Korábban már beszámoltunka Harvard kutatói által fejlesztett piciny origami-robotokról, amelyeket rétegeléssel, vágással és hajtogatással állítottak elő a mérnökök, lehetőséget teremtve a rovarszerű mikrorobotok olcsó és gyors gyártásának megvalósítására. A 18 anyagrétegből létrehozott robotméhek a térbeli mesekönyvek mintájára, egy mozdulattal állnak össze röpképes szerkezetekké, hogy aztán a legkülönbözőbb célokra legyenek használhatók, és többek közt egy valódi méhraj viselkedésének modellezésére, vagy a nagy arányban pusztuló méhpopulációk pótlására is alkalmasak lehetnek.
A RoboBeesfelhasználási lehetőségei nemrégiben tovább bővültek, a pici robot ugyanis, mint kiderült, gyakorlatilag minden átalakítás nélkül úszni is tud. Ehhez mindössze arra van szükség, hogy a víz alá merüljön (amiben alacsony testtömege enyhe hátrányt jelent), és ott a repülésnél megszokotthoz képest némileg lassabb szárnycsapásokat végezzen. A robotméh tehát arra is képes, amire az igazi méhek nem, vagyis a víz alatt is tud repülni.
A méhek és más rovarok kezdetleges idegrendszerük révén rendkívül precíz repülésre és landolásra képesek. Robert Wood és kutatótársai a RoboBees-projekt révén ennek folyamatát szeretnék jobban megérteni, vagyis azt próbálják kideríteni, hogy az állatok hogyan tudnak olyan gyorsan alkalmazkodni a szárnyakat körülvevő változékony aerodinamikájú környezethez. Ezen kutatás részeként most a robotméhek vízi képességeit is tesztelték, és mint kiderült, a repüléshez és az úszáshoz nincs is szükség olyan eltérő mozgásokra, csak ezek frekvenciáján kell változtatni a közeg függvényében, ez pedig a jövőbeli hasonló fejlesztéseknél is fontos szempont lehet.
