szeptember 15. 13:56 – A Cassini utolsó jele 13:55:46-kor érkezett meg a Földre, vagyis az adás 12:32-kor indult útjára, amit 45 másodpercen belül követett a szonda megsemmisülése. A hajtóművek aktivitása alapján az űreszköz 13:54-kor lépett be a légkörbe, és a jelek szerint jó 40 másodperccel tovább kommunikált bolygónkkal, mint ahogy azt a szakértők várták.
A küldetésnek ezzel hivatalosan is vége van, de az adatok elemzése még évekig eltart, így teljesen azért ezt követően sem maradunk a Cassini-hírek nélkül. Mára viszont ennyi, köszönjük mindenkinek, aki velünk tartott!
szeptember 15. 13:49 – Már a 20. kör magasságában, az utolsó rádiójel pedig már átlépte a Mars pályáját.
szeptember 15. 13:42 – Most érkeznek meg a Földre az utolsó percek részletes telemetriai adatai, amelyek rendkívül sokat elárulhatnak a Szaturnusz légkörének sűrűségéről. A Cassini 83 perce 5000 kilométer magasan volt a felhők felett, a 30. északi szélességi kör magasságában.
szeptember 15. 13:31 – Addig is, itt az utolsó felvétel a Titánról, és annak sűrű légköréről. A hold felszínén 2005 januárja óta ott üldögél az európai fejlesztésű Huygens landolóegység, amelyet a Cassini szállított a Szaturnusz rendszerébe.
szeptember 15. 13:07 – Közben elkezdődött az NASA közvetítése is, ahol élőben mutatják majd, hogy mikor szakad meg az adás. (Ami, ahogy korábban írtuk 13:54 körül várható.)
szeptember 15. 12:37 – A szonda törmeléke nagyjából a gyűrűk síkjában elérte a felső felhőréteget. A Cassini megsemmisült, de pályafutásának utolsó rádiójelei még a Föld felé utaznak.
szeptember 15. 12:33 – A Cassini mostanra az előrejelzések szerint útjára indította utolsó rádiójeleit, és éppen darabjaira hullik a Szaturnusz felhői felett, nagyjából 1500 kilométeres magasságban.
szeptember 15. 12:31 – A menetrend szerint a Cassini belépett a Szaturnusz légkörébe, 2200 kilométerre jár a felső felhőrétegtől, és beindította segédhajtóműveit, hogy minél tovább egyenesben maradjon, és így az utolsó pillanatokig a Föld felé tudja irányítani antennáját. Hogy ezt mennyi ideig sikerül megvalósítani (a szakértői előrejelzések szerint 1–2 percig), arról nagyjából 84–85 perc múlva értesülhetünk, amikor a Cassini utolsó adása megérkezik bolygónkra, jóval a szonda megsemmisülése után.
szeptember 15. 11:37 – Egy órával a megsemmisülés előtt itt tart a Cassini:
szeptember 15. 11:00 – Pár perce megérkeztek az immár légköri szondává átalakult Cassini első élő jelei. Az űreszköz az utolsó órákban pár másodpercen belül, 3,4 kilobájt/másodperces átviteli sebességgel továbbítja a begyűjtött adatokat, így a kapcsolat fennállásának végéig információkat közölhet műszereinek mérési eredményeiről. A jeleket a Mélyűri Hálózat két ausztrál műszere, egy 70 és egy 34 méter átmérőjű parabolaantenna veszi.
szeptember 15. 10:35 – Nagyjából két óra van hátra a Cassininek, mielőtt megsemmisül a Szaturnusz légkörében. A szonda jelenlegi távolsága 164 ezer kilométer a bolygótól, amelyhez több mint 72 ezer km/órás sebességgel közeledik.
szeptember 15. 9:55 – ... ez pedig az Enceladusról készült utolsó képekből létrehozott animáció (Emily Lakdawalla munkája), ahogy a jeges hold a Cassini nézőpontjából lenyugszik a Szaturnusz mögé.
szeptember 15. 9:39 – A szonda az éjjel megkezdte az utolsó képek hazasugárzását, ezekből készült az alábbi mozaik is, amely valószínűleg hosszú ideig az utolsó közeli portré lesz az óriásbolygóról. A képet a szeptember 13-án, látható fényben készült nyers felvételekből rakta össze Jason Major. A színek a kalibrálás hiánya miatt nem valósághűek.
szeptember 15. 9:27 – A Cassini mintegy 225 ezer kilométerre van a Szaturnuztól, amelyhez 60 ezer km/órás sebességgel közeledik. A légkörbe lépésig még nagyjából három óra van hátra. A szonda mostanra a tervek szerint átállt a (szinte) valós idejű adattovábbításra, vagyis másodperceken belül továbbküldi az adatokat a Föld felé, ahogy azokat beszerezte. Az új üzemmódban küldött első adatok bő egy óra múlva érkeznek meg a Földre.
***
szeptember 14. Húsz űrben töltött év után pénteken véget ér minden idők egyik legsikeresebb űrprojektje, a Cassini küldetése. Az 1997-ben útjára indult szonda 2004 óta vizsgálja a Szaturnusz rendszerét, naponta szállítva az új fotókat és méréseket az érdekfeszítő égitestről és kísérőiről. És a világhálón keresztül mindannyiunkhoz közelebb hozta a bolygókutatást is.
A búcsú különösen fájó annak tudatában, hogy a Cassini végével egyetlen űrszonda marad, amely a gázóriások felderítését végzi: a Juno, amely a Jupiter körül kering. És ha ez utóbbi küldetés is véget ér (a jelenlegi menetrend szerint 2021 júliusában), és esetleg nem hosszabbítják meg, több éves szünet következhet a négy külső bolygó robotszondás vizsgálatában.
A következő beütemezett küldetés, a Jupiter jeges holdjának vizsgálatára szánt Europa Clipper, ugyan a tervek szerint 2022-ben indul, de jelenleg nagyon kevés az esély arra, hogy ez a menetrend tartható lesz. A szondát ugyanis a NASA fejlesztés alatt álló hordozórendszerével, a Space Launch Systemmel (SLS) akarják útjára indítani, amelynek első éles repülését éppen most halasztották el 2019-re. A küldetésben további késéseket okozhat, hogy azzal egy időszakra van ütemezve az SLS és az Orion űrhajó első emberes útja is, és sokan kételkednek abban, hogy a NASA képes lesz párhuzamosan két működő hordozót is időre legyártani.
Minden jel arra mutat tehát, hogy a csillagászok és az űrkutatás iránt érdeklődők több éves hiátusra számíthatnak, ami a külső bolygók felfedezését illeti. Hasonló szünetre utoljára az 1970-es években került sor, és azóta szinte minden évben volt egy szonda, amely legalább elrepült az egyik óriásbolygó közelében.
A borús jövővel kapcsolatos kesergésen túllépve térjünk vissza a Cassinire, és annak utolsó óráira. A szonda hónapok óta egyre közelebb merészkedik a Szaturnuszhoz, hogy a küldetés zárásakor belépjen, és elégjen annak légkörében. Erre azért van szükség, hogy még véletlenül se csapódjon bele az óriásbolygó jeges holdjainak valamelyikébe, amelyek a legjobb esélyt jelenthetik arra, hogy életet találjunk a Földön kívül. A Nagy Finálé keretében a szonda így először külső gyűrűsúroló pályákon haladt, vagyis a gyűrűrendszer külső peremének közelében haladt el, majd bolygó és a gyűrűrendszer közötti, néhány ezer kilométer széles rést vette célba.
A Nagy Finálé utolsó része szeptember 11-én vette kezdetét, amikor a Cassini 120 ezer kilométerre közelítette meg a Titán nevű holdat. Az égitest gravitációja úgy módosította a szonda pályáját, hogy az a következő kör során elkerülhetetlenül olyan mélyen hatol be a Szaturnusz légkörébe, ahonnan már nincs visszatérés. A szonda egyébként az utóbbi négy teljes pálya során már olyannyira megközelítette a bolygót, hogy rövid időkre már belépett az atmoszférába.
A Cassini ma készíti el karrierje utolsó fotóit, az utolsó légköri belépéskor ugyanis már nem fog fényképezni, mivel ha a felvételek hazaküldésére fordítanák az utolsó pillanatok kommunikációját, nem lenne lehetőség a többi tudományos adat továbbítására. A szonda végső felvételein így a Szaturnusz és gyűrűi látszódnak majd, és készül egy sorozat a bolygó mögé lenyugvó Enceladusról, a Titánról és a gyűrűkben rejtőző pici holdakról is.
A legvégső szakasz 3 és fél órával a légköri belépés előtt, vagyis pénteken, közép-európai idő szerint délelőtt 9-kor kezdődik meg, amikor is a szonda rendszerei olyan üzemmódra állnak át, hogy a friss mérési adatokat pár másodpercen belül továbbítják a Föld felé, szemben az eddigi rendszerrel, amely során elraktározták ezeket későbbre, amikor volt idő azokat nyugodtan hazaküldeni. Így a Cassini élete végső óráiban gyakorlatilag egy légköri szondává alakul át, amely szinte valós időben továbbítja méréseit.
A légkörbe való alámerülés során a 12 műszerből 8 fog működni: köztük az összes magnetoszferikus és plazmaműszer, az infravörös és az ultraibolya spektrográf, és persze a kommunikációs modul. A legjobban várt mérés az lesz, amikor a Cassini közvetlen módon vizsgálja a Szaturnusz légkörének összetételét és szerkezetét. Ez már a korábbi légköri alámerülések során is megtörtént, így a szakértők rövidesen sokkal többet fognak tudni a bolygó felső légköréről. A szonda ezen túl a hőmérsékletet, a mágneses mezőt és a plazmasűrűséget is monitorozza az utolsó másodpercekig.
A tervezett menetrend szerint (amely néhány perccel módosulhat a légköri viszonyok függvényében) a Cassini szeptember 15-én, közép-európai idő szerint 12:31-kor lép be az óriásbolygó légkörébe, erről azonban a távolság miatt csak 83 perccel később, 13:54-kor fogunk értesülni. Ezt követően a szonda segédhajtóművei igyekeznek minél tovább egyenesben tartani az űreszközt, hogy az képes legyen kommunikálni a Földdel, de a szakértők úgy becsülik, hogy a légkör határának átlépése után nagyjából egy-két perccel örökre megszakad a kapcsolat.
Erre várhatóan 1500 kilométerre a felső felhőréteg fölött kerül sor, így az utolsó jel nagyjából 13:55 körül fog megérkezni a Földre. A Cassini azonban eddigre régen megsemmisül. Miután kibillen stabil helyzetéből, egyre hevesebb bukdácsolásba kezd, miközben a légkör egyre sűrűbb rétegeibe hatol be. Először csak kisebb darabok törnek le róla, majd a légellenállás hatására meteorként felizzik, és teljesen széthullik, nagyjából a felső felhőréteg elérésekor. A szonda darabjai ezután mélyebbre süllyednek az atmoszférában, ahol az intenzív nyomás és hő hatására gyakorlatilag atomjaikra hullanak, és szétoszlanak a bolygó belsejében.
Az utolsó órák eseményeiről itt is folyamatosan közvetítünk majd, és a küldetés vége az ezen az oldalon felsorolt linkeken is követhető.
