Egy közeli, fiatal csillag körüli porkorongban nemrégiben két nagy objektum ütközött össze. A kolosszális esemény során legalább egy kisebb bolygónyi törmelék került az égitestek körüli térbe, óriási porfelhőt hozva létre a rendszerben. A HD 166191 nevű csillag mindössze 325 fényévre van a Földtől a Nyilas csillagkép irányában. A csillag nagyobb és forróbb a Napnál, ráadásul nagyon fiatal is, alig 10 millió éves.
Az ennyire fiatal csillagokat rendszerint porkorong veszi körül, amely abból az anyagból formálódik, ami a csillag keletkezése során nem épült bele a központi égitestbe. Ez a protoplanetáris korong adja a későbbi bolygók anyagát. Az ilyen korongok általában nem túl nagyok, de az őket alkotó meleg por infravörös sugárzása elárulja jelenlétüket. Így történt ez a HD 166191 esetében is.
A csillagot a Spitzer űrtávcsővel tanulmányozták a csillagászok, akik kifejezetten a korongot akarták tanulmányozni, hogy megfigyeljék a bolygóképződés során abban zajló változásokat. A Spitzer 17 évig működött, mielőtt 2020 januárjában nyugdíjazták volna. Az űrtávcső 2015–2019 között minden évben két hónapig háromnaponta figyelte meg a kérdéses csillagot és annak környezetét, összesen több mint 100 különálló észlelést végezve.
A rendszerben semmi szokatlan nem történt egészen 2018-ig, amikor hirtelen megnövekedett az infravörös sugárzás mennyisége. A következő év során ez a sugárzás duplájára növekedett, ami óriási változást jelent. 2019-ben érte el csúcsát, és a Spitzer utolsó, nyári megfigyelésekor ehhez képest csak kicsit halványodott. A csillag maga ugyanakkor más hullámhosszokon nem változtatta meg fényességét, így hamar világossá vált, hogy a megnövekedett infravörös fény forrása valószínűleg nem a központi égitest.
A szakértők több lehetséges történés végigzongorázása után végül arra a következtetésre jutottak, hogy az eseményekre a legjobb magyarázat két formálódóban lévő bolygó ütközése. A két protobolygó egymásba rohanása nyomán óriási mennyiségű hő szabadult fel, forró törmelékkel árasztva el az égitestek körüli térrészt, és ezzel jelentősen megnövelve a protoplanetáris korong fényességét.
Érdekes módon a csillag látható fényességében az infravörös felfénylés ideje alatt két visszaesést is megfigyeltek, 142 nap eltéréssel. A csillagászok szerint arról lehet szó, hogy az ütközéskor formálódott porfelhő ekkor vonult át a csillag és a Spitzer között, átmenetileg lecsökkentve a csillag látható fényességét. A porfelhő periódusából úgy tűnik, hogy a protobolygók nagyjából a csillagtól 90 millió kilométerre ütközhettek össze, vagyis a nagyjából olyan messzire a központi égitesttől, mint ahol a Vénusz kering a Naphoz képest. A csillag elhalványodásából és újra felfényléséből pedig az is látszik, hogy a porfelhő gigantikus: legalább 3 millió kilométer átmérőjű.
Ennél valószínűleg jóval több anyag dobódott ki, mivel nem látunk rá átmérőjében a rendszerre. De a minimális anyagmennyiséggel számolva is legalább egy 400–600 kilométernyi átmérőjű égitesthez elegendő törmelék vetődött ki az űrbe, ami már törpebolygónyi mennyiség. A valódi anyagmennyiség azonban ennél minden bizonnyal sokkal több, és elérheti a bolygónyi tömeget. Hogy a Spitzer által megkezdett megfigyeléseket lehet-e majd folytatni, és ha igen, mikor, az jelenleg kérdéses, mivel a James Webb megfigyelési ideje már most is nagyon be van táblázva, és egy ilyen porfelhő, legyen bármilyen izgalmas is, valószínűleg egy darabig nem fog prioritást élvezni. De reméljük előbb-utóbb sorra kerül.
