálható, a legújabb (október 10-én 10 kilométeres távolságból végrehajtott) mérések pedig ezeken kívül formaldehid, hidrogén-szulfid, hidrogén-cianid, kén-dioxid és szén-diszulfid jelenlétét is kimutatták a mag körül.

Az üstökös felszíne október 18-án 7,9 kilométeres magasságból (a montázst alkotó négyzetek nagyjából 680 méter széles területeket fognak le)

Ahogy Kathrin Altwegg, a kutatócsoport vezetője megfogalmazta, ha valaki odamenne a Csurjumov−Geraszimenkóhoz, és lehetősége lenne megszagolni azt, meglehetősen büdösnek találná az üstököst. Kipárolgása leginkább a záptojás, a lócitrom és a formaldehid fullasztó keverékére emlékeztetne, némi alkohol- és ecetszaggal, illetve a szén-diszulfid édes aromájával vegyítve. Ennek megállapításához persze nagyon érzékeny orra lenne szükség, hiszen az említett molekulák többsége csak nagyon kis mennyiségben van jelen a kómában, amely elsődlegesen vízből, szén-dioxidból és szén-monoxidból áll.

A ROSINA eredményei a további mérések tükrében lehetnek igazán érdekesek, hiszen az üstökösmag aktivitásának növekedésével egyre többet tárhatnak fel az égitest összetételével kapcsolatban. A Csurjumov−Geraszimenko folyamatosan egyre több anyagot párologtat el magáról, és míg a korábbi időszakban az aktivitás elsősorban a „nyaki” régióra korlátozódott, mostanra a mag más pontjain megkezdődötta porkibocsátás, ahogy a mellékelt képeken is látszik.

Az üstökös egyik aktív régiója október 20-án 7,2 kilométeres távolságból

„Jelenleg az üstökös magjának aktuálisan megvilágított részein már mindenütt megfigyeltünk valamilyen fokú aktivitást” – mondja Jean-Baptiste Vincent, a Rosetta OSIRIS nevű kamerájának felvételeit elemző kutatócsoport egyik tagja. A képek nyomán felderíthetővé válik, hogy milyen fizikai folyamatok indulnak be, ahogy az üstökös egyre közelebb kerül a Naphoz, és sokat elárulhatnak az égitest szerkezetével kapcsolatban is.

Bár a felszíni aktivitás napról napra erősödik, az égitestre a tervek szerint november 12-én leereszkedő Philae számára kijelölt landolóhely egyelőre egészen nyugodtnak tűnik. A legújabb felvételek alapján ugyanakkor könnyen elképzelhető, hogy ettől alig egy kilométerre rövidesen újabb aktív régió nyílhat meg. Ha így lesz, az aprócska leszállóegység kezdettől testközelből követheti nyomon az üstökös aktivitásának alakulását.

Az előző aktív régió hosszú expozíciós idővel fotózva

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward