Új lehetőség a szívizmok gyógyítására

A szívrohammal kapcsolatban az az egyik legnagyobb probléma, hogy az emlősök szívizma nem nagyon képes regenerálódni. A szakértők most ezen igyekeznek változtatni.

Új lehetőség a szívizmok gyógyítására

A szívrohammal kapcsolatban az az egyik legnagyobb probléma, hogy az emlősök szívizom-szövete csak nagyon korlátozottan képes regenerálódni. Vagyis az infarktus során esetlegesen elhalt részek nem élednek újra, így szív sosem lesz a régi, és mindig alacsonyabb kapacitással fog működni. Ed Morrisey, a Pennsylvaniai Egyetem kutatója és kollégái ezen próbálnakváltoztatni, és legújabb kutatásuk során nagyon bíztató eredményeket értek el egerekben.

A szakértők igazolták, hogy azon mikroRNS-ek befolyásolása révén, amelyek a magzati fejlődés idején fontos szerepet játszanak a szívizom sejtjeinek osztódása során, a felnőtt szívben is lehetséges osztódást előidézni. Olyan RNS-ekről van szó, amelyek maguk nem kódolnak fehérjét, hanem az mRNS megkötése révén korlátozzák bizonyos gének kifejeződését. A kutatók kísérletekkel igazolták, hogy egy bizonyos miRNS-csoport gátlása csökkent szívizomfejlődéshez vezet embrionális korban. Amikor ugyanezen miRNS-ek kifejeződését felnőtt egerekben fokozták, akkor viszont a normális körülmények közt erre nem képes szívizomsejtek is újra képessé váltak az osztódásra.

Egy felnőtt szívizomsejt osztódni kezd (zöld)

A szakértők magyarázata szerint arról van szó, hogy a miRNS-ek gátolják a gátlót, vagyis megakadályozzák azon molekuláris útvonalak működését, amelyek a felnőtt szervezetben a szervek nagyságát korlátozzák, és ennek keretében akadályozzák a további sejtosztódást. Ezen működések gátlása után viszont nincs akadálya annak, hogy a sejtek sokasodjanak, vagyis hogy a szív esetében például annak izomsejtjei képessé válnak a sérült részek kijavítására, mondja Morrisey.

A kutatók felnőtt egerekben mesterséges úton infarktust intéztek elő, majd fokozták a miRNS-ek működését. Az állatok szíve sokkal jobban gyógyult és kevesebb heges rész alakult ki, köszönhetően az izomsejtek fokozott osztódó képességének. A metódussal ugyanakkor elővigyázatosan kell eljárni, mivel amikor a miRNS-ek több hónapig aktívvak maradtak, a szívizom sejtjei elkezdtek visszavedleni kevésbé specializált formákba (feltehetően a további osztódás érdekében), így viszont már nem voltak képesek megfelelő hatékonysággal ellátni eredeti feladatukat, vagyis ritmikusan összehúzódni.

Morrisey és társai ezt a problémát úgy oldották meg, hogy nem az egerek saját sejtjeinek miRNS-ét aktiválták újra, hanem mesterségesen előállított molekulákat juttattak be azok szervezetébe. Ezen miRNS-ek meghatározott élettartammal bírtak, vagyis a szívrohamot követő napokon segítettek fokozott sejtosztódást kiváltani, egy hét elteltével azonban működésképtelenné váltak. A jelek szerint a hét napos kezelés pontosan megfelel arra, hogy helyrehozza az infarktus okozta károk nagy részét, ugyanakkor ne rontsa a szív egészséges sejtjeinek hatékonyságát. A következő lépés annak felderítése lehet, hogy a miRNS-ek hasonló alkalmazása milyen hatást fejt ki nagyobb állatokban, és hogy alkalmas lehet-e arra, hogy az emberi szívet is helyrehozza annak károsodása után.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward