Az amerikai FDA újabb diagnosztikai teszteket engedélyezett, amelyekkel egy-egy egyszerű nyálminta alapján is kimutatható a SARS-CoV-2 vírus jelenléte a szervezetben. A nyáltesztes megoldásokat elsősorban egyetemek fejlesztik, amelyek gyors, olcsó, biztonságos és megbízható módszert szeretnének az új tanévre visszatérő diákok tesztelésére.
Az ilyen módszerek egy része még a kísérleti fázisban van, másokat (pl. a Rutgers és a Yale tesztjét), ahogy említettük, már sürgősséggel engedélyezte az FDA. Mindegyikről elmondható, hogy szélesebb körű alkalmazásukhoz további kutatásokra van szükség (ilyenek Európában is folynak jelenleg), de ha beválnak, rendkívül fontos diagnosztikai eszközt jelenthetnek a járvány elleni küzdelem során.
Az orrból és garatból történő mintavétellel, amely jelenleg a legmegbízhatóbb módnak számít a vírus kimutatására, több probléma is van. Azon túl, hogy a módszer elég kellemetlen, ha szakértő veszi le a mintát, fokozottan ki van téve a fertőzés veszélyének. Ha pedig a páciens önmagán végzi el a mintavételt, nagy a hibázás valószínűsége, és könnyen előfordulhat, hogy nem lesz elegendő sejt a mintában az elemzéshez. Egy csőbe viszont jó eséllyel bárki bele tud köpni – képesítés nélkül is.
Ahhoz persze, hogy a nyálteszt működjön, elég vírusnak kell lennie a nyálban a fertőzés kimutatásához. A járvány elején a szakértők nem voltak biztosak abban, hogy a kórokozó milyen mértékben és a fertőzés mely fázisában jelenik meg nagyobb mennyiségben a szájban, így bizonytalan volt, hogy egy ilyen módszernek van-e értelme. Mivel más légzőrendszert érintő vírusok a torokban szinte mindig jelen vannak fertőzés és fertőzőképesség esetén, a SARS-CoV-2 kapcsán is logikusnak tűnt a torok sejtjeivel kezdeni az ellenőrzést, mivel ez biztos eredménnyel kecsegtetett.
Az utóbbi hónapok kutatásai aztán feltárták, hogy a vírus a nyálmirigyek receptorsejtjeit is előszeretettel fertőzi. Innen pedig igen valószínűnek látszott, hogy a nyálban is jelen van a vírus, ha jelen van a szervezetben. A kutatások jelenleg is folynak annak tekintetében, hogy a nyálmintákban hogyan alakul a vírusszint a fertőzés előrehaladtával, és hogy a kórokozó ilyen módon való kimutathatósága hogyan viszonyul az orr- és garatmintákból való kimutathatósághoz.
Az eddigi vizsgálatok alapján azonban úgy tűnik, hogy a minőségi tesztek esetében a nyálmintákból hasonlóan korai fázisban (azaz potenciálisan a tünetek megjelenése előtt) és hasonló érzékenységgel mutatható ki a fertőzés, mint a pálcával torokkból vett mintákból.
A nyál kapcsán ugyanakkor van egy probléma, amivel a torok sejtjei esetén kevésbé kell számolni: a nyál olyan bontóenzimeket tartalmaz, amelyek hamar kikezdhetik a vírus örökítőanyagát, ami a detektálás alapjaként szolgál. Így előfordulhat, hogy a nyálmintákhoz valamit hozzá kell majd adni vagy megfelelő hőmérsékleten stabilizálni ezeket a tesztelésig. Bár ehhez is kiterjedtebb vizsgálatokra van szükség, az előzetes eredmények ezen a téren biztatóak: azt mutatják, hogy a nyálmintákban hasonlóan stabilan marad meg a vírus, mint a torokból vett mintákban, amelyek megfelelő körülmények között több napig eltarthatók, és megőrzik diagnosztikai értéküket.
Mindez ráadásul lehetséges, hogy nem is lesz annyira fontos, hiszen a mintavétel mellett a vírus mintákból való kimutatása terén is fontos előrelépések történtek. A sztenderd PCR mellett mára gépesített, sokkal gyorsabb változatok is elérhetők, és új, olcsóbb, más metodológiával működő technikák is kifejlesztés alatt vannak. A Columbián és más laborokban például úgynevezett módosított LAMP-protokollokon dolgoznak, amellyekkel akár fél óra alatt kimutatható a nyálmintából a SARS-CoV-2 RNS-ének jelenléte.
Ha az RNS jelen van a mintában, annak színe – a Columbia tesztje esetén – vörösről sárgára változik. Az eredetileg magzati kromoszómaeltérések kimutatására kifejlesztett LAMP nagy előnye a gyorsaságon túl, hogy a PCR-rel szemben ennél nincs szükség ciklikus melegítésekre és hűtésekre, hanem a reakciók egységesen 63 °C zajlanak le, ami jelentősen leegyszerűsíti a szükséges technikai hátteret is.
A szakértők szerint a nyálmintás tesztelésnek akkor is helye lehet a koronavírus elleni küzdelemben, ha kevésbé hatékonynak bizonyul, mint a torokmintás tesztelés. Utóbbihoz ugyanis számos régióban továbbra is hiány van a mintavételi eszközökből és a szakképzett személyzetből, és akkor az elemzés nehézségeiről még nem is beszéltünk. Így bármi, ami leegyszerűsíti és elérhetőbbé teszi a tesztelést a lakosság számára, óriási változásokat hozhat.
