Vírusmesék − a kanyaró, az ebola és a többiek

A kanyaró a legfertőzőbb vírusok egyike, ennek ellenére azonban sokkal egyszerűbb lenne mindörökre felszámolni, mint például az ebolát.

Vírusmesék − a kanyaró, az ebola és a többiek

1. oldal

Tavaly októberben guineai nő oly sok honfitársához hasonlóan belehaltaz ebolába. Két gyermeket hagyott hátra maga után, egy 2 és egy 5 éves kislányt, akiket egyik rokonuk magával vitte otthonába, Mali északnyugati részére. Az asszony nem tudhatta, de a kisebbik gyermek szintén fertőzött volt, és mire megérkeztek céljukhoz, már magas lázzal rendelkezett, az orra folyamatosan vérzett, és pár napon belül ő is belehalt a betegségbe.

Az asszony, a kislány testvére és a gyerekek nagybátyja, akik három napon és több mint 1100 kilométeren utaztak együtt zsúfolt buszokon és taxikban ülve a beteggel, nem fertőződtek meg, ahogy azok az idegenek sem, akikkel az út során találkoztak. A kislány halála után mindenki rettegve várta, hogy Maliban is felüti a fejét a járvány, ám a fertőzés más betegeknél nem jelentkezett.

Másik vírusos történetünk sok szempontból hasonlóan kezdődik, de gyökeresen másképp folytatódik. Egy szép decemberi napon valaki ellátogatott a kaliforniai Disneylandbe. Az azóta nulladik betegként aposztrofált személy kiléte egyelőre ismeretlen, és ő maga valószínűleg nem is tudta, hogy a kanyaró vírusát hordozza, hiszen a tünetek megjelenésére csak több nappal a fertőzést követően kerül sor. Ez a beteg egy ártatlan kis séta során több tucat embert fertőzött meg, majd ezek is újabb embereket betegítettek meg. Január végére a Disneylandből kiinduló járvány eseteinek száma elérte a 94-et, és a betegek száma várhatóan tovább fog növekedni.

A két eset kiválóan példázza, hogy a vírusok mennyire eltérőek lehetnek. Az ebolajárvány hírei kétségkívül ijesztőek és elszomorítóak, ugyanakkor a vírus maga kifejezetten nehezen fertőz. A kanyaróvírus ezzel szemben a leggyorsabban terjedő kórokozók egyike a Földön. Sikerét nem egyetlen dolognak, hanem sok apró adaptációnak köszönheti.

A kanyaróvírus modellje

Bár a kanyaróvírus biológiáját részletesebben csak az utóbbi években kezdték felderíteni, fertőzőképességével már a 19. században is tisztában voltak a szakértők. 1846-ban egy dán orvos, Peter Panum volt az első, aki részletesen dokumentáltaegy járvány kirobbanását. A Feröer-szigeteken zajló járvány során a betegség villámgyorsan terjedt át egyik faluról a másikra. Egyetlen lakos elég volt ahhoz, hogy egy-egy települést megfertőzzön. A betegek magas lázzal rendelkeztek, és csak úgy fürödtek az izzadtságban. Panum leírása szerint látni lehetett, ahogy a takaró felemelését követően felhőkben párolog a páciensekről a víz.

Panum ebben a külvilágtól elzárt környezetben sok érdekes megfigyelést tett a betegség terjedésével kapcsolatban. Ha valakin egy háztartásban jelentkeztek a kiütések, a család többi tagja két héttel később kezdett megbetegedni. A szakértő becslése szerint minden fertőzött átlagosan további 7−9 embernek adta tovább a betegséget. Napjainkban ezt a számot a kanyaró esetében jóval magasabbra, 12−18-ra becsülik, az ebolavírusnál ugyanakkor csak 2 körül van az érték.

Panum megfigyelései még inkább bámulatra méltóak, ha tekintetbe vesszük, hogy nem tudta, mi okozza a betegséget. A vírusok működését csak fél évszázaddal később kezdték megérteni a szakértők, a kanyaróvírust pedig csak száz év elteltével, 1954-ben azonosították. Az azóta eltelt időszakban a szakértők rengeteget tanulmányozták a betegség kórokozóját, működésének igazi titkai azonban csak mostanában kezdik feltárni magukat.

Minden vírusnak három dolgot kell megtennie a fennmaradás érdekében: új gazdatestet kell találnia, másolatokat kell készítnie magáról, majd ezeket újabb gazdatestekbe juttatni. A kanyaróvírus mindhárom szakaszban igazi mestere „szakmájának”. A kanyaró közvetlen érintkezéssel vagy cseppfertőzéssel terjed, és a kötőhártyán vagy a légutak nyálkahártyáján keresztül jut be a szervezetbe. A tüdőhörgők falában élő immunsejtek védtelenek ellene, mivel a vírus rendelkezik azzal a molekuláris kulccsal, amely utat nyit számára ezen őrszemek belsejébe.

2. oldal

Odabent aztán új másolatokat készít magáról, amelyek megfertőzik a szomszédos immunsejteket is. A folyamat végül eléri a nyirokcsomókat, amelyek sejtjeinek megfertőzése után a kórokozó gyorsan elterjed az egész testben. Ha sikerül eljutnia az idegrendszerig, visszafordíthatatlan agykárosodást is okozhat.

Pár nappal a fertőzést követően a vírus megkezdi a felkészülést az újabb gazdatestek meghódítására. A kórokozó egyes képviselői felkúsznak az orrig, majd az immunsejtekből egy speciális fehérje révén, amelyet a vírus genetikai állománya kódol, átcsusszannak a hámsejtekbe. A hámsejtekben aztán lázas replikáció kezdődik, és a létrejövő nagy mennyiségű új vírus az orrüregbe ürül, ahonnan a kilégzéssel távozik. Ezek a vírusok a páciens saját felső légutait is tovább károsítják, így a beteg egyre jobban köhög és tüsszög, fokozva a levegőbe kerülő kórokozók mennyiségét.

A kanyarós betegek tehát szüntelenül vírusokkal telített apró cseppecskékből álló felhőket eregetnek, és az ezekben található kórokozók órákig életképesek maradnak, vagyis a földre vagy valamilyen más felületre esve viszonylag hosszú ideig veszélyt jelentenek. A kis cseppek egy része pedig a levegőben marad, és annak áramlatai egészen távoli áldozatokhoz is elviheti a fertőzést.

A vírust a betegekben kitermelődő elképesztő számú másolat, és légutak mélyére való bejutás képessége teszi kiemelkedően fertőzővé. Ha valaki kanyarós lesz, a vele egy háztartásban élő, immunizációval nem rendelkező személyek 90 százalékos eséllyel szintén meg fognak betegedni. És mivel a fertőzöttek már napokkal az első tünetek megjelenése előtt is terjesztik a kórokozót, a vírus sok új gazdaszervezetbe eljuthat, mielőtt az első páciens rájönne, hogy beteg.

A későn érkező tünetek igazából csak akkor jelentkeznek, amikor a szervezet végre felismeri a kórokozó jelenlétét, és elkezdi felvenni a harcot a vírussal. A harc nagy része a fertőzött és az egészséges immunsejtek közt zajlik le, és akármi is lesz az eredmény, a küzdelem teljesen lemeríti a védekező rendszert. A vírusfertőzésből való felgyógyulást követően több hétre van szükség, amíg az immunrendszer visszanyeri eredeti erejét.

Kanyaróval fertőzött immunsejt

Ez egy rendkívül sebezhető időszakot jelent a betegek számára, hiszen könnyen elkaphatnak valamilyen más betegséget, amely ellen már nem biztos, hogy lesz mivel harcolniuk. A kanyarón átesettek esetében tehát a lábadozás során kapott ellátás minősége különösen fontos. Míg a fejlett országokban a betegek 0,1 százaléka hal bele a kanyaróba, illetve szövődményeibe (például a tüdőgyulladásba), a világ elmaradottabb vidékein 5−10 százalékos ez az arány, a zsúfolt menekülttáborokban pedig akár a 25 százalékot is elérheti.

Amíg a páciensek kiheverik a vírussal való találkozást, a kórokozó újabb gazdatesteket hódít meg. Mivel a fertőzés ténye egy egész életre szóló védettséget jelent a betegek számára, a vírusnak nagyon fertőzőképesnek kell lennie, hogy fennmaradhasson. Mindez azt is jelenti, hogy a kanyaró elleni védőoltás kiemelkedően hatásos. Ha a szervezetnek a kórokozó legyengített verziója révén megtanítjuk, hogy néz ki a vírus, a vakcina szintén életre szóló védelmet biztosít ellene.

Mindezen jellegzetességek együttesen azt eredményezik, hogy bár a kanyaró sokkal fertőzőbb, mint az ebola, vírusát jóval egyszerűbb lenne örökre felszámolni, mint a nyugat-afrikai járvány kórokozóját. Ennek az is az oka, hogy az ebolavírus az idő nagy részében különböző állatok közt terjed, és csak ritkán fertőz meg egy-egy embert, hogy aztán kisebb-nagyobb járványokat okozzon a helyi populációban. Az ebolajárványok megfékezésével tehát a vírus nem kerül kiirtásra, hanem mindössze visszahúzódik megszokott gazdaszervezetei körébe. A kanyaró kórokozója viszont kizárólag az embert fertőzi meg, vagyis ha fajunkat sikerülne vírusmentessé tenni, az azt jelentené, hogy a betegség soha többé nem térne vissza.

3. oldal

A kanyarófertőzés az emberek többségénél legfeljebb néhány hétig tart, így megfelelő elkülönítési procedúrákkal viszonylag könnyen útját lehet állni terjedésének. A betegség ellen ráadásul van még egy kiváló fegyverünk, hiszen létezik ellene hatásos védőoltás. Semmilyen betegség végleges felszámolása nem egyszerű persze, de a kanyaró esetében legalább a lehetőség adott. A megvalósítás azonban komoly elkötelezettséget igényelne minden nemzet részéről. Ha bármely ország lakosságának körében 95 százalék alatt van a beoltottak aránya, a vírus megtalálja a módját, hogy fennmaradjon a népességben, és emberről emberre terjedjen.

Ezt a magas oltási arányt még a fejlett országokban sem egyszerű megvalósítani, az emberiség azonban az elmúlt évtizedekben rengeteget tett a kanyaró elleni harc megnyerése érdekében. A védőoltást a hatvanas években kezdték el adni. Az évtized elején, a vakcina kifejlesztése előtt évente 7−8 millió gyerek halt bele a kórba. 2014-re ez a szám évi 145 ezerre csökkent. A Világegészségügyi Szervezet becslése szerint a 2000−2013 között a védőoltások 15,6 millió halálesetet előztek meg. További oltási kampányokkal, és a már létező oltási gyakorlatok folytatásával a szakértők szerint a következő évtized végére a felszámolás közelébe kerülhetne a betegség.

A Disneylandben kirobbant járvány ugyanakkor jelzi, hogy a kanyaróvírus milyen könnyen képes romba dönteni hosszú évek közegészségügyi erőfeszítéseit, ha erre lehetősége nyílik. 2000-re az Egyesült Államokban az oltások eredményeként olyannyira visszaszorult a kanyaró, hogy a vírus már nem volt képes az országon belül fennmaradni. Időről időre persze behurcolta valaki külföldről a kórokozót, de annak aztán nem volt hova terjednie, mert csaknem mindenki immunis volt vele szemben. Az utóbbi években azonban újra egyre több kanyarós esettel és járvánnyal találkozni, mégpedig a növekvő létszámú beoltatlan lakosságnak köszönhetően.

A kanyaró elleni védőoltást megkapók aránya ugyanis évről évre csökkenaz Egyesült Államokban. Az arizonai oktatási intézményekben az óvodás korosztály 9 százaléka nincs beoltva. Mivel az oltóanyagot visszautasítók sokszor egymás közelségében, egy közösségben élnek, olyan csoportok jönnek létre, amelyekben a vírus megvetheti a lábát, és könnyen újabb áldozatokat találhat magának.

Kanyaróval fertőzött hámsejtek (zöld) az orrban

Egy esetlegesen kirobbanó járvány pedig nem csak azok gyerekeit sújtja, akik valamilyen meggyőződésből nem kértek a védőoltásból, hanem azokat is, akik fiatal koruk vagy egészségi állapotuk miatt nem kaphatják meg az oltást. Ha mindenki, aki esetében ez megtehető, immunizálva lenne a betegség ellen, ez a veszélyeztetett csoport szinte teljes biztonságban lehetne.

A védőoltások beadatása tehát sok tekintetben a társadalommal szembeni felelősségünk része, saját magunkat immunizálva biztosítjuk ugyanis azok védelmét, akik esetében az oltóanyag nem jelent megoldást. A kanyaró vírusa elleni aktív védekezés ugyanakkor pusztán biológiai szempontból is fontos lehet. A kórokozó ugyanis kiterjedt rokonsággal rendelkezik.

A morbillivírusok csoportjának egyéb tagjai különböző állatok közt terjednek, nagyon hasonló módon ahhoz, ahogy a kanyaró is kifejti hatását, tehát az immunsejteket támadva meg. Fertőzőképességük is rendkívül hasonló, így több kutató is úgy véli, hogy a kanyaróvírus néhány ezer évvel ezelőtt ezen vad vírusok egyikeként kezdhette meg pályafutását. Az egyik elmélet szerint a kórokozó a háziasított állatok valamelyikéről kerülhetett át az emberre, a növekvő népességben pedig annyira jó érezte magát, hogy azóta is kiirthatatlannak bizonyult onnan.

Mivel a vad morbillivírusok esetében eddig egyetlen egy alkalommal sem figyeltek meg állatról emberre való fertőzést, ami kórokozók fertőzőképességét nézve igen hihetetlennek tűnik, a szakértők szerint elképzelhető, hogy a kanyaró elleni védőoltás ezen vírusok ellen is védelmet nyújt. Vagyis ezek az állatokat fertőző vírusok időről időre bejutnak a mi szervezetünkben is, ott azonban nem képesek szaporodni.

Lehetséges tehát, hogy az oltások beadását a kanyaró teljes felszámolása után is folytatni kell majd, hogy ne üsse fel a fejét valamelyik rokon betegség az emberi népességben. Ennek a kérdésnek a tisztázásához mindenképpen további vizsgálatokra lesz szükség a morbillivírusok körében, nehogy az egyik vírus kiirtásával csak helyet teremtsünk egy másik hasonló kórokozónak.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward