Egy nemrégiben felfedezett közeli exobolygó egyre érdekesebbé válik, ahogy alaposabban tanulmányozzák. Nemcsak azért izgalmas, mert egy Naprendszerben nem ismert bolygótípushoz, a szuperföldekhez tartozik, de azért is, mert elképzelhető, hogy mély óceán borítja. Ezt még nem tudni biztosan, de a további megfigyelések, többek közt a James Webb űrtávcsővel, megerősíthetik a feltevést.
A bolygó a TOI-1452 katalógusjelű csillag körül kering, és a TESS űrtávcső detektálta először a fedési módszerrel. A rendszer központi csillaga egy vörös törpe, amely nagyjából negyedannyit nyom, mint a Nap. Sokkal hűvösebb saját csillagunknál, és jelentősen halványabb is: a Nap energiájának mindössze 0,7 százalékát sugározza ki. Van egy csillagtársa is, egy másik vörös törpe, amely 15 milliárd kilométerre található tőle, vagyis háromszor annyira, mint a Neptunusz a Naptól.
A TESS megfigyelései szerint a rendszerben talált bolygó, a TOI-1452b átmérője 1,67-szerese a Földének, vagyis egy kicsit több mint 21 ezer kilométer átmérőjű. Ezzel egy érdekes határon foglal helyet: a Földnél kétszer nagyobb planétákig tart a szuperföldek kategóriája, amelybe a feltevések szerint a Földhöz hasonló, de annál nagyobb kőzetbolygók tartozhatnak. 2–4-szeres méret között azonban alapvető váltást feltételeznek a szakértők, az ilyen méretű bolygók az eddigi információk alapján inkább a Neptunuszhoz hasonlítanak, vagyis sűrű légkörű gázbolygók. Ezeket minineptunuszoknak hívják.
Mind minineptunuszból, mind szuperföldből rengeteget észleltek az utóbbi években a kutatók, ami azt sugallja, hogy ezek a bolygótípusok igen gyakoriak. Az 1,5–2-szeres földátmérő tartományában azonban alig ismerünk égitestet, egyelőre nem tudni, hogy miért. A kutatók elképzelhetőnek tartják, hogy a kisebb bolygók közül egyesek belesetek ebbe a tartományba, de annyira közel kerültek csillagukhoz, hogy az lefújta róluk a légkört. Vagy esetleg a légkör a forró mag hatására párolgott el. Bármi is legyen az ok, a TOI-1452b-hez hasonló méretű bolygók jelenleg nagyon ritkának számítanak, és a szakértők reményei szerint sokat elárulhatnak a szuperföldek és a minineptunuszok közötti átmeneti zónáról.
A bolygó 11,1 földi nap alatt kerüli meg csillagát, vagyis egy év sokkal rövidebb rajta, mint nálunk, mivel sokkal közelebb kering. A csillag halványsága miatt azonban így is csak 1,8-szor annyi energiát kap, mint mi a Naptól. Ez azt jelenti, hogy a felszínén a hőmérséklet 25–50 °C között lehet, vagyis melegebb a földinél, de nem sokkal.
A tömegmérés még izgalmasabb eredményeket hozott. A bolygó a csillag mozgásában megfigyelt imbolygás alapján 4,8 ± 1,3 földtömeggel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy az átlagos sűrűsége egyezik a Földével, 5,6 gramm/köbcentiméter. Ebből elég világosnak tűnik, hogy nem gázbolygóról van szó, hiszen a Szaturnusz vagy a Jupiter sűrűsége 1 g/cm3-hez közeli.
A tömegadatok és a bolygó egyéb fizikai jellemzői alapján a szakértők modellezték a planéta vélhető szerkezetét. A kutatók úgy gondolják, hogy a bolygó apró, fémes maggal rendelkezhet, amit vastag, rétegben kőzetanyag fed. És a legjobban passzoló modell alapján rengeteg víz van rajta: a vizsgálatok szerint a bolygó tömegének 22 százalékát víz adhatja.
A Föld esetében a víz tömegaránya 1 százalék alatti, vagyis a kérdéses exobolygón a modellek alapján jelentősen több víz van a Földhöz képest is. Mivel a víz a körülmények miatt minden bizonnyal folyékony, ez egy nagyon mély felszíni óceánt jelenthet. A modellek megerősítésére a legjobb eszköznek a James Webb űrtávcső kínálkozik, amely képes megvizsgálni a légkör összetételét, így látni fogja, ha vízpára van az atmoszférában. Reméljük, hogy hamarosan kiderül, így van-e.
