Utoljára látogatta meg a Cassini a Hyperiont

A Szaturnusz szivacsszerű felszínnel rendelkező, rendkívül alacsony sűrűségű holdja a Naprendszer legfurcsább égitestjei közé tartozik.

Utoljára látogatta meg a Cassini a Hyperiont

A Szaturnusz rendszerében keringő Cassini űrszonda május 31-én utolsó alkalommal közelítette meg a Naprendszer egyik legfurcsább kinézetű égitestjét, az óriásbolygó Hyperion nevű holdját. A látogatás során a szonda 34 ezer kilométeres távolságból készített felvételeket a szabálytalan alakú, leginkább egy óriási, lyukacsos szivacsra emlékeztető holdról, amely feltehetően egy ősi ütközés során keletkezett.

A krumpliszerű, sem állandó forgástengellyel, sem állandó forgási periódussal nem rendelkező Hyperion leghosszabb átmérője mentén 360 kilométeres. Mivel közel 1,5 millió kilométerre kering a Szaturnusztól, alapvetően kívül esik a Cassini fő vizsgálódási területén, így a szonda csak néhány alkalommal látogatta meg az elmúlt évtized folyamán. A legnagyobb megközelítésre a küldetés elején, 2005. szeptember 26-án került sor, akkor a Cassini 505 kilométerre repült el a kaotikusan bukdácsoló hold mellett.

2015. május 31.

Ahogy a május végén készült felvételeken is látszik, a hold felszínét elképesztő mennyiségű mély kráter borítja, amelyek kifejezetten szivacsszerűvé teszik kinézetét. Ez a kinézet azonban nem csak a felszínt jellemzi, a vizsgálatok alapján ugyanis a hold átlagos sűrűsége feleakkora, mint a vízé, ami azt jelenti, hogy az égitest belseje is kisebb-nagyobb lyukakkal van tele. Mivel a holdnak méretéhez képest nagyon kicsi a tömege, felszíni gravitációja is rendkívül alacsony. Ebből adódóan a becsapódó égitestek általában csak benyomják a felszínt, de nem szakítják át azt, az ütközéskor kirepülő anyag pedig sosem tér vissza a holdra, vélik a Cassini-csapat tagjai.

A kráterek nagy részének mélyén ugyanakkor valamiféle sötét foltok látszanak, amelyek első pillantásra ugyan árnyékoknak tűnhetnek, de nem azok. A Cassini vizsgálatai alapján ezen sötét részeket szénhidrogének alkotják, amelyek a szakértők elmélete szerint valószínűleg kívülről, a becsapódások eredményeként kerülhettek a holdra.

A Hyperionnal kapcsolatban nagyon sok tehát a kérdés, és mivel a Cassini küldetése a vége felé közeledik, hosszú időre a most közzétett felvételekjelenthetik az utolsó támpontot ezek megválaszolásához. A következő év során számos hasonló búcsúnak lehetünk tanúi, ahogy az űrszonda még egyszer utoljára végiglátogatja az óriásbolygó kísérőit utolsó tervezett akciója előtt. A 2017 szeptemberére tervezett „finálé” során aztán a szonda többször is bemerészkedik majd a Szaturnusz és annak gyűrűrendszere közé, hogy végre szemügyre vegye ezt a rejtélyes régiót is, és megmerítkezzen az óriásbolygó légkörében.

A Hyperion 2005 szeptemberében

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward