Hasonló észlelésre korábban sosem volt példa, nem véletlenül. A detektáláshoz az első bolygó mozgásának nagyon precíz, közvetlen monitorozására volt szükség, hiszen ebből derült fény arra, hogy a csillagon kívül egy másik tömeg is befolyásolja mozgását. Az exobolygók közvetlen észlelése pedig még mindig nagyon ritkának számít, hiszen a legtöbb planétát csak közvetett módon, például csillaga fényváltozásai alapján tudják megfigyelni a szakértők.
A Beta Pictoris gyakorlatilag a szomszédban van, mindössze 63 fényévre a Földtől, és a déli féltekéről szabad szemmel is látható. Az 1980-as években figyeltek fel arra, hogy a csillag fénye jelentős az infravörös tartományban, amiből úgy tűnt, hogy talán egy porkorong veheti körül. Ezt a kilencvenes években közvetlenül is sikerült megfigyelni, majd 2008-ban egy bolygót is találtak a rendszerben. Ennek jelenlétére először a korong belső szélének deformálódásából következtettek, majd közvetlenül is detektálták. A Beta Pictoris b kilencszer nehezebb a Jupiternél, és 1,5 milliárd kilométerre kering csillagától, amelyet 23 földi évente kerül meg.
A második bolygót, a Beta Pictoris c-t 2019-ben találták meg. Ez sokkal közelebb, mindössze 400 millió kilométerre kering csillagától, és a b jelű bolygóhoz hasonlóan nagy tömegű, így gravitációja a csillag mozgásán is észlelhető, a központi égitest ugyanis enyhén ing a bolygó miatt. Először ez alapján figyeltek fel a planétára, majd annak létezését közvetlen megfigyelésekkel is sikerült megerősíteni.
Ugyanezen bolygó jelenlétét most egy harmadik, eddig sosem alkalmazott módszerrel is kimutatták. Ha egy bolygó egy csillag körül kering, és nincs a közelben más jelentős gravitációs tényező, pályája elliptikus. Ha viszont egy másik bolygó is van a közelben, az „rángatja” az első bolygót, így a pálya el fog térni az ellipszistől. Elméletileg, ha rendszeresen kellően pontos megfigyeléseket végzünk az első bolygó pozíciójáról, ezek a periodikus perturbációk kimutathatók, és következtetni lehet a másik bolygó jelenlétére, illetve tulajdonságaira is.
Pontosan ezt tette egy kutatócsoport a chilei VLT egyik 8,2 méteres távcsövének GRAVITY nevű műszerének segítségével. Először kiszámolták, hogy milyen lenne a b jelű bolygó pályája, ha nem lenne másik bolygó a rendszerben, majd egy másik bolygó jelenlétével is modellezték az útját, és megpróbálták a modellekre ráilleszteni az észlelési adatokat. És a b bolygó tényleges mozgásából ki tudták mutatni, hogy valóban van egy másik bolygó a rendszerben. Ennek tömegére egy kicsit magasabb, 10 jupiternyi tömeget kaptak, mint a korábbi módszerekkel, de az adat bizonytalansága jelentős, így a korábbi mérések is bőven beleesnek a valószínű tartományba.
A vizsgálat azért kiemelkedően érdekes, mert rendkívül apró eltéréseket tudtak kimérni, és ezekből kimutatni a másik bolygó jelenlétét, ez pedig olyan esetekben is használható lehet a jövőben, amikor nem tudni, hogy van-e másik bolygó a rendszerben. A c jelű planéta különböző módszerekkel való észleléseinek összesítése alapján pedig minden korábbinál pontosabban meg tudták határozni ennek tömegét és pályáját. A friss adatokkal együtt úgy tűnik, hogy a belső bolygó tömege 8,89 ± 0,75 jupiternyi, átlagos pályasugara 402 millió kilométer, és a pályaideje 1221 nap.
