Egy amerikai kutatócsoport emberi őssejtekből növesztett szívizomsejtekkel hozta helyre néhány szívelégtelenségben szenvedő majom szívét, és az eredmény azt sugallják, hogy a módszer az emberi betegek esetében is hasonlóan hatékony lehet. „A sejtek új szívizmot hoznak létre, amely beépül a szívbe, így az újult erővel kezd verni” – mondja Charles Murry patológia professzor, a kutatás vezetője. A kísérlet során a kezelt állatokban több mint 90 százalékosan helyreállt a normál szívműködés. Az embrionális őssejtekből nyert szívizomsejtek újra benépesítették az elhalt foltokat, csökkentve ezáltal a hegek méretét, és jelentősen javítva a szív működési hatásfokát.
A szívelégtelenség oka a legtöbb esetben az, hogy a szívroham során elzáródó erek által ellátott szívizom elhal. Mivel pedig a szívizom nem képes regenerálódni, ezeken a helyeken hegek alakulnak ki, amelyek nem húzódnak össze a szív többi részével együtt. Ennek nyomán a szív gyengül, és egy bizonyos ponton túl nem képes elég vért pumpálni a testbe a szervek oxigénnel való normális ellátásához. Ez az állapot a szívelégtelenség, amely általános levertséggel, gyengeséggel, légszomjjal jár együtt, és rendszerint korai halálhoz vezet. Világszerte 26 millióan szenvednek szívelégtelenségben, és jelenleg semmiféle mód nincs arra, hogy az elhalt szívizom miatti elégtelen működést helyreállítsák a szakértők.
Az új módszer azonban pontosan ezzel kecsegtet. A kutatók rhesusmajmokban szívrohamot idéztek elő, aminek következtében a bal kamra által kipumpált vérmennyiség mintegy 40 százalékkal csökkent, szívelégtelenséget okozva az állatoknál. A szakértők két héttel később embrionális őssejtekből növesztett szívizomsejteket fecskendeztek a friss hegek köré és belsejébe. Egy-egy állat nagyjából 750 millió szívizomsejtet kapott.
Négy héttel a kezelést követően az őssejtekkel nem kezelt kontrollcsoport tagjaiban a bal kamra által kipumpált vértérfogat változatlan volt, a kezelt állatoknál azonban 25 százalékkal nőtt. A vizsgálatok alapján a hegekben és környékén új, működő szívizom jelent meg, kolonizálva és lecserélve az elhalt terület mintegy harmadát. A következő három hónapban a kontrollcsoport tagjainál a bal kamra fokozatosan veszített hatékonyságából, a kezelt állatok viszont folyamatosan javultak, és szívük működése már egy hónap elteltével megközelítette az egészséges szintet.
Murry úgy véli, hogy a terápia embereknél is beválhat, és óriási változást hozhat a röviddel korábban szívrohamon átesett betegek kezelésében. Mivel a szívizomsejtek hosszúéletűek, egy ilyen terápia után elvileg nem lenne szükség újabb beavatkozásokra, és mivel a beültetett sejteket genetikailag univerzálisra szabnák, a kilökődéstől sem kellene félni. Murry úgy képzeli el a jövőt, hogy minden kórházban rendelkezésre állnának ezek a fagyasztott sejtek, amelyeket beadnának az infarktusos betegeknek, egyetlen kezeléssel megelőzve ezzel a szívelégtelenség kialakulását.
