Új modell az emberi mobilitás leírására

Az elmúlt fél évszázad során számos társadalomtudós és városkutató próbálta leírni az emberek és javak városok, államok vagy országok közti áramlását. 

Új modell az emberi mobilitás leírására

Az elmúlt fél évszázad során számos társadalomtudós és városkutató próbálta leírni az emberek és javak városok, államok vagy országok közti áramlását. Modelljeikben a gravitációs törvény nevű statisztikai képletre támaszkodtak, amely két hely közti „vonzóerőt” méri. A formulát 1946-ban egy nyelvész, George Zipf alapozta meg Newton törvényét véve alapul, és modellje azon a feltételezésen alapul, hogy a két város közt megtett utazások száma a célállomás népességszámától és a városok távolságától függ.

A Zipf-féle gravitációs modellt széles körben alkalmazzák tehát az empirikus kutatások területén, a módszer azonban nem igazán eredményez pontos becsléseket. A kutatók minden új tanulmány esetében új változókat kénytelenek bevezetni, hogy a formula által kapott eredmények a valóságot tükrözzék. A technológiai fejlődés pedig újabb adatokat generál, így számos terület tudósai próbálkoznak a mobilitás kutatásának hatékonyabb megvalósításával.

Ezzel a céllal kezdett munkálkodni az MIT, a Northeastern és a Padovai Egyetem kutatóiból álló csoport is, akik jelentős hibát találtak a gravitációs modellben. Eredményeik alapján a két város közti távolság sokkal kevésbé fontos, mint a népességszám. A kutatócsoport ennek alapján egy új modellt alkotott, amely a bonyolultabb emberi motivációt is figyelembe veszi a mobilitás vizsgálatánál, ahelyett hogy egyszerűen feltételezné, hogy a nagyobb városok több embert vonzanak. A „sugárkörzeti modellt” (radiation modell) több különféle mobilitást kutató tanulmányon tesztelték, és jóval pontosabb eredményeket kaptak a gravitációs modell előrejelzéseinél, amely gyakran nagyságrendeket téved. A módszerről részletesen beszámoló tanulmány a Nature oldalain jelent meg.

Ahogy Marta González, a kutatás egyik résztvevője megfogalmazta: „Látni akartuk, hogy lehetséges-e pontosabbá tenni a gravitációs modellt anélkül, hogy minden egyes kutatás kedvéért változtatni kelljen rajta.” A kutatás vezetője Barabási Albert-László, erdélyi származású fizikus volt.

Dirk Brockmann, a Northwestern Egyetem kutatója szerint ez a tanulmány végre egy működőképes elméletet fogalmaz meg a mobilitás és migráció mozgatórugóiról néhány egyszerű feltevés alapján, és eredményei meglepő mértékben összecsengenek a mért adatokkal. (És jobb eredményeket adnak azoknál a kísérleti modelleknél is, amelyek a célállomás által kínált lehetőségeket ‒ pl. munkahelyek száma ‒ igyekeztek belegyúrni a formulába.)

A gravitációs modell alapján egy adott településről egy nagyobb városba „ingázók” száma a nagyváros népességszámától függ. Minél több a lakos, annál több utazást jelez előre a modell. Az utazások számának csökkenése figyelhető meg, ha egymástól távolabb elhelyezkedő településekről van szó. Az egyik nyilvánvaló probléma a gravitációs modellel, hogy nem veszi figyelembe a kiinduló város lakóinak létszámát, ami pedig limitálja a lehetséges utazások számát.

A sugárkörzeti modell ezt is számításba veszi azzal, hogy figyelembe veszi a kiindulási pontot körülvevő terület populációját egy olyan sugarú körben, amelyet a célállomás távolsága ad meg. A modell feltételezi, hogy az álláslehetőségek a populáció arányában állnak rendelkezésre az egész területen, és egy adott állás „vonzóságát” a népsűrűség és az utazási távolság alapján adja meg. A ritkán lakott területek lakóinak kevesebb munkalehetőség adódik közvetlen környezetükben, ezért ők hajlandóak (vagy kénytelenek) nagyobb távolságokba ingázni.

A sugárkörzeti modell pontosságát egy-egy Utah, illetve Alabama állambeli településpár ingázóin tesztelték. Minkét esetben hasonlóan nagy távolság volt a hasonló méretű kiinduló, illetve célállomások között. A gravitációs modell ezek alapján mindkét várospár esetében egyetlen ingázót jelez. A hivatalos adatok szerint 44 ingázó van Utah-ban, és 6 Alabamában. A sugárkörzeti modell a népsűrűséget is figyelembe véve 66 utah-i és 2 alabamai ingázót jelez, ami bőven az elfogadható hibahatáron belül van, mondja González.

A kutatók másfajta összeköttetéseken is tesztelték az új modellt ‒ államok közti ingázáson, városok közti migráción, városok közti telefonhívásokon Európában, államok, illetve városok között létező hajózási, illetve más szállítási útvonalakon ‒, és a modell alapján kapott eredmények minden esetben összecsengtek a valós adatokkal. 

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward