Űridőjárás-jelentés

A körülöttünk lévő űr időjárását alapvetően meghatározza a naptevékenység függvényében változó napszél, illetve a magnetoszféra, az ionoszféra és a termoszféra aktuális állapota.

Űridőjárás-jelentés

Napkitörés és napszél

Jelentős méretű napkitörés történt a héten, amely a mérések szerint az elmúlt hét év legnagyobb ilyen eseménye volt. Az ilyen kitörések oka, hogy zavar keletkezik a napkorona mágneses terében, a térszerkezet hirtelen megváltozásával jelentős mennyiségű energia szabadul fel és a kiegyensúlyozatlan mágneses erőhatásoknak köszönhetően a korona anyagának egy része kidobódik a bolygóközi űrbe.

A körülöttünk lévő űr időjárását alapvetően meghatározzák a naptevékenység függvényében változó napszél, magnetoszféra, ionoszféra és termoszféra aktuális állapotai. Mindezek hatással vannak az űrben keringő eszközök teljesítményére és megbízhatóságára, továbbá aktív időszakban hatással lehetnek a földi telepítésű technikai eszközök működésére és ezen keresztül az emberek életére is.

A Nap kétféle sugárzást bocsát ki: elektromágneses és részecskesugárzást. Az első melegíti az alsó légkört, az óceánokat és a szárazföldet, így felelős a hőmérsékletkülönbségek nyomán kialakuló légmozgásokért. A második fajta sugárzás töltött atomokból és szubatomi részecskékből áll, ezt más néven napszélnek nevezzük. A napszél részecskéi az egész Naprendszerre kiterjesztik központi csillagunk mágneses terét, ezt a területet nevezzük helioszférának. Állandóan áramlik és változik, intenzitása befolyásolja a sarki fény mértékét, de befolyásolhatja a földi és űrbéli kommunikációs eszközöket vagy például az energiaellátást is.

Űrhajósok az űrviharban

A napkitörés abban különbözik a napszéltől, hogy nem a Nap teljes felületén alakul ki. Ilyenkor nagyságrendileg egymilliárd tonnányi anyagmennyiség hagyja el a Napot 1000 km/másodperc sebességgel. Amennyiben a Föld felé mozog, két napon belül űrvihar alakul ki bolygónk körül. A Föld mágneses tere és a légkör minket megvéd az intenzív részecskesugárzás negatív hatásaitól, és a Nemzetközi Űrállomás űrhajósainak sem kell aggódniuk, amennyiben az állomás területén maradnak. Az űrállomás fala ugyanis nem engedi át ezen részecskéket.

Az űrhajósok életére sokkal nagyobb veszélyt jelent a napkitöréseknél a kozmikus sugárzás: ez főként a Naprendszeren kívülről származó nagy energiájú részecskéket tartalmaz, amelyek szupernóva-robbanásokkor, fekete lyukak keletkezésekor vagy más hasonlóan heves folyamatokban jöttek létre. Ezek ellen nincs ismert védekezési mód, így az asztronauták fokozottan ki vannak téve a kozmikus sugárzás hosszú távú káros hatásainak. A Nemzetközi Űrállomást szerencsére nagyrészt megvédi a Föld mágneses tere, a héten zajló űrvihar pedig további pozitív hatásokkal jár ebből a szempontból: megfigyelték ugyanis, hogy az aktív naptevékenység hatására a galaktikus kozmikus sugárzás lecsökken, mivel a Napból kiáramló részecskék „kiszorítják” a galaktikus eredetűeket a rendszerből. A jelenség neve Forbush-csökkenés. Így ironikus módon az űrhajósok napkitörés idején nagyobb biztonságban vannak, mint egyébként. Tervek vannak arra vonatkozólag, hogy a jövőbeli emberi részvételű űrexpedíciókat is naptevékenységi maximumokra fogják időzíteni, hogy kihasználják eme időszakok pozitív hatásait.

A napkitörések osztályozása

A naptevékenység 11 éves ciklusokat mutat. Aktivitásának minimuma idején a Nap mágneses tere nagyjából dipólusnak felel meg. Az ezt követő 5‒6 éves időszakban a mágneses tér egyre bonyolultabbá válik, ennek során gyakori a kiegyensúlyozatlanságok kialakulása, ami intenzív naptevékenységhez vezet. A napmaximum után következő években aztán a tér visszarendeződik egyszerűbbé. A legutóbbi napminimum 2009‒2010-ben volt, így ismét intenzív időszakot élünk meg.

A napkitöréseket a földrengésekhez hasonló logaritmikus skálán osztályozzák a felszabadult energia mértéke szerint. Az A osztályú alig nagyobb csillagunk átlagos háttéraktivitásánál (10ˆ-7 W/négyzetméternél kevesebb a 100‒800 pikométeres hullámhosszon mért röntgensugárzásban a Föld közelében); a B és C kategóriájúak nem képesek befolyásolni a földi eseményeket (10ˆ-7 ‒ 10ˆ-5 W/mˆ2); az M osztályba tartozók rádiózavarokat okoznak, a sarkvidéken megnövelhetik a repülőgépeken utazók sugárterhelését (10ˆ5 ‒ 10ˆ-4 W/mˆ2); az X osztályúak pedig az ennél is nagyobb energiájú események. Az egyes osztályokon belül 9 alosztályt különböztetnek meg, így például egy X2-es kitöréskor kétszer annyi energia szabadult fel, mint egy X1-es jelűnél. A január 23-án bekövetkezett napkitörés M8,7-es besorolást kapott, ami igen erősnek számít.

 

Sarki fények

Az eddigi legerősebb megfigyelt kitörés 1859. szeptember 1-jén következett be. Ez szabad szemmel is látható volt egy fényvillanás formájában. Az ezt követő sarki fényt még Kuba és Hawaii magasságában is látták, és állítólag a mágneses viharban kigyulladtak egyes telegráfrendszerek. A napkitörés részecskéinek nyomai a mai napig detektálhatók Grönland jegében. A legnagyobb műszeresen megfigyelt kitörés 2003. november 4-én történt, és erősségére csak következtetni lehet, mivel a mérést végző GOES-műhold műszerei X28-nál felmondták a szolgálatot. Az ionoszférára kifejtett hatásai alapján utólag az X45-ös kategóriába sorolták.

A napkitörések leglátványosabb következménye kétségkívül a sarki fény intenzitásának megnövekedése. A Föld mágneses tere a napszélből és a galaktikus kozmikus sugárzásból származó részecskék nagy részét eltéríti ugyan, de ezek a mágneses pólusok környékén bejutnak a légkörbe, ahol ütköznek annak atomjaival, ionizálják és gerjesztik ezeket, a gerjesztett atomok pedig látványos fénykisugárzással térnek vissza alapállapotukba. (A következő link az Aurora Sky Station élő webkamerájához vezet, ahol éjjelente bárki részesülhet a nem mindennapi látványban.) Erős naptevékenység idején egyrészt mennyiségileg is több részecske jut be a légkörbe, másrészt ezek mágneses vihart okoznak, amelynek hatására ideiglenesen megváltozik a magnetoszféra szerkezete, így a sarki fény alacsonyabb szélességi körökön is láthatóvá válik. A mostani napkitörés után Európában Oroszországból, Dániából, Skóciából, Angliából és Norvégiából volt észlelhető a sarki fény.

További sarki fény fotókért, illetve az aktuális űrbéli időjárásra és eseményekre vonatkozó információkért érdemes ellátogatni a spaceweather.com oldalra.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward