Az elmúlt két évtizedben a potenciálisan élhető planéták után kutatók elsősorban a Földhöz hasonló bolygókra koncentráltak, Naphoz hasonló csillagok körül. Ez nem véletlen, hiszen az ilyen rendszerekben keringő kőzetbolygókról tudjuk a legpontosabban, hogy milyen körülmények szükségesek a felszínükön az élethez, vagyis hogy elvileg létezhessen folyékony víz rajtuk.
Több ilyen jelöltet sikerült is találni, de egyelőre nagyon kevés olyan bolygót ismerünk, amely elvileg alkalmas lehet az életre. Nikku Madhusudhan, a Cambridge-i Egyetem kutatója és kollégái azonban azonosítottak egy egészen új bolygótípust, amely az eddigi vizsgálatok szerint sokkal gyakoribb, mint a Földhöz hasonló bolygók, és sokkal könnyebben tanulmányozható. Az új típusba olyan óceánnal borított világok tartoznak, amelyek a Földnél nagyobbak, de a Neptunusznál kisebbek, és hidrogénben gazdag légkörrel rendelkeznek. És ami még fontosabb, elképzelhető olyan hőmérséklet a felszínükön, amely mellett folyékony állapotú a víz, vagyis elvileg megfelelő körülmények között alkalmasak lehetnek az életre.
Madhusudhan és társai hiceán bolygóknak keresztelték el a típusba tartozó planétákat a hidrogén és az óceán szavak összevonásával. A kutatók szerint az ide tartozó égitestek sugara a földi akár 2,6-szorosa lehet, tömegük pedig tízszerese lehet bolygónkénak. Ez jelentősen nagyobb méretet jelent az eddigiek során élhetőnek ítélt planétáknál.
A kutatók a hiceán bolygókra vonatkozó élhető zónát is megvizsgálták, vagyis hogy az ilyen planéták milyen távolságban lehetnek csillaguktól ahhoz, hogy rajtuk folyékony víz létezhessen. A számítások szerint az ilyen égitestek esetében az élhető zóna jelentősen nagyobb, mint a Földhöz hasonló bolygóknál.
Ennek egyik oka, hogy ennyire nagy égitesteknél olyan elrendezés is elképzelhető, hogy a bolygó kötött keringésű, vagyis mindig ugyanazon oldalát fordítja csillaga felé, és akkor ez az oldal ugyan alkalmatlan lesz az életre, de a másik, hűvösebb felén elképzelhető annak jelenléte. A másik ok, hogy a csillaguktól távolabb keringő hiceán bolygókon is létezhet folyékony víz, akkor is, ha nem éri őket elég fény, mivel belső hőjükkel melegíteni tudják a felszínt.
Mindez azt jelenti, hogy hiceán bolygókból több van, mint a Földhöz hasonló planétákból, és ezekből több is kering az élhető zónában. Az ilyen égitestek ráadásul több okból is könnyebben vizsgálhatók a jelenleg alkalmazott technológiákkal. Egyrészt nagyobb méretűek, így könnyebben észlelhetők, másrészt távolabb keringve is lehetnek élhetőek, így pedig már kevésbé vesznek el a csillag fényében.
Annak eldöntésére, hogy ezek a bolygók valóban hordozhatnak-e életet, először is azt kell meghatározni, hogy ennek milyen csillagászatilag észlelhető jele lehet. Madhusudhan és társai ezzel a kérdéssel is részletesen foglalkoztak, és azt állapították meg, hogy az ilyen bolygókon a földi biológiai jelzőmolekulák egy része, így az oxigén, az ózon és a metán jelenléte az élettől független folyamatokban is létrejöhet, így ezek nem alkalmasak az élet jelenlétének vizsgálatára. A földi körülmények között másodlagos anyagcseretermékeknek tekintett molekulák némelyike azonban alkalmas lehet erre, és a kérdéses molekulákat (dimetil-szulfid, dimetil-diszulfoid, metántiol, karbonil-szulfid) egy hidrogénben gazdag légkörben még könnyebb is észlelni, mint a földihez hasonló atmoszférában.
A csillagászok már több hiceánnak tűnő bolygójelöltet is azonosítottak. Ilyen például a K2-18 b, amely nyolcszor nehezebb a Földnél, és 124 fényévnyire, egy vörös törpe körül kering. Ez a planéta az elsők között lehet, amit a James Webb űrtávcső felbocsátása után megvizsgál. Madhusudhan szerint, amennyiben az említett biológiai jelzőmolelulák jelen vannak ennek a planétának a légkörében, azokat a James Webb detektálni tudja majd.
