A kutatók az ALMA távcsövet használták a kutatás során, és az adatokból minden eddiginél komplexebb képet kaptak a bolygóképződés ezen elemével kapcsolatban. A bolygók a csillagok formálódása nyomán az azokból kimaradt, a forgó csillag körül kialakuló por- és gázkorong anyagából, a protoplanetáris korongból jönnek létre. Az ALMA már több ilyen korongot is megfigyelt, köztük olyanokat is, amelyekben már jól látható réseket alakítottak ki a képződő bolygók, amelyek fejlődésük során magukba gyűjtik a körülöttük található anyagot, így szélesedő sávokat tisztítanak meg a korongban.
Ezek közé tartozik a 400 fényévre található HD 163296 katalógusjelű rendszer is, amelyben tavaly három formálódó bolygó nyomaira akadtak rá a szakértők. A kutatók azóta még alaposabban megvizsgálták a gáz viselkedését ezen csillag körül, és frissen megjelent tanulmányukban arról számolnak be, hogy a képződő rések falai mentén függőleges gázáramlatokat, vízesésekhez hasonló anyagmozgásokat figyeltek meg. Ahogy Richard Teague, a Michigani Egyetem kutatója, a kutatás vezetője elmondta, az érdekes áramlást valószínűleg az váltja ki, hogy ahogy a formálódó bolygó szélesíti rést, a falak mentén a gáz folyamatosan leomlik a bolygó keringési síkja felé.
A HD 163296 feltételezett bolygói 87, 140, illetve 237 csillagászati egységre (Nap–Föld-távolság) vannak csillaguktól. A legbelső planéta nagyjából feleannyit nyom, mint a Jupiter, a második körülbelül akkora, mint a Naprendszer legnagyobb bolygója, míg a legtávolabbi égitest két Jupitert tesz ki. A planéták létezését egyelőre nem sikerült megerősíteni, így bár ezek tűnnek a legjobb magyarázatnak a gáz viselkedésére, a szakértők sietnek leszögezni, hogy más lehetőségek is vannak. Elképzelhető például, hogy erős mágneses mezők váltják ki a különös anyagáramlatokat.
Ezt szem előtt tartva azonban jelenleg a bolygós elmélet tűnik a legvalószínűbbnek. Ha valóban bolygók okozzák a gáz viselkedését, a kurrens bolygóképződési teóriák szerint a vízesésként hulló gázból épül ki a bolygók légköre. Hogy ez valahogy így történhet, azzal kapcsolatban elméleti modellek korábban is léteztek, de a valóságban ennyire tisztán még sosem sikerült megfigyelni egy protoplanetáris korongot, amelyben a modellekhez kísértetiesen hasonlóan viselkedik az anyag.
