Űrlabdák

Az infravörös tartományban vizsgálódó Spitzer űrtávcső segítségével a csillagászok először azonosítottak szilárd halmazállapotú, focilabda formájú fulleréneket az űrben. 

Űrlabdák

Az infravörös tartományban vizsgálódó Spitzer űrtávcső segítségével először azonosítottak szilárd halmazállapotú, buckyball névre keresztelt, hatvan atomos, focilabda formájú szénmolekulákat, úgynevezett fulleréneket az űrben. A különleges molekulák az elemi szén allotróp módosulatai, melyeket 25 évvel ezelőtt állítottak elő laborban először.

Nevüket egy építész, Buckminster Fuller tiszteletére kapták, aki hasonló szerkezeti felépítésű geodetikus kupolákat tervezett. Eddig is feltételezték, hogy a fullerének szilárd formában is megtalálhatók az űrben, de ezt megfigyelni korábban nem sikerült.

„Megtaláltuk az ismereteink szerint legnagyobb űrben létező molekulát” ‒ mondta el Jan Cami csillagász. „Nagyon izgatottak vagyunk, mivel a fullerének különleges tulajdonságaik révén fontos szereplői lehetnek számos űrbéli fizikai és kémiai folyamatnak.” A felfedezésről beszámoló tanulmány a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című folyóiratban jelenik meg.

A fullerének leggyakoribb formája a hatvan szénatomból felépülő változat. Ez egy öt- és hatszögekből álló gömbszerű formát vesz fel, amely pontosan olyan, mint a tipikus focilabda. A kutatócsoport észlelt néhány 70 atomos változatot is, ezek kissé elnyújtott alakot vesznek fel.

A kutatók egy 6500 fényévnyire található kettőscsillag-rendszer körül észlelték a molekulákat, olyan nagy mennyiségben, hogy abból 10 ezer Mount Everestet lehetne felépíteni. A fullerének összetapadva „nagyobb” részecskéket alkotnak, de több millió darab együttesen sem éri el a hajszálnyi vastagságot. 2010-ben már észleltek gáz halmazállapotú fulleréneket az űrben, a mostani felfedezés molekuláinak színképe azonban némileg eltér, amiből arra következtetnek a kutatók, hogy a szénmolekulák szilárd halmazállapotúak.

Ahogy Cami elmondta, a Spitzer jókor nézett jó helyre, mivel egy évszázad múlva ezek a fullerének talán már túl alacsony hőmérsékletűek lesznek az észleléshez. „Nem terveztük a felfedezést. De amikor megláttuk a spektroszkópia eredményeit, rögtön tudtuk, hogy az egyik legkeresettebb molekulatípusra bukkantunk.”

Eiji Osawa japán professzor jósolta meg elsőként a focilabda alakú fullerének létezését 1970-ben, de laborkörülmények között csak 1985-ben sikerült ezeket megfigyelni. A kutatók öregedő, szénben gazdag csillagok felszínkörnyéki összetételét modellezték, amely a mérések szerint szénláncokat is tartalmaz. Ezek a kísérletek meglepő módon nagy mennyiségű buckminsterfullerén keletkezését eredményezték. Harry Kroto, Bob Curl és Rick Smalley 1996-ban kémiai Nobel-díjat kaptak felfedezésükért. A molekulákat azóta természetes körülmények között is azonosították, többek közt a koromban, sziklarétegekben és meteoritokban.

A molekulák kutatását nagy érdeklődés kíséri különleges tulajdonságaik miatt. A lehetséges alkalmazási területek a hadiipartól kezdve, a gyógyászaton át, a félvezetők gyártásáig terjednek.

 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward